[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Ez már sok nekem!

Lassan kinyitom a szeme, és egyből a fejembe nyilallt a fájdalom. A kezemet a fejemhez akartam emelni, de valami megakadályozott benne. Olyan érzésem volt, mintha kaptam volna még egy párnát a fejem elé, de amint kicsit hátrább kezdtem húzni a fejem, egyből kirajzolódott egy mellkas. Össze rezzentem, majd feljebb vittem a tekintetem, ahol is Itachi arcát véltem felfedezni. Szemei bevoltak csukva, és hallottam, ahogyan szuszog felettem. Fejem elkezdet forrni, majd megpróbáltam, még is valahogy kiszabadítani a kezem az öleléséből, hogy eltoljam magamtól. Azonban hiába próbálkoztam, csak ahhoz jutottam közelebb, hogy felébresszem. Végül feladtam, és enyhén piros arccal fektetem vissza a fejem a mellkasára. Elkezdtem azon tanakodni, vajon, hogy történhetet ez meg, hogy kerül ő az én ágyamba, majd eszembe jutott a tegnap este, amitől hirtelen nagy erővel megráztam a fejem, hogy elüzem a gondolatot. Megdermedtem, mikor hallottam, hogy Itachi hangosan kifúja a levegőt, majd éreztem a levegő áramlást a homlokomon. Felnéztem rá, és láttam, hogy lassan kinyitja a szemeit.

-Jó reggelt! -szólalt meg halkan mély hangján. Szerintem már biztos éret paradicsom lettem. Végre engedett a szorításon, és kitudtam húzni a kezem, majd rátetem a vastag csuklójára a kezem, és levettem magamról. Lassan felültem, majd visszafordultam hozzá. Itachi továbbra is oldalán feküdt az ágy szélén bal keze kinyújtva, míg a másik a fejét támasztotta.

-Mi történt tegnap, mi után...? -magamba folytattam a szót, azonban Itachi megértette, és folytatta helyettem.

-Miután kidőltél? Biztos csak fáradt voltál. Egyébként csúnyán beütötted a fejed, legalábbis a hang azt sugalta. -ez a mondat után felült, majd a fejem hátsó részére tette a kezét, mire én az övéjére tettem, jelezve, hogy tényleg fáj.

-Mi történt, mi után kidőltem? Vagy is te, hogy...? -már megint ugyan úgy bennem maradtak a szavak, éreztem, ahogy elkap a hányinger a félelemtől, de ez a félelem más volt, nem tudom megmondani milyen, egyszerűen más.

-Este a nevemet mondogattad, ezért úgy gondoltam elhalkulsz, ha melléd fekszem, és igazam volt. -a mondat után nem tudtam, hogy most kössem fel magam, vagy olvadjak el a forróságtól. Legszívesebben átlátszóvá változnék, és kisétálnék az ajtón.

-Értem... -mondtam kicsit elcsüggedve. Eközben hátat fordított nekem, majd felált az ágyból. Valami azt súgta nekem, hogy karoljam át a derekát, és húzzam vissza az ágyra, de végül nem tettem meg, sőt elkergettem ezt a mocskos ösztönt a fejemből. Itachi bement a fürdőbe, mire én visszaestem az ágyra, szerencsére a forrósság hamar elmúlt, és még Itachira sem kellet anyit várni, elég gyorsan végzet. Egy törülközővel a nyakában lépet ki, majd oda sétált az ágya melletti ruháihoz. Eközben besétáltam a fürdőszobába, majd beálltam a zuhany alá, és megengedtem a vizet. A közepes hőmérsékletű vízcseppek vég folytak az arcomon és az egész testemen. Neki döntöttem a fejem a csempének, majd leültem a zuhanyzó aljába. Néztem ki a jelemből, és azon gondolkodtam, vajon mért jöttem zavarba mindezért, hisz már sok fiút láttam póló nélkül. Forrásrejtekben mindennapi volt látni nyáron a fiúkat a forrásokban fürödni, de akkor miért? Miért halok meg kis híján, mikor bele nézek a szemébe, vagy mikor hozzám ér? Tudtam, hogy a tinédzser kor hangulat ingadozással jár, de hogy ilyenekkel is azt nem tudtam. Viszont nem ülhettek itt öröké, feláltam, elállítottam a csapot, majd kiléptem a zuhanyzó elé. Kezembe vettem egy törülközött, majd elkezdtem vizes bőrömet szárazra törülni. Mikor végeztem felvettem gyorsan a ruháimat, majd kiléptem a fürdőből, ahol már Itachi teljesen készen várt engem a falnak támaszkodva.

_______

Végül elég gyorsan elhagytuk a falut, és a fogadót, Kisame már teljes készenlétben várt az épület elött a nem túl vidám hangulatával. Most viszont, már megint az erdő közepén sétálgatunk, régen szeretem a természetet, de mostanra legszívesebben kivágnám az összes fát. Na, de mindegy legalább senki nem tudja meg a tegnap, és a ma reggel történéseit. Már ép teljes nyugalomba ringattam magam mikor is...

-Jól szórakoztatok este? -Kisame hangjában a megszokott gúnyt lehetet felfedezni. Megint megindult a testhőm felfelé, és már a fejem is kezdet fájni tőle.

-Mit értesz ez alatt? -kérdezte Itachi, míg én lelkiekben a körmömet rágtam.

-Hogy mit értek ez alatt? Mondjuk a nyakadon lévő karmolás nyom sokat elárul a tegnap estéről! -Kisame Itachi nyakára nézet, mire a férfi a jobb nyakrészéhez kapta a kezét, ahol tényleg négy karmolás nyom látszódott. Most éreztem az, hogy neki rohanok a legközelebbi fának, meghalni nem fogok tőle, de amnéziát kaphatnék.

-Félre érted a helyzetet, csak baleset történt! -válaszolta Itachi a legnagyobb nyugalomban, mire én a körmeimre néztem, amiknek igazából semmilyen éle nem volt, de lehet, hogy ez a kicsi köröm is elég, hogy ilyen fajta sebbet okozat neki.

-Ahogy akarjatok! -válaszolta, majd előrébb ment, egy olyan húsz métert.

-Hogy csináltam? -dobtam meg a kérdéssel rögtön, mikor megbizonyosodtam róla, hogy a kék fickó semmit sem hall.

-Ne, emésztd magad néhány karcolás miatt, különben is véletlen volt. Mikor oda akartam menni hozzád, akkor felcsaptál az egyik kezeddel, ami okozta nekem ezt itt a nyakamon. -míg vég mondta a mondandóját, addig én átrohantam a másik oldalára, és kezemet a sebre tetem. Vég húztam a kezemet lágyan a bőr felületén, majd mintha mi sem történt volna ott el is tűnk a seb.

-Ezt, hogy csináltad? -fordult felém, mire én csak egy apró mosoly eresztettem el.

-A klánom, tud gyógyítani is, de mi nem chakrát használunk, hanem vért. -fordítottam vissza az utra a fejem, majd követtem Kisame nyomait.

-De nem vérzett! -felette erre Itachi.

-Az alvadt vér is megteszi a hatását. -továbbra is az utat bámultam, mire végig futott az a kósza gondolat a fejemben, hogy vajon, hogy sikerült megsebeznem ilyen mélyen, úgy, hogy mikor harcoltunk szinte megkarcolni sem tudtam. Netán hirtelen volt a "támadás"! Nem az nem lehet. Egy sinobi mindenre fel van készülve, akkor meg mégis, hogyan? Netán valami elvonta a figyelmét? Mindegy is most nem szeretném emészteni magam ez miatt, mikor ép megyünk elkapni valamilyen kilencfarú erős valamit.