You will be mine. /muke/

1.

-..Legalább megoldottam.- Egy igazán kellemes beszélgetés után amit az igazgatóval bonyolítottam le, ültem kettesben az iskola melletti parkban az utolsó szál Lucky Strikeommal. Igazából nem tettem semmit, szóval elég jól megoldottam a helyzetemet a Főnök Úrral, és arra is rájöttünk, hogy valószínűleg azért vagyok már törzsvendég az irodájában, mert a tanároknak szúrja a szemét a nem éppen átlagos külsőm, ezért ahol tehetik kiszúrnak velem. Hát igen, azért nem megszokott egy elit gimnáziumban egy mély vörös hajszínű, nem egy tetoválással ellátott tanuló. Éppen gyújtottam volna rá, mikor egy kéz olyan erővel csapódott a vállamra, hogy meglepettségemben (jó igazából megijedtem) kiesett a gyújtóm a kezemből.
-ANYÁÁD -üdvözölt egyetlen barátom. Megfordultam, sötét barna haj, kreol bőr, idegesítő önelégült mosoly és legalább olyan sötét ruha kompozíció, mint a jövőm. Igen ez Calum. -Már végeztél is? - huppant le mellém a padra, és mivel úriember felvette a gyújtómat.
-Nem volt nagy ügy, igaz egy órámba telt, de elmagyaráztam, hogy ez az egész egy nagy tévedés.
-Nem furcsa neki, hogy ez már ebben a hónapban a 10. tévedés?
-Nem foghatnak rám semmit, mert semmi bizonyítékuk, szóval nem, nem az.
-Haver én a helyedben már csak azért is csinálnék valamit, hogy legalább legyen okuk folyton az igazgatóhoz küldeni.
-Vicces, de haver ez a te asztalod. Tényleg nagyon poén, hogy te vagy a csínymester és mégis mindig én ülök abban a gyönyörű bőrfotelben ami az igazgatóiban van. Eskü haver, olyan kényelmes nekem is kell egy. -szívtam végre nagyot a cigarettámba, drága barátom pedig nevetésben tört ki.
-Nincs egy szálad számomra is? - nézett hatalmas kiskutya szemeivel, amikről tudja, hogy úgy sem tudok ellen állni nekik.
-Sajnálom, de utolsó szál. Felezzünk?
-Ez kérdés volt? - kapta ki a kezemből a szálat.
-Este menni kellene valamerre.
-Inni?
-Inni.
-Beth házibulit tart ma amire hivatalos vagyok. Vihetek plusz egy személyt, szóval jössz. - Vissza adta a cigimet és már ment is. Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy ki a tököm az a Beth.

Így teltek a napjaink. Calum volt szinte az egyetlen barátom ebben a szörnyen konzervatív középiskolában. Ismerjük egymást kb. 6 éves korunk óta.
Apám akaratából jártam ide, én művészeti suliba akartam menni, de Ő inkább ügyvédet vagy valami hasonlót akart belőlem faragni... mint amilyen Ő. Én inkább zenélni akartam, arénákat betölteni, turnézni. Bejárni a világot. De csak egy garázs, egy basszus gitár meg persze Calum barátom maradt nekem. 9 éves korunkban együtt mentünk gitár órákat venni, és most 17 évesen együtt pengetjük a húrokat és éneklünk teljes hangerőnkből esténként a garázsomban... apám garázsában, aminek Ő nem örül annyira, de megengedi. Nem engedtelek zenésznek, de egy hobbira mindenkinek szüksége van. Örültem, hogy így vélekedik erről, bár a kinézetemre tett egy két szúrós megjegyzést. Titokban festettem a hajam vörösre, és az összes tetoválásomat az egyik haverom csinálta olyan áron, amit én is ki tudtam fizetni abból a kis semmi fizetésemből, amit hétvégenként keresek az egyik kis kávézóban. Nem sok fizetést kapok, de nekem bőven elég, egyelőre. Nem szeretem, ha mindent a szüleim állnak nekem.

-MICHAEL GORDON CLIFFORD GYERE LE AZONNAL - apám kiabált a földszintről. Azt az átkozott középső nevemet is kimondta, szóval biztos vagyok benne, hogy bajban vagyok. Remek. Nehezen, de felkeltem az ágyamból és az ajtó felé vettem az irányt mikor apám újra a teljes nevemet hívott.
-Megyek, megyek. -mondtam halkan, tudtam, ha most visszapofázok akkor megírom a saját halálos ítéletemet. Még a lépcsőn jártam mikor megláttam apámat, aki karba tett kézzel várt rám a nappaliban anyámmal az oldalán.
-Mi az? Mit csináltam? - néztem rájuk.
-Nem mondanád meg inkább te, fiatal ember? - apám egy hivatalosnak tűnő papírlapot vett fel a nappali közepén álló asztalról. - Újabb levél az iskoládból. 5 tantárgy bukás. Fiam, mi van veled? - nagyot sóhajtottam, és átgondoltam mindent, amit most mondhatnék. Nem szabad szembe szállni velük ilyenkor, az évek alatt megtanultam.
-Mégis mit vártok, majd olyan dolgokat fogok tanulni, amik egyáltalán nem érdekelnek? - hát ezt nem így akartam megfogalmazni, ügyes voltál Michael elbasztad.
-Michael, tanuld meg. Nem az van, amit Te akarsz, kb. sosincs így. - egy órás hegyi beszéd után reméltem, hogy ez lesz apám utolsó gondolata hozzám.
-Értem. - csak helyeseltem, reméltem, így hamarabb vége lesz.
-És végül remélem tudod, hogy nem mehetsz sehová amíg ki nem javítod az összes tantárgyat. -anyám mérte rám a kegyelemdöfést. Remek, inkább ismét helyeseltem, felesleges lenne vitába keverednem velük. Még fel sem hoztam nekik a ma esti terveimet, de máris megtiltották. Tipikus.

Michael Clifford: Haver, nem megyek ma sehová.
Calum Hood: Mivan? Mike, remélem csak viccelsz baszki.
Michael Clifford: Bárcsak. Anyáék megtudták a bukásaimat. Ergo sehová sem mehetek.
Calum Hood: Nagy faszt. Megszöksz. Kész. Fél 11kor a házatok előtt leszek.
Michael Clifford: Ezt hogy képzelted? xd
Calum Hood: Kimászol az ablakodon vagy mittomén. Mint régen mikor nem engedték, hogy el gyere velem bowlingozni. Rémlik?
Michael Clifford: Aha, csak annyi, hogy akkor kurvára a földszinten volt a szobám.
Calum Hood: Megoldod.