You will be mine. /muke/

14.

*Luke*

-Hemmings, már csak néhány hét van, nem bírná ki késés nélkül?-üdvözölt a biológia tanárom. Elmormoltam egy elnézést majd helyet foglaltam az utolsó padban Irwin barátom mellett, aki szokásához híven mosolygott rám. Leültem és a fejem a padra hajtottam.
-Luke Robert Hemmings. Ha aludni jött, akkor legközelebb nem kell megjelennie az órámon. -haver te fogsz a legjobban hiányozni.
Nagyot sóhajtva felegyenesedtem, majd előszedtem azt az egy füzetet, amibe kb. mindent vezetek és elkezdtem jegyzetelni. Mintha bármikor is kellene majd nekem ez a hülyeség.
-Lukey, mi van veled? -suttogva kérdezte Ash, majd gyengéden megfogta a kezem. Csak akkor cukiskodik ennyire, ha látja, hogy van valami baj. Bele néztem zöldes barna szemeibe, amikből szinte ki lehetett olvasni az aggódást és a kíváncsiságot.
-Ahh, semmi.. -kicsit megszorította a kezem, közben elhúzta a száját. faszért ismersz ennyire -Csak.. tegnap elmentem Mikeynál. És hát jól elvoltunk meg minden, mikor ki nem találod, hogy ki nyitott be. -elengedte a kezem és úgy figyelt tovább.
-Harper. -mikor kimondtam szája elé kapta a kezét és tettette, hogy meglepődik. Ashton miafasz..
-Találkoztam vele ma reggel a folyosón, szóval gondoltam, hogy Ő van a dologban. -közben hallottuk a csengő gyönyörű hangját, Ashtonnal olyan gyorsan hagytuk el a termet, ahogy csak tudtuk.
-És még annyi, hogy.. -már a folyosón álltam barátommal, úgy magyaráztam neki, miközben Ő a szekrényében matatott.
-Hogy? -nézett rám kíváncsian.
-Szeretem. -mondtam ki egyszerűen. Majd a pír elöntötte az arcomat ettől az egy szótól.
-Ahhhw Lukeyy. -csípett az arcomba, mint egy öregasszony. -És Ő hogy viszonyul ehhez? -engedett el, majd becsapta a szekrénye ajtaját.
-Nem tudom. Vagyis annyi megvan, hogy Ő nem viszonozza.. még. -mosolyodtam el, közben elindultunk a következő óránkra. 
-Amúgy.. Beszélgettem vele. -már az osztályban ültünk, mikor felhozta az ,,újabb" témát ami még mindig Mikey volt.
-Mi? Mikor? -egész testemmel felé fordultam úgy kérdezősködtem.
-A munkahelyén. Gondoltam beülök egy kávéra, mikor megláttam. Beszélgettünk, leginkább rólad, hogy nem bízik benned, mert eddig csak csajozni látott téged, meg hasonlók, majd meséltem egy kicsit a múltadról.. a közös múltunkról? -mondandója vége kérdésnek hangzott, elképedve bámultam tovább Ashtonra.
-Hogy mi? Elmondtad neki, hogy kavartunk? -törtem ki, ezért kicsit hangosabban mondtam a kelleténél. Félve körül néztem, hogy hallotta-e valaki, de mindenki el volt foglalva azzal, hogy megtörje a csendet.
-Igen. Így legalább elhiszi, hogy nem csak ki akarod használni. -igaza van.


*Michael*

-Akkor tudják? -Calummal ültünk a gimihez közeli buszmegállóban. Nem volt kedvünk bemenni első órára. Vagyis inkább Calum szépen leültetett ide, mikor elkezdtem neki mesélni, hogy mi történt tegnap. Ezt most szépen elmondod az elejétől a végéig.
-Igen. Legalábbis anya, apának még nem mertem elmondani. -tördeltem az ujjaimat.
-De elfogod, nem?
-Persze. Muszáj lesz.
-És Harper mit keres itthon? -a combján könyökölve bámult rám.
-Ezt kérdeztem én is. Kiderült, hogy én tudtam rosszul, nem egy egész hónapról volt szó.. vagyis de. Ebben a hónapban két hét és a következőben is. -tök jó volt ezt tegnap megtudni.
-Amúgy..-itt elgondolkodott.
-Mi az? -vettem elő közben egy szál cigit.
-Van öltönyöd? Csak mert gondolom erre a bál féleségre öltönyben kell menni. Bár ahogy a mostani végzősöket ismerem, lehet az is jó, ha a pizsamádban mész.
-Nincs pizsamám. -néztem furcsán, majd meggyújtottam a cigarettát.
-Tudom. Ezért mondom. -nevetett, majd nekem is leesett. 

*szombat reggel*

-Mike, kelj fel már dél van. -anya kopogtatott az ajtómon. Válaszul hümmögtem egyet, csak hogy tudassam vele, már fent vagyok. Nagyokat pislogtam, hogy végre lássak is valamit, majd kimásztam az ágyból.
-Csináltam neked kávét. -mosolygott anya, mikor lementem a konyhába. Elmormoltam egy köszönöm-öt és hatalmasat kortyoltam a barna folyadékba.
-Mikor mész? -először nem értettem, hogy mire érti, kérdőn néztem rá. -A bálba.
-Jaa.. Lukekal azt beszéltük, hogy fél tíz körül lemegyek nála és onnan együtt megyünk majd fel. De előtte még lenyomok egy műszakot. -nagyot sóhajtottam. Szeretek ott dolgozni, de most semmi kedvem se volt bemenni.
-Miért nem beszélsz Davevel, hogy nem adna-e mára egy szabad napot? -miközben beszélt hozzám elővettem egy szálat és intettem neki, hogy jöjjön ki velem. Nincs baja azzal, hogy dohányzom egészen addig, amíg nem a házban füstölgök.
-Minek? Nyolckor végzek, a bál meg tízkor kezdődik. Két óra bőven elég ahhoz, hogy elkészüljek. -már a teraszon gyújtottam rá.
-Azért, hogy ne legyél fáradt.. de ahogy gondolod. -hessegette közben a rá szálló cigifüstöt.
-Igaz, de Luke is dolgozik. Legalább együtt leszünk azok, akik bealszanak a sarokban. -mosolyogtam rá.
-Még mindig furcsa ezt felfogni.. -elhallgatott egy pillanatra -Mármint, hogy a fiam meleg. De szerintem nagyon illik hozzád Luke. -mikor ezt kimondta a szemeim a kétszeresére nőttek, majdnem kiestek a helyükről.
-Valami rosszat mondtam? -bámult rám, majd láttam rajta, hogy elkezdett gondolkodni, mit is mondhatott rosszul.
-Nem, nem dehogy is. Csak..nem gondoltam volna, hogy így állsz ehhez. Azt hittem, hogy leszarod, vagy csak próbálod nem kimutatni, hogy mennyire nem tetszik ez neked. -hadartam el.
-Mikey, dehogy szarom le. Nem érdekel, hogy kivel vagy, csak az számít, hogy boldog legyél. És az utóbbi időben teljesen ki vagy virulva, aminek nagyon örülök. -rögtön megöleltem. Ez most hihetetlenül nagy lökést adott a továbbiakra.
-Köszönöm. -suttogtam, anya pedig egy puszit nyomott az arcomra.

Mikor legutóbb mentem dolgozni azon gondolkodtam, hogy hogyan mondhatnám el anyáéknak az identitásomat.
Most pedig mosolyogva deszkázom végig az utat anya véleménye miatt.
-Mikey.. hát te? -Dave így fogadott a kávézó előtt.
-Öhm.. jöttem dolgozni? -nem értettem a kérdését.
-Nem kaptad meg az sms-t amit küldtem? -ráncolt homlokkal vettem elő a telefonom.
Nem kell ma bejönnöd. Dave.
-Le voltam némítva. Most komolyan, eljöttem a semmiért? -nagyot sóhajtottam, Dave csak nevetett rajtam.

Miután haza mentem, és elmeséltem anyának, hogy milyen nyomorék vagyok, majd felmentem a szobámba.
Csak feküdtem az ágyamban, telefonoztam, de végül elnyomott az álom.
És hát nem volt jó ötlet elaludni, kilenckor keltem fel.
-Jézusom anya, miért nem keltettél fel? -boxerben futkároztam fel alá a házban, két perc alatt zuhanyoztam meg, most pedig kereshetem azt az öltönyt, amit Calum adott nekem. Hova a picsába raktam az ingemet?
-Keltettelek, de egy atombomba se ébresztett volna fel. -hozta be anya a szobámba azt a ruhadarabot, amit már fél órája keresek. Egy sima fekete ing. Ha fizetnének érte se vennék fel fehéret.
Gyorsan felöltöztem, majd bele néztem a tükörbe. Mint aki temetésre készül. Na mindegy, jól van az így. Csak a zakót vettem fel, az öltönynadrágot már képtelen lettem volna, szóval maradt a fekete farmer.
-Nem lenne jobb inkább a vörös nyakkendő mint a fekete? -lépett be Harper a szobámba. Nagyot néztem, tudja, hogy hová megyek, arra számítottam, hogy hozzám se fog szólni. A kezembe nyomta a nyakkendőt, én pedig átvettem.
-Na remek, ha fekete lenne a hajam, most teljesen úgy néznék ki, mint Billie Joe. -mosolyogtam rá, de rögtön láttam, azt se tudja kiről beszélek.
-A Green Day énekese. Mindegy. -amint kimondtam dudálást hallottam a ház elől. -Mi a fasz. -léptem az ablakhoz, mikor megláttam, ahogy Luke épp kiszáll egy fekete autóból és neki dől. Még ilyen messziről is láttam, hogy milyen elegánsan van felöltözve. Jézusom de jól néz ki.
Lesiettem a lépcsőn elköszöntem anyától, kiabáltam Harpernek egy sziát, majd kiléptem a házból.

Nos itt lenne az új rész, ami még nekem is elég zavaros .-. Szóval ha nekem estek, hogy nem értettek valamit teljesen megértem. 
A másik dolog, amiért most itt növelem tovább a rész terjedelmét, az az önreklám.
Elkezdtem írni egy másik Muke-os sztorit, amit valószínűleg a napokban fogok publikálni. Az kicsit komolyabb lesz, mint ez a fici. Sőt nem kicsit, nagyon. Azt viszont ne kérdezzétek, hogy miről is fog szólni.. mert hatalmas spoiler lenne és amúgy az összes sztorimat írás közben szerkesztem.. értitek. Mármint ezt se ilyennek terveztem, mégis ez lett belőle lol. 
Szóval ha valakit érdekel a másik sztori nemsokára megtalálja az adatlapomon. 
Ok guys bye. ::))