You will be mine. /muke/

5.

-GYERÜNK KISLÁNYOK, MI EZ KÖNYÖRGÖM? EZ NEM FOCI EZ BALETT. -a meccs már ment, az edző pedig ordította a szokásos szövegét. -A NAGYANYÁM JOBBAN JÁTSZANA, MINT MAGUK. - kezdett idegesítő lenni. De hát igen, tőlem biztos jobban játszana még egy 80 éves öregasszony is.
Viszont Luke. Úgy cselezett, mint egy profi. A legtöbb gólt Ő rúgta.
Próbálkoztam én is, mikor végre hozzám került a labda nyomultam vele előre. Egészen addig amíg Luke elém nem került. Egy laza mozdulattal el tudta volna venni tőlem a labdát, de nem. Muszáj volt játszania velem.
-Gyerünk Mikey, ne hagyd magad. - majd egészen véletlenül a kezét a mellkasomra csúsztatta. Igen csúsztatta, hiába épp a labdáért versenyeztünk elég lassan csinálta. Beleborzongtam, de nem hagytam, hogy elvegye a labdát, kicseleztem és gólt rúgtam.
-IGEN CLIFFORD EZ A BESZÉD, TUD MAGA, HA AKAR. -Hallottam. ahogy az edző ujjong, Calum rögtön szaladt és kaptam egy olyan ölelést, ami majd földre vitt.

Végre vége lett ennek az idegesítő meccsnek. Persze mi vesztettünk, nem nagyon hatott meg a dolog.
-Haver, most nem tudok menni nálatok, sőt most rögtön haza kell mennem. Anyáék bemennek a belvárosba ezért vigyáznom kell az öcsémre. -Calum sokszor vigyázott az öccsére, ami miatt gyakran hamarabb lelépett. Természetesen nem szóltam soha egy szót se, de most nagyon nem örültem neki, hogy egyedül hagy.
-Rendben. - sóhajtottam, majd egy öklözés után Calum már el is tűnt.
Alig voltak az öltözőben. Gondolom mivel utolsó óra legtöbben úgy voltak vele, hogy haza mennek mezben.
Gyorsan átöltöztem, már így is csak én voltam ott. Vagyis ezt hittem. Kezembe vettem tornacuccom és indultam volna, mikor hallottam ahogy becsapódik a hátam mögött annak a helységnek az ajtaja, ahol a zuhanyzó kabinok voltak.
-Már is mész Mikey? - erre a kérdésre szinte vigyázzba álltam.
-Igen Luke, épp indulni készültem. - nem akartam megfordulni.
-És miért sietsz ennyire? - hallottam a lépéseit, ahogy közeledik hozzám.
-Hát..én..öhm.. - megéreztem a kezét a derekamon. A szívem egyre gyorsabban kezdett verni.
-Miért nem maradsz még egy kicsit? - éreztem a leheletét a nyakamban, ami nem segített az amúgy is menthetetlen helyzetemen. Majd egy egyszerű mozdulattal megfordított így szembe kerültem vele. Világos kék íriszei rabul ejtettek, esküszöm nem láttam még semmit, ami ennyire csillogott volna. Vizes hajáról a cseppek egyenesen az arcára folytak és onnan cseppentek le a földre. Nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. A kezeim csak lógtak mellettem, olyan voltam, mint egy rongybaba. Luke a kihámozta az ujjaim közül a táskát, ami olyan hanggal huppant a földre, mintha több tonnát nyomna. Kezemet a derekára vezette, lejjebb már csak egy törölköző takarta. Olyan forró volt a nedves bőre, szinte égette a tenyeremet.
-Luke, mégis mi van veled? Eddig semmi jelét nem adtad, hogy érdekellek. Erre most minden találkozásunkkor nyomulsz nem is kicsit. Őszintén, mi a jó neked abban, hogy mindenkivel csak játszol? Hogy minden szívet összetörsz? -nagyjából össze tudtam szedni a gondolataimat. Hihetetlen, hogy néhány hete még meg akartam ölni, most meg itt tartunk.
-Azt hiszed játszani akarok veled? - arca alig pár centire volt az enyémtől. Másik kezemet meztelen mellkasára helyezte, így éreztem a szívverését, ami legalább olyan sebességgel vert, mint az enyém. -Ha így lenne, akkor miért esnék mindjárt össze az idegességtől? - mosolygott rám. Gyönyörű volt a mosolya. Még mindig a szívverését figyeltem, de nem akartam elhinni, amit mond.
-Luke - szakadozva engedtem ki az eddig benntartott levegőt -Mégis mit akarsz?
-Egyértelmű. -hajolt közelebb -Téged. -beleborzongtam ebbe a mondatba.
-És miért? - el akartam hajolni, de mégse tettem. Csak álltam mozdulatlan.
-Na látod. Nem tudom. Egyszerűen nem tudom ezt megmagyarázni. Te más vagy. Más, mint bárki, akit eddig valaha ismertem. Különleges. Én pedig szeretem a különlegességeket. - tudtam, ha nem fejezzük ezt be gyorsan megőrülök. Luke a fejét enyhén megdöntötte, és már az ajkaimat fürkészte. -És tudod Mikey az enyém leszel. Már mondtam. Megszerezlek magamnak. - Éreztem a leheletét az arcomon. Ennyi volt, nem bírta tovább. Óvatosan a számhoz hajolt, és összetapasztotta ajkainkat. A derekamnál fogva magához húzott még jobban, én pedig nem tudtam mit tegyek. Kezei lassan a fenekemre csúsztak, majd bele markolt, amitől elnyíltak az ajkaim, Ő pedig nem szarozott. Nyelvével rögtön betört és táncba hívta az enyémet. Próbáltam nem viszonozni a csókot, de ez lehetetlen volt. Hihetetlenül jól csókolt. El kellett volna löknöm magamtól és elhagyni az öltözőt olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet, ehelyett hagytam, hogy kedve szerint játszadozzon a nyelvével.. de meg kell hagyni, hogy kurva jól csinálta.
Mikor végül elhúzódtunk egymástól olyan látvány fogadott, ami talán a legszebb, amit eddigi életemben valaha láttam. Luke arca kipirosodva, ajkai felduzzadva és olyan tempóban vette a levegőt, mint aki épp most futotta le a maratont. Kétszer.
Ha Ő így festett el sem akartam képzelni, hogy én hogyan nézhetek ki.
-Jézusom Luke.. -nyögtem ki, de Ő csak mosolygott rám olyan szelíden, hogy úgy éreztem mindjárt elolvadok.

-Megbántad? -Fürkészte az arcomat.
-..Nem.

Igazából nagyon elbasztam ezeket a részeket. Na mindegy..