You will be mine. /muke/

6.

-Mikee – Calum csettintett az arcom előtt párszor. -Itt vagy? – pislogtam párat, és visszatértem a valóságba.
-Ja, aha.. miről maradtam le? -néztem kíváncsian mellettem ülő barátomra. Rápillantottam a táblára. Olyan matematikai függvények voltak felrajzolva, amikkel Einstein se tudna mit kezdeni.
-Hát nem sok mindenről. De haver mi van veled? Reggel óta olyan vagy, mint aki be van drogozva.. drogoztál? -közelebb hajolt. -Mutasd csak a retinádat. – mászott az arcomba.
-Mi? Nem, dehogy is, ember Te beteg vagy. – toltam arrébb. Bár igaz, hogy tegnap óta nem nagyon vagyok magamnál. Aludni se tudtam, folyamatosan Luke járt a fejemben. Mégis mit képzeltem, mikor hagytam, hogy megcsókoljon? Egyik felem nagyon megbánta, legszívesebben elásta volna magát, míg a másik újra és újra átélte volna.
-Akkor mi van? – Calum tovább faggatott. -Egy fiú van a dologban? – ránéztem és láttam azt a tipikus sunyi mosolyt az arcán. -Mikey, ki csavarta el a fejed? – és drága barátom ismét az arcomban.
-Senki, Cal, hagyj már. -ismét eltoltam.
-Ahaa. persze. És azt várod, hogy elhiggyem.
-Clifford, Hood remélem jót fognak beszélgetni az igazgatói irodában is. – hát igen. A matek tanárunk szerintem csak erre a pillanatra várt. El sem tudom képzelni, hogy mi járhat a fejében ilyenkor.
Ez az, végre van indokom elküldeni Őket Muhhaha. Kattos egy ember az biztos.

Meg úsztuk annyival, hogy délután bent kellett maradnunk. Hát volt már rosszabb is.
-Na, de komolyan Mike, mi van ma veled? A barátod vagyok, azért szeretnék tudni róla, ha tényleg alakulóban vagy valakivel. – ültünk abban az osztályban, amit kineveztek „büntető" szobának. Voltunk ott egy páran, különböző évfolyamok, fiúk lányok egyaránt. Nem akartam neki elmondani, hogy mi történt. Még nem.
-Nem vagyok senkivel alakulóban, hidd el, ha így lenne Te lennél az első, aki tudna róla. – nyugtattam meg, és még nem is hazudtam. Épp folytattam volna, mikor kinyílt a tanterem ajtaja. Nem hittem a szememnek.
-Hemmings. Hihetetlen, hogy még innen is képes késni. – fogadta „kedvesen" a felügyelő tanár Lukeot. Hát ezt nem hiszem el.
-Elnézést Tanárnő. – Lépett beljebb és elindult a padok felé. Szinte tátott szájjal követtem a mozdulatait. Amikor meglátott hatalmas mosolyra húzta azokat a telt ajkait. Már mellettem járt. Hosszú ujjait végig húzta a vállamon. Nem hagyhatta ki.
-Szia Mikey. – suttogta, de én nem szóltam egy szót se, csak becsuktam a szemem. Luke leült a másik sorba, majdnem a legvégére. Nem akartam hátra nézni, tudtam, hogy akkor az arcom tűzben égne. Még csak az hiányzott volna. Viszont Calum végig nézte az előző kis jelenetet, semmit sem szólt, de Ő nem fosott hátra nézni. Majdnem minden második percben.
-Haver, az a pöcs nagyon bámul Téged. Igazából amióta leült azóta le sem vette rólad a szemét. – súgta oda nekem barátom. Ha nem mondja, akkor is tudom. Szinte éreztem magamon a tekintetét.
-Tudom. -nyögtem végül ki. Istenem, annyira nem akarom elmondani neki, de ha Luke továbbra is így viselkedik, és továbbra is ilyen hatással lesz rám akkor muszáj lesz. Szerencsémre Calum csak furcsán nézett rám, de nem mondott semmit.

-Rendben, hölgyek urak mehetnek. Remélem nem kell legközelebb is itt találkoznunk. – a tanárnő 2 óra után végre elengedett minket. Mindenki elkezdett pakolni, mivel elég nagy volt a nyüzsgés úgy döntöttem hátrapillantok. Luke csak ült tovább a helyén és engem figyelt. Mosolygott rám, én pedig nagyot nyeltem. Végül felállt és mivel ki sem nyitotta a táskáját, csak felkapta és elindult felém.
-Park. -mikor mellém ért csak ennyit mondott, és kiment a teremből. Még néhány percig álltam ott mozdulatlanul, majd összeszedtem én is a cuccom és Calummal az oldalamon mi is elhagytuk a helységet.
-Ma próbálunk? – már az iskola előtt álltunk, mikor Calum szegezte hozzám a kérdését.
-Hát nem tudom. Én még maradok, van egy kis dolgom. Lehet inkább holnap kellene. Majd írok.
-Gondolom nem mondod el, hogy mi a dolgod. -sóhajtott -Nagyon titokzatos vagy mostanában.
-Bocsi. Nem nagy dolog amúgy. – mosolyogtam rá, reméltem, hogy így nem kérdezősködik tovább.
-Rendben. – mosolygott vissza, öklöztünk és elindult haza. Nagy levegőt vettem és elindultam a parkba. Közvetlen az iskola mellett volt, de egy örökkévalóságnak tűnt amíg oda értem.
Ott volt.
Az egyik pad háttámláján ült, bámult előre egy szál cigivel a kezében. Mit ne mondjak, tetszett a látvány.
-Nem gondoltam volna, hogy eljössz. – ezzel fogadott amikor oda értem. Leszállta padról és a zsebébe nyúlt. Elővett egy doboz arany Marlborot és felém nyújtotta.Még majdnem tele volt, szóval kivettem egy szálat.
-Hogy őszinte legyek én sem. – mondtam ki nemes egyszerűséggel, majd a számba vettem a cigarettát. Mielőtt még elő vehettem volna a gyújtómat Luke meggyújtotta nekem. -Milyen kis úriember lettél hirtelen. – szívtam nagyot a Marlboroba.
-Mindig az vagyok. Mikey, nem igazán ismersz még. – igaza volt. A rosszabb dolgokat helyeztem előtérbe, amit a húgom vagy mások meséltek, bár az eléggé meggyőzött, hogy tényleg egy faszfej. Utáltam az olyan embereket, akik úgy ítélnek el másokat, hogy nem ismerik, erre most én is ilyen voltam.
-Akkor hagyd, hogy megismerjelek. – elvesztem gyönyörű kék szemeiben de láttam,erre a mondatomra elmosolyodott.

Amúgy utálom az arany Marlborot.