You will be mine. /muke/

9.

-Te vagy Michael Clifford? - tipikus péntek délután, Calummal épp az egészségtelen életmódunkat folytattuk a parkban, csak az nem volt tipikus, hogy egy egyáltalán nem ronda gyerek lépett oda hozzánk.
-Öhm..igen - kérdőn néztem az előttem álló fiúra, Calum pedig ennél jobban nem is lehetett volna meglepve.
-Tudtam. - mosolygott az ismeretlen - Amúgy Ashton vagyok. Ashton Irwin, Luke egyik barátja. - igazította meg hosszabb világos barna haját, ami göndör hullámokban végződött, egy (szerintem) 1000 éves itt-ott lyukacsos Iron Maidenes topot viselt, ami úgy állt rajta, mintha direkt rászabták volna tökéletesen kidolgozott felsőtestére.
-Igazából, csak szerettem volna megtudni, hogy ki volt az, aki ennyire elcsavarta a nőhajhász barátom fejét. - megvillogtatta tökéletes fogsorát, én pedig nem hittem a fülemnek.
-Elcsavarta a fejét? - néztem rá meglepetten.
-Ja aha, tudod, amikor valaki nagyon bejön neked, és folyamatosan róla beszélsz stb..
-Tudom mit jelent a kifejezés, csak azt nem értem, hogy ki csavarta el a fejét.
-Hát, Te vagy Mikey, nem? - húzta fel egyik szemöldökét.
-De. - még mindig nem értem mit akar mondani.
-Luke folyamatosan rólad beszél.. vagyis nem kimondottan rólad, mindig úgy emleget, hogy Ő. De egyik nap mikor nálam aludt, véletlenül gondolom, de kimondta, hogy Mikey. Hiába kérdezősködtem, hogy ki az a Mikey nem mondta el. Felbaszta az agyam, szóval amíg elment zuhanyozni megnéztem kiknek írt, és a Te neved volt legfelül és Te vagy az egyetlen Michael akivel beszél. -miközben magyarázott úgy hadonászott a kezeivel, mint aki épp kungfuzni akar -Szóval, Te vagy Mikey. -mosolyodott el, az én arcom pedig tűzben égett az információ hallatán.
-Én csak gratulálni akarok, hogy sikerült azt a nyomorék barmot elcsábítanod. Sejtettem, hogy nem 120%-os hetero, sőt tudtam, és annyiszor mondtam már neki, de az a barom nem akarta elhinni magáról. -olyan felszabadultan beszélt nekünk, mintha már nem is tudom hány éve ismernénk egymást.
-ASHTON BASZKI. - Luke szaladt oda hozzánk, és megpróbálta elvonszolni onnan barátját, de Ő csak állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
-Cuki. -mosolygott Ashton, Luke arca pedig már vörösebb volt, mint az enyém. -Mondd azt kérlek, hogy nem a hülye perverz, nyomulós szövegeivel próbálta elérni, hogy felfigyelj rá. -fordult felém Ashton miközben a fejét vakarta, Luke pedig olyan arccal nézett rá, amiből ki lehetett szűrni, hogy mindjárt megöli, de előtte hagyja szenvedni.
-Hát, attól függ, hogy Te mit tartasz hülye perverz nyomulós szövegnek. -nevettem el magamat kínomban.
-Hát példá.. -Luke befogta a száját.
-Ash, kuss legyen légyszíves, ne baszd el az életem. -Ashton arcán látni lehetett, hogy mennyire vigyorog, még ha csak a fele látszott is.

Szombat reggel. Hunyorítva néztem végig a szobámban, amit félig felhúzott redőnyön keresztül beszűrődő napfény világított be. Nagyon, de nagyon nehezen kimásztam az ágyból. Felkaptam egy melegítő alsót majd le kúsztam a lépcsőn a konyháig. Sehol senki. Egy kis cetli hevert a konyhapulton.
Elmentünk apáddal a belvárosba. Nem tudom mikor érünk haza, a kaja a hűtőben, kávét főzz magadnak.
Puszi Anya.
Amíg feltettem a kávét főzni rágyújtottam, és megnéztem az üzeneteimet. Semmi extra. Calum szokásához híven elárasztott faszságokkal, szóval letettem a telefont, és mivel kész lett a kávé öntöttem magamnak egy pohárral, majd kimentem a teraszra. Imádtam reggelente kiülni. Itt Sydneyben hatalmas a hőség már a reggeli órákban is, ezért kihasználom azt a kevés időt, amíg még nem sülök meg.
Örültem, hogy nem a belvárosban lakunk. Ott mindig annyira nagy a nyüzsgés, de itt ebben a kis kertvárosban minden olyan barátságos. Csendes környék.
Gyakran ültem ki ide vagy a tetőre gondolkodni, igaz, ha az utóbbit választottam, akkor anyát a szívroham kerülgette.
A mostani gondolat menetemet a csengő hangom szakította félbe. Ismeretlen szám.
-Igen?
-Heló Mike, Dave vagyok.
-Oh, szia Dave, mit szeretnél?
-Csak annyit, hogy ma nem kell bejönnöd dolgozni.
-Öhm.. rendben, miért? Várj. Ugye nem kirúgsz?
-Neem, Mike dehogy rúglak ki. Csak ma nem leszünk nyitva nyolcig, szóval nem kell bejönnöd, ketten is el leszünk Aaronnel.
-Oké főnök, akkor majd legközelebb.

Hát akkor nem kell bemennem. Valamennyire örültem neki, mert így van egy szabad szombatom, de így kevesebb lesz a fizetésem.
Elnyomtam a cigit és bementem. Épp, beértem mikor valaki csengetett. 11;40. Ki az ilyenkor?
Kinyitottam az ajtót és már mondani akartam, hogy Nem rendeltünk semmit, mikor szembe néztem egy kék szempárral.
-Luke.. -meghökkenten álltam az ajtóban -Te mit keresel itt?
-Neked is jó reggelt Mikey. -mosolygott -Mondtam, hogy beszélek a szüleiddel, rémlik? -húzta fel szemöldökét.
-Öhm ..aha.. az a valami nem jövő hét szombaton lesz? De amúgy nincsenek itthon. - végig néztem rajta. Tökéletesen volt felöltözve, fekete Vans cipő, szintén sötét farmer és egy sima fehér póló, amin semmi extra se volt, mégis különlegesen állt rajta. Majd a tekintetem megakadt valamin. Egy fekete karika az alsó ajkában. -Luke, neked mióta van piercinged? -felnevetett a meglepettségemen.
-Tegnap délután óta. De vissza térve, nem szeretem a dolgokat az utolsó pillanatra hagyni. Akkor jöjjek vissza később?
-Hát, meg is várhatod Őket, csak nem tudom, hogy mikor jönnek haza. - vakartam a tarkómat zavaromban.
-Ha beengedsz, akkor szívesen megvárom Őket. -villogtatta tökéletes fogsorát, ami most az újonnan szerzett piercingével még elbűvölőbb volt.

-Kérsz egy kávét vagy valamit? -támaszkodtam a konyhapultnak, amíg helyet foglalt az asztalnál.
-Köszönöm nem. -mosolyogva nézett végig rajtam. Kínos csend. Luke csak tovább vigyorgott, ha nem ismerném azt hinném fogyatékos. Néha szeretném tudni, hogy mi játszódik le a fejében.
-Viszont egy cigit elfogadok, mert azt nem hoztam. -nyögte ki.

-Amit Ashton mondott, az igaz? - gondolkodtam, hogy mikor tudok rákérdezni és most itt a teraszon cigi társaságában megfelelőnek tűnt a pillanat.
-Attól függ.. Mit mondott? - felsóhajtott - Félek. -suttogta én pedig felnevettem.
-Hát.. Hogy mindig rólam beszélsz.. - inkább a padlót fürkésztem. Olyan furcsa volt ezt kimondani. Nem kaptam egy ideig választ, szóval felnéztem Lukera. Zavartan bámult maga elé, arca vörösebb volt, mint a hajam frissen festve.
-Megölöm. Esküszöm, ki fogom belezni. -nevette el magát.
-Szóval igaz? -figyeltem a reakcióját.
-Igen. -túrt a hajába, majd felém fordult. -Mikey, lehetetlen nem folyamatosan rólad beszélni. -mosolygott továbbra is elpirulva.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez most kurva aranyos, vagy kurva félelmetes, de szerintem mindkettő. - kacagtam -Amúgy, amíg anyáék haza érnek, addig itt fogunk állni, vagy csinálunk is valamit?
-Mire gondolsz? -mosolygott rám perverzen.
-Hát nem arra amire Te. -védekezésképp felemelte a kezeit, mintha nem tudná miről beszélek.
-Nézhetnénk egy filmet, vagy valami.
-Benne vagyok. -elnyomtuk a cigit, és elindultunk be.

Ahogy beértünk a szobámba Luke csodálkozva nézte a posztereket a falamon.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jó zenei ízlésed van. -ült le mellém az ágyra.
-Azt mondtad, hogy már régóta figyelsz.
-Jó, de a zenei ízlésedet hogyan láttam volna? -húzta fel az egyik szemöldökét.
-Igaz. -kuncogtam.

Nos ez a rész is elég lapos lett. Sry :(