You will be mine. /muke/

11.

10 óra. Szörnyű fejfájásra ébredtem. Nem lepett meg, gyakran megy szét a fejem reggelente, de vasárnaponként korábban kell bemennem.. élmény lesz migrénes fejjel dolgozni.
Lementem a konyhába és rögtön két fájdalomcsillapítóval kezdtem a napot.
-Mikey, hányszor mondjam el, hogy ne gyújts rá a házban. -köszöntött anya.
-Neked is jó reggelt. -a fájdalomtól elég kedvetlennek néztem ki és így is beszéltem. Anya keresztbe tette a kezét, én pedig vettem az adást, kimentem.
Kis idő után utánam jött két bögre gőzölgő kávéval. Az egyiket az előttem lévő dohányzó asztalra rakta.
-Mikor mész? -kortyolt a kávéba, én is felvettem a sajátomat és próbáltam felkelteni magamat amilyen gyorsan csak lehet.
-Délre bent kell lennem, szóval megyek, megpróbálok normális külsőt varázsolni magamnak és indulok. De miért kérded? -furcsálltam kérdését, hisz tudja, hogy mikor kezdek.
-Hát, csak azért, mert új szomszédaink vannak -mosolyogva folytatta - És van egy veled egykorú lány.
-Jól van, elég lesz. -fizikailag nem tudtam jobban forgatni a szemem. Utáltam, mikor felhozta a „lányok" témáját, minden áron randit akart nekem szervezni.
-De ez a lány nagyon szép, Mikey biztos vagyok benne, hogy az eseted. - nem rég oltottam el a cigit, de ettől a témától olyan ideges lettem, rágyújtottam újra.
-Anya, elég lesz. Már mondtam, jelenleg nem akarok senkit, nem kell a kerítő szerepét játszanod. -folyamatosan azzal válaszoltam a „Miért nincs még barátnőd?" kérdésre, hogy még nem állok készen egy komolyabb kapcsolatra, játszadozni meg nem akarok.
Anya csak nagy levegőt vett, de olyan volt, mint aki bele törődött.
-Pedig azt terveztem, hogy este felé mikor haza jössz átmegyünk. -hát úgy látszik, hogy csak úgy nézett ki, mint aki bele törődött.
-Remek, akkor én meg átmegyek Calumhoz. -szívtam nagyot a cigarettámba, és reméltem, hogy veszi a lapot.
-Michael. -nézett rám mérgesen.
-Anya, tudom mit akarsz ebből kihozni. Nem fogom randira hívni azt a lányt. -néha úgy gondoltam, egyszerűbb lenne elmondani nekik, hogy meleg vagyok.. de egy kis gondolkodás után ezt az ötletet kivertem a fejemből. Még nem állnának készen erre. Igazából sose fognak erre készen állni, de egyszer muszáj lesz megtudniuk.
-Rendben Mikey, nem szólok bele. -tett úgy, mint aki feladja.
-Mindig ezt mondod.

Vacilláltam a Metallicás és a Green Dayes pólóm között, de rájöttem, hogy úgy is át kell vennem a sima fekete egyen pólót. Munkaköri előírás. Szóval magamra kaptam a Metallicás pólót, a kedvenc szaggatott fekete farmerem, bele bújtam a bakancsomba, majd felkaptam a deszkám és indultam a néhány sarokra lévő kávézóba.
Azalatt a 15 perc alatt, amíg oda érek általában zenét hallgatok, de most csak gondolkodtam.
Hogyan tudnám elmondani anyáéknak, hogy meleg vagyok?
Anya, apa el kell mondanom, hogy meleg vagyok. Anya, apa meleg vagyok.
Olyan egyszerűnek hangzik, mégis olyan nehéz. Mégis hogyan hozzam fel? Csak úgy a semmiből? Sehogy sem lenne jó, ki fognak akadni, azt fogják kérdezgetni, hogy mit rontottak el, hogy miért vagyok selejt és a többi.
Lehet csak túlreagálom. De mi van, ha mégse?
Szerencsémre mielőtt még folytathattam volna ezt a gondolatmenetemet megérkeztem.

Egy kis épület az egész kávézó, kívülről semmi extra nincs rajta a hatalmas „Dave's Cafe" feliraton kívül.
Elindultam a hátsó bejárathoz, ahol az itt dolgozók közlekedtek.
-Szia Dave. -intettem a 30-as éveiben járó szőke férfinak, akit a főnökömnek nevezhetek. Lazán füstölgött a „Tilos a dohányzás" tábla mellett, ami a hátsó ajtón volt. Teljesen fekete öltözékét a kis fehér fodros köténye zavarta meg, amit csak Ő hordott. Szerinte jól néz ki és így szimpatikusabb a vendégeknek, szerintem és a többiek szerint röhejes.
-Szevasz Mike. Kicsit hamar jöttél. -ránéztem az órára. 11;00.
-Nem baj, beállok Harryhez. -legyintettem.
-Előre leszögezem, nem kértem, hogy gyere hamarabb, szóval ezért nem kapsz plusz fizetést. -mosolyodott el. Tipikus.
-Viszont tegnap akaratom ellenére is szabadságra lettem küldve. Azt is kifizeted? - felhúzta egyik szemöldökét, de továbbra is mosolygott.
-A francba veled, hogy ilyen kis sunyi vagy. Kifizetem, de akkor irány befelé. - nyitotta ki nekem az ajtót és betessékelt rajta.
Kívülről semmi különös nincs a kávézóban, de belülről különleges. Legalábbis számomra. A pult előtt bárszékek sorakoznak, van néhány asztal a helység közepén, a sarkokban fekete sarokülők. A mélyvörös falon lóg néhány bekeretezett kép különféle városokról, New York, London stb. Az ilyen képek nagyon átlagosak, de ide valahogy illenek. És persze Dave nem hagyhatta ki, hogy a dolgozókról is rakjon ki egy-egy fotót a nevünkkel ellátva. A vendégeknek tudniuk kell, hogy ki kicsoda. Mintha a mellkasomra kitűzött névjegytáblára nem lenne hatalmas betűkkel ráírva, hogy MIKE.
Átvettem a pólómat az öltözőben, és már a pénztár mögött álltam.
Nem volt sok vendégünk, szinte mindig ugyan azok léptek be az ajtón és már fejből tudtam, hogy mit fognak kérni.
-Michael. Hát te? -köszöntött Harry.
-Hamarabb értem be, besegítek neked. -mosolyogtam az előttem álló fiúra akinek zöld íriszeiből szinte ki lehetett olvasni, hogy mennyire megleptem. -De Dave nem fog szólni a hajad miatt? -felsóhajtott, majd hosszú barna haját kontyba kötötte.

Már két óra van, alig van néhány vendég a kávézóban. Hát igen, itt inkább hétköznap reggelenként nyüzsögnek az emberek. A pulton könyököltem, épp azon gondolkodtam, hogy igazán tarthatnék már egy cigi szünetet, mikor hallottam az ajtó fölé felakasztott csengő jellegzetes hangját, ami jelezte, hogy vendég érkezett.
-Szia Mikey. -mosolygott rám Ashton, közben leült az egyik bárszékre. -Jézus, nem is tudtam, hogy itt dolgozol. De nagyon örülök, hogy találkoztunk. -egyik hosszabb göndör tincsét a füle mögé rakta.
-Szia Ashton. -vigyorogtam rá vissza. -Igen, itt dolgozom, szóval mit adhatok?
-Egy cappucino lesz.

-Nem bízol benne, igaz? -a pulton könyökölt, közben az előző vidám hangnemből váltott olyan komolyra, mintha egy vallatáson lenne.
-Mire gondolsz? -tudtam, hogy mire érti, de jobbnak láttam megkérdezni.
-Lukera. Nem hiszed el, hogy komolyan gondolja. -egyenesedett ki.
-Őszintén? Nem tudom. Furcsa az egész. De amúgy, meg nem fogom kibeszélni itt neked, miközben Te vagy a legjobb barátja. -tettem le elé a cappuccinot.
-Mert amúgy kibeszélnéd? -húzta fel egyik szemöldökét, én pedig elkezdtem dadogni zavaromban.
-Csak vicceltem, nyugi már. -mosolyodott el -De jól mondtad. A barátja vagyok, így ha valami kétséged van afelől, hogy megbízhatsz-e benne, azt megoszthatod velem. Hidd el, én tudom a legbiztosabb választ adni, ha Lukenak nem hiszel. - megdöbbentem mikor rájöttem, hogy mennyire igaza van. Mikor ezt észre vette, szinte büszkén kortyolt a kávéjába. -Szóval? Mi a furcsa Mikey?
-Hát.. nem is tudom. Mármint, tényleg Ő az iskola nőcsábásza, de én fiú vagyok. Ezt nem lehet ilyen hamar eldönteni, nem úgy megy, hogy reggel felkelek, azt „Na akkor elég a lányokból". -ráncoltam a homlokomat, de Ash csak mosolygott. Esküszöm, ha nem tudnám, hogy Luke barátja simán rájönnék.
-Ohh Luke drágám megy a faszra amióta az eszét tudja, csak nem akarta bevallani. - olyan hangosan nevettem fel, hogy zengett a kávézó. -Komolyan. Amióta ismerem tudom róla, hogy nem csak a lányok vonzzák. Sőt. -váltott ismét komolyba. Szerintem skizofrén.
-Honnan? -erre nagyon kíváncsi vagyok.
-Vannak sztorik. Velem is kavart. -mondta ki úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne.
-Micsoda? -ha most egy rajzfilmben lennénk a szemem valószínűleg Ashton arcába ugrott volna. Bár így se sok hiányzott.
-Ja.. várj.. izé, én nem vagyok meleg. -emelte fel mind két kezét. -Szégyellem, de én azt a kis ..nem is tudom, hogy minek nevezzem, az a lényeg, hogy poénnak fogtam fel, csak a kíváncsiság vezérelt és azt hittem, hogy Luke is hasonlóképpen vélekedik erről. Hát de nem így volt. -kortyolt ismét a cappuccinoba. Tényleg nagyon lazán fogta fel a dolgot.
-Ash, folytasd már. -próbáltam sürgetni, de nem sokra haladtam vele.
-Hát, igazából nem volt semmi komoly. Az egész egy részeg estén kezdődött, tipikus felelsz vagy mersz feladat, csókold meg a másikat. Nos utána már gyakrabban aludtunk egymásnál.. egymással és nem volt szükségünk piára vagy erre a játékra, hogy smároljunk. De ez már kurva régen volt, még valamikor kilencedikben. Na de az a lényeg hogy.. jézusom. -a végére olyan aggasztó fejet vágott, még én is megijedtem.
-Mi az? -néztem rá rémülten.
-Luke vette el a csókszüzességemet. Baszki. -kapott a szája elé. Nagyon kikacagtam mikor ezt kimondta. -Ez nem vicces, tudod milyen, mikor ez tudatosul benned? Hogy az ökör haveroddal smároltál először? -olyan komolyan mondta, én pedig már a könnyeimet töröltem.
-De Ashton, ne tereld már el a témát. Mi a lényeg? -kérdeztem, mikor már meg tudtam szólalni.
-Ja, hát, hogy nekem igazából ez semmit sem jelentett, de Ő elég komolyan vette, ami akkor látszott meg nagyon, mikor nekem barátnőm lett. Akkor hetekig nem beszéltem Lukekal, és nem tudtam rájönni, hogy mi lehet a baja. Most így utólag vissza gondolva, jó hülye voltam, hogy nem tűnt fel.
-Várj, akkor Luke szerelmes volt beléd? -ráncoltam a homlokom.
-Ha az volt azt nem csodálom. -vigyorogva kacsintott -Viszont nekem köszönheted, hogy HomoHemmo megszületett. Nagyon szívesen. -legurította az utolsó korty kávét is én pedig ismét felkuncogtam.