You will be mine. /muke/

17.

Szörnyű fejfájásra keltem. Ismét. Kezd ki lenni a tököm ezzel. Mikor kinyitottam a szemem Luke kék íriszeivel néztem szembe. Édesen mosolygott rám, közben a hajammal babrált.
-Jó reggelt Mikey. -mondta halkan mire én közelebb bújtam hozzá. Fejemet a mellkasába fúrtam, éreztem ahogy átölel. -Olyan vagy, mint egy kiscica. -nyomott egy puszit a fejemre. Hát mit ne mondjak, sose volt még ilyen jó reggelem.
-Mióta bámultál? -suttogtam, közben próbáltam nem vissza aludni.
-Amióta felkeltem.. kb. egy órája. -hátamat kezdte el simogatni, ami sokkal megnyugtatóbb érzést keltett bennem, mint bármilyen nyugtató.
-Te beteg vagy. -mosolyodtam el, majd nagy levegőt vettem és felültem. Megdörzsöltem a szemem, hogy azért lássak is valamit. -Hány óra?
-Fél 11. -húzott vissza maga mellé, majd megcsókolt.
-Azt ugye tudod, hogy ez nem segít a reggeli merevedésemen? -váltam el tőle.
-De én igen. -hatalmas vigyorra húzta a száját. Mosolyogva forgattam a szemem, majd most már ténylegesen kimásztam az ágyból és öltözni kezdtem.
-Sötétben nem volt ennyire jó segged. -hallottam a hátam mögül Luke megjegyzését, hiába nem láttam, tudtam, hogy az ezer wattos vigyor most is felfedezhető az arcán.
-Ne bámuld a seggem. -már a farmernél tartottam, mikor megéreztem a derekamon Luke kezeit.. meg mást is megéreztem. Faszom te még mindig egy szál pöcsben vagy.
-Ugye emlékszel a tegnap éjszakára. -nagyot sóhajtottam, mikor belecsókolt a nyakamba.
-Igen, mindenre emlékszem. Leginkább a fájó hátsó felem emlékeztet rá. -gomboltam be a nadrágot.
-Remélem más is rémlik. -szembe fordított magával, így most már láthattam, hogy tényleg vigyorog.
-Igen Luke, emlékszem. De remélem tudod, hogy addig nem hivatalos a dolog, amíg nem posztoljuk ki Facebookra, Twitterre, Instagramra és amíg nem veszünk "Ő az enyém" feliratú felsőket stb. -magyaráztam úgy, mintha komolyan gondolnám. Luke elnevette magát, majd magához ölelt.
-Csak hogy tudd, egyszerűen nem tudom szavakba önteni mennyire boldog vagyok most. -suttogta. Nyomtam egy puszit az arcára, majd elengedtük egymást, így sikerült végre felöltöznöm.

-Szóval, a szüleid? -kérdeztem, mikor már rajta is volt annyi textil, hogy kilépjünk a szobájából.
-Alszanak. Beth, pedig még mindig nincs itthon, szóval ha úgy vesszük megint kettesben vagyunk. -mosolygott rám. Szem forgatva a cipőmhöz sétáltam, és elkezdtem felhúzni.
-Azt ne mondd, hogy máris mész. -nézett rám olyan kiskutya szemekkel, amiknek nagyon de nagyon nehezen tudtam ellen állni.
-De. Délre mennem kell dolgozni, de addig még haza megyek. Anya szerintem már a temetésemet szervezi, amiért tegnap este nem mentem haza. -sóhajtottam, Luke pedig felkuncogott. Istenem de édes.
-Nos, akkor.. CICA. -tört ki belőlem, mikor egy kis fekete cica dörgölőzött a bokámnak. Rögtön leguggoltam, és csillogó szemekkel kezdtem el simogatni. -Istenem de kis cuki cica vagy. -Luke felröhögött, majd Ő is letérdelt.
-Miért nem mondtad, hogy van cicád? -kérdeztem, de nem néztem rá. A cica elvette az eszemet.
-Hát, nem kérdezted. -tudtam, hogy mosolyog, majd Ő is elkezdte kényeztetni a szőrős barátunkat, akinek a dorombolása a lelkemig hatolt. Mit ne mondjak imádom a macskákat.
-Mi a neve? -vettem fel a kis bolyhost, ha tudnék, most én is dorombolnék.
-Lucifer. -Luke inkább a kezemet simogatta, mintsem a macskát. Tipikus Luke.
-Most komolyan, ennek a kis pici cicának Lucifer a neve? -Lucifer a fejét a mellkasomnak dörgölte, én pedig már az elrablását terveztem.
-Igen, szerintem illik hozzá.
-Én meg szerintem haza viszem. -tovább simogattam volna, ha nem csörren meg a mobilom. Fájó szívvel adtam oda Lukenak a cicát, majd megnéztem ki hív.
-Szia anya. -szóltam a telefonba.
-Mike, merre vagy? -kérdezte aggódva.
-Öhm.. Lukenál vagyok, épp indulni készültem haza.
-Oké, Mike remélem semmit sem zavartam meg a hívásommal. -kuncogott a telefonba.
-Nem anya, mondom, hogy már indulni akartam.
-Rendben kicsim, akkor majd beszélünk. Szia.
-Szia. -kinyomtam. Még megcirógattam egy kicsit a cicát, majd zsebre dugtam a telefonom.
-Oké, most már tényleg megyek. -mosolyogtam Lukera, majd nyomtam egy puszit lebiggyesztett ajkaira, mint szinte mindig, most is csók lett belőle. Lassan faltuk egymást, de Lucifernek nem tetszett a dolog, nyávogott egyet és kiugrott Luke karjaiból. Nem bírtam, bele röhögtem a csókba.
-Szia. -mosolygott rám, nyomtam még egy puszit az ajkaira, majd kiléptem az ajtón és elindultam.