You will be mine. /muke/

18.

*Hétfő reggel*

7;43. Kibaszottul késésben vagyok. Fogkefével a számban és fél pár cipőben dobáltam a táskámba azokat a könyveket amik az órákra kellenek majd. Michael, már alig van egy hónap hátra, de még mindig nem tudod az órarendet.
Gyorsan elkészültem, lementem a konyhába. Anya és apa is dolgoznak, Harper meg bizonyára már elindult. Legurítottam egy fél pohár kávét, aminek a fogkrém miatt valami elviselhetetlenül szörnyű íze szinte marta a torkomat. Az első óra 7;50-kor kezdődik, van még 2 percem beérni. Oké Michael, már ne siess így is úgy is elkésel.
Ezzel a gondolattal léptem ki az ajtón.

-Na milyen volt a buli? -erre a kérdésre akkorát ugrottam, mintha egy kenguru lennék.
-Calum bazdmeg. -kezemet a mellkasomra tettem és kifújtam magam, barátom csak nevetett rajtam. -Azt ne mondd, hogy teljesen véletlenül együtt késünk.
-Mi? Mike, nincs első óránk. -az arckifejezésemről le lehetett olvasni, hogy mi a fasz? -Mondták pénteken. Csak csengő után, mikor Te már Sydney-t is elhagytad nem csak az osztályt.
-Az ilyen fontos dolgokat miért nem mondják el órán?
-Jó, jó Mike, szóval milyen volt a bál? -tette fel újra a kérdését.
-Hát, jó volt. De inkább az a lényeg, hogy már nem gyarapítom a szinglik táborát. -rámosolyogtam, Ő pedig olyan arcot vágott, mintha egy fangirl állna velem szemben.

Amíg beértünk az iskolába, addig elmeséltem neki mindent. El kellett mesélnem neki mindent. Az intimebb részleteket is hallani akarta, de azokat inkább megtartottam magamnak, azért nekem is van magánéletem.
-Akkor ti is csináltok majd olyan tipikus páros dolgokat? -harapott Calum a szendvicsébe. Kajálni általában kiülünk az iskola udvarára. Nem nagy terület, nem is valami barátságos a drótkerítés és a kétezer éves rozsdás vas padok miatt, de legalább ezek alatt a rövidke szünetek alatt nem bent poshadunk.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem, miközben unottan bámultam szó szerint zabáló barátomat. Nekem valahogy nem volt most étvágyam.
-Hát mittudomén. Mondjuk, egymás ölében ülve faljátok egymást. -kapta be az utolsó falatot is, nekem pedig eszembe jutott a szombat este, amire akaratlanul mosolyra húzódott a szám.
-Az már megvolt. -mosolyogtam tovább, Calum pedig majdnem félre nyelt.
-Ja bocs. -könnyes szemmel próbált megbirkózni a szendvics utolsó darabjával. -Mármint nyilvánosan, mindenki előtt.
-Nem hiszem. Legalábbis, nekem ez nem .. menne. Érted. Nem szeretem megmutatni mindenkinek a nemi életem.
-Aha, de azért a nyakad olyan, hogy simán át lehetne írni azt a verset arra, hogy ,,A rózsa vörös, Mike nyaka kék.." -erre a mondatra nem röhögtem. Visítottam.

Az osztályban ülve vártuk az osztályfőnökünket, aki szokásához híven késett. Calum épp az egyik osztálytársunkkal, Annel beszélgetett egy másik padban, így csak a gondolataim maradtak nekem. Nem igazán szoktam beszélni a többi diákkal. Folyamatosan Lukeon járt az eszem, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Többször átfutott az agyamon, hogy lehet elsiettük egy kicsit. Mielőtt még több ilyen baromságra gondolhattam volna az ajtó kinyílt és bejött az osztályfőnök. De nem egyedül.
-Jó napot osztály. -próbálta átkiabálni a diákok duruzsolását. -Szeretném bemutatni nektek Crystalt. Crystal Leigh az új osztálytársatok, nem rég költöztek a városba és ezt az egy hónapot már itt fogja befejezni, mint az iskolánk diákja. Nem akarom meghallani, hogy nem úgy fogadjátok, ahogy én akarom. Értve? -az osztály egyszerre elmormolt egy igen -t. Végig néztem Crystálon, csak annyi érdekelt, hogy milyen hajfestéket használ amitől ennyire szép lila a haja.
-Ismersz valakit? -osztályfőnök felé fordulva tette fel a kérdését.
-A vörös fiút. -mutatott rám, a szemeim majdnem kiestek a helyükről. Honnan ismer?
-Akkor ülj le Michael mellé és kezdjük végre az órát. -utasította, nekem akkor esett le, hogy Calum kibaszottul Ann mellett maradt. Bazdmeg Cal.
-Honnan ismersz? -kérdezem suttogva Crystalt, miután leült mellém.
-Hát.. helló szomszéd. -mosolyog rám. Szóval róla beszélt anya. Az órán nem szóltunk többet egymáshoz, részben mert nem akartam ismét bent maradni ötig büntetés miatt. A történelem óra -mint mindig- szörnyen unalmas volt, majdnem sikerült elaludnom, a csengő mentett meg az álomba zuhanástól. Amint meghallottam a megváltó hangot felpattantam a helyemről és a táskámat felkapva indultam volna ki, hogy ott élvezzem a következő lyukast.. indultam volna, de Crystal elkapta a csuklómat. Homlok ráncolva néztem le rá.
-Michael.. lehet, hogy ez furcsa kérdés, de nem vezetnél körbe? Még a mosdót se találtam meg. -halványan elmosolyodott, majd lesütötte a szemét és a padlót kezdte el fürkészni. Úgy viselkedik, mintha valami hatalmas nagy szörnyűséget kért volna.
-Nem furcsa, persze megmutatok mindent. -én is elmosolyodtam, a válaszomra csillogó szemekkel nézett fel rám. Oké, szerintem senkit sem hozott még ennyire lázba egy körbe vezetés..

Mikor végre felértünk a harmadikra térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, Crystal felkuncogott a tevékenységemen.
-Engem nem erre terveztek. -motyogtam, mire hangosan felnevetett.
-Csak ennyi emelet van? -tette fel a kérdését, mire én elképedve bámultam rá.
-Hát nem pont elég? -mondtam kicsit hangosabban, mire ismét röhögni kezdett. Mi van ezzel a lánnyal?
-Ez itt a fizika terem, az ott a töri előadó. -mutogattam az ajtókra, hamar túl akartam már lenni ezen a mutogatósdin. Pang a tüdőm.
-Miért töri előadó? -ezt a kérdést még senki nem tette fel nekem. Szerintem senkinek.
-Hát mit tudom én. Ott van a legtöbb térkép meg talán Napóleon is elrejtve valahol. -kezét a szájához kapva kuncogott fel -Nem tudom, a legtöbb töri óra ott van tartva. Na de most már menjünk, és élvezzük a lyukas órát. Kint. -intettem neki, hogy kövessen. Lefelé csak jobb lesz a lépcsőzés. 

Heloka. Igazából már csak egy részt terveztem, de rájöttem, hogy rengeteg szál maradt elvarratlan, amiket meg kell magyaráznom. Soo írogatom még egy ""kicsit"" a sztorit ::) 
Addig is bye guys ::)❤