[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Új küldetés

Kinyitottam a szememet, és azt vettem észre, hogy valami neki támaszkodott a hátamnak, ami nem a fal volt, mivel az velem szemben volt. Átnéztem a vállam felet, ahol is Sasorit láttam meg, aki nyugodtan pihent mellettem, lábai lelógtak az ágyról, és arra következtettek, hogy ülésből tette rá a fejét a párnámra. Átfordultam figyelve arra, hogy ne ébresszem fel, majd kezemmel megtámasztottam a felsőtestem, és felűről néztem végig a mellettem fekvő férfin. Egyik keze az arca előtt pihent a párnán, míg másik a felsőtestet védte, a netán történne valami. Kezemet a feje mellet pihenő kezére tettem, majd összekulcsoltam a kezeinket. Sasori lassan kinyitotta szemét, majd hátára feküdt, és nézett engem.

-Mi történt? -kérdezte, majd egy mosoly kíséretében kifésült egy hajtincset a szemem elől.

-Bocsi, hogy felébresztettelek. -mondtam, majd kivettem a kezemet, a tenyeréből.

-Egy gyönyörű lányért megéri felkelni. -mondta, mire én elmosolyodtam.

-Khmm... -halottam az ajtó felől, mire odavittem a tekintetemet, és Dei állt az ajtóban.

-Mi az Deidara? -kérdezte Sasori, mire Dei kifelé tekintet, és meghúzta a száját.

-Hidan és Kakuzu várnak rád, és virágszálra a főhadiszállás előtt, hogy kiosszák a következő küldetésünket, hm. -mondta, majd kiment az ajtón kedvetlenül. Sasori felült, majd elindult az ajtó irányába.

-Én most elmegyek készülődni! Találkozunk majd kint! -mondta, majd kiment a szobámból. Kis idő ajtó nézegetés után felkeltem az ágyból, majd elindultam a szekrényem felé, és kivettem belőle a fekete öltözetet és a kabátot. Felöltöztem, majd megindultam kifelé.

__________

Kisétáltam a főhadiszállásról, majd az előttem lévő négy tagra néztem.

-Na végre megjöttél! -szólalt meg Hidan, miközben odasétáltam hozzájuk.

-Szóval! Két feladatunk van! -kezdte el Kakuzu.

-Az egyik elégé jól fizet, a másik pedig a háború! -folytatta, mire bennem megint megfagyott a vér.

-Háború! -kiáltottam fel, mire mind a négyen rám néztek.

-A pénz keresés nem az én műfajom, hm! -szólalt meg Deidara.

-Ja... -csatlakozott Sasori is, aki már a Hiruko bábjában rejtőzött.

-Akkor azt majd Hidannal mi elintézzük! -mondta Kakuzu.

-Hé, hé! Ne te dönts helyettem! Engem sem izgat túlságosan a pénz! -kiabálta Hidan.

-Valakinek meg kell csinálnia! Sasori és Deidara is inkább a háborút választják! Ezzel kár is vitatkozni! -válaszolt Kakuzu, miközben a társa felé fordult.

-EZÉRT MOST JÖTTÖK NEKEM EGYEL! -kiabálta Hidan, majd a két művészre mutatott.

-Nos kivel kell háborúznunk? -kérdezte Sasori a mély hangján.

-Egy kis nemzettel! -válaszolta Kakuzu.

-Mi olyan különleges abban? -kérdezte Dei.

-A kis nemzett hovatartozása folyamatosan változik! A kérés egy nagy nemzettől érkezett, aki területet akar foglalni! -válaszolta Kakuzu, majd elindult a két művész felé.

-Érdekes, hm! -mondta mosollyal az arcán Dei.

-Amm, bocsi, de én hova kellek? -kérdeztem, mire a négy tag rám nézett.

-Azt te döntöd el! Mehetsz Sasorival és Deidarával háborúzni, vagy jössz velünk embert ölni! -mondta Kakuzu, mire Hidan mosolyra húzta a száját, nyilván sejtette, hogy nem szeretnék háborút szítani, de Kakuzuval és vele sem akarok elmenni.

-Szóval kislány kivel akarsz menni? -kérdezte Kakuzu, mire mind a négyen rám szegezték a tekintetüket.

-Én... én... nincs valami más feladat? -kérdeztem, mire Kakuzu felsóhajtott.

-Nem, nincs! -mondta, mire én a földre vittem a tekintetemet.

-De, talán van! -szólalt meg Sasori, mire mindannyian odakaptuk a fejünket.

-Hogy mi? -förmedt rá Hidan.

-A kémjeimtől kiderítettem, hogy Orochimaru a Fű országában van! Oda kéne menned, és elhoznod egy tekercset! Menni fog? -kérdezte Sasori, mire én komolyan bólintottam.

-Hé! Ebbe Pain nem hiszem, hogy bele egyezne! -szólalt meg Hidan.

-Ha baj lenne belőle, én elviszem a balhét! -mondta, mire én mosollyal a számon hajoltam meg.

-Köszönöm!

_________

Már úgy két napja elindultam. A többiek már biztos befejezték a küldetésüket, de mondjuk most már örülhettek, hogy elértem a Fű országát, már csak megkel találnom azt a helyet, amit Sasori mondott. Azt mondta, hogy a tekercset a fővárosban egy vándor kereskedő fogja oda adni. Jól van, mivel nincs messze a város ezért gyorsabbra húzom, hogy hamarabb haza érjek. Ezt elég furcsa gondolat volt. Hamar elérkeztem a városba, majd elkezdtem sétálni a város utcáin. Természetesen Akatsuki köpeny volt rajtam, így majd a kereskedő felismer, bár reménykedek abban, hogy más nem fog. Hirtelen valaki megfogja a karomat.

-Elnézést kislány, de véletlenül nem az Akatsuki tagja vagy? -kérdezte, mire én bólintottam.

-Remek, akkor gyere ki a városból, ott kevesebben vannak! -mondta, majd elindult én pedig követtem. Kiértünk a városból, viszonylag elég hamar, majd megállt előttem, és megfordult. Levette magáról a köpenyt és a kalapot, majd előkapta a tekercset. Azonban mielőtt elvettem volna két alak hátulról rám támad. Természetesen egyből reagáltam megvágtam kezemet, majd kivonva belőle a vért, azt egy laza mozdulattal a hátam mögött lévő két embert megvágtam. Mind a kettő a földön hevert, és egy gyors gondolat végig futott az agyamon, miszerint vajon mennyire tűnt ijesztőnek ez kívülről. A kereskedő előkapott egy kunait, majd hátra hőkölt.

-Ide a tekercsel! -mondtam érzelmet nem mutatva a hangomban. A férfi üvöltve nekem rontott, mire én megpördültem, és a vér, mint egy szalag ügy követte a mozdulatot, ezáltal kétszer megvágtam egyszer a nyakánál, egyszer pedig a hasánál. Oda sétáltam a férfihez, majd leguggoltam, és elvettem tőle a tekercset.

-Milyen bámulatos erő! -hallottam meg egy hangot, majd következő pillanatban két kígyó indult meg felém. Felugrottam, majd úgy irányítottam a véremet, hogy az elvágja a két kígyó nyakát. Felnéztem a felettem lévő fára, ahol is megpillantottam őt.

-Orochimaru! -mondtam, dühvel a hangomban, majd hátrább léptem.

-Kis lány nem akarsz velem jönni? -mondta, mire én egyből köptem egyet a földre.

-A franc akar veled menni! -mondtam, mire a kígyó elnevette magát, majd megindította a következő támadását, amik szintén kígyók voltak. Azonban ezek sokkal gyorsabbak voltak, és míg az egyiknek a fejét letudtam vágni, addig a másik rátekeredett a lábamra, majd megmart. Fájdalmamban felkiáltottam, majd leestem a földre. A kígyó elém sétált, majd leguggolt, és felvette a földről az egyik hajtincsemet, majd végig simította azt a két ujján. Egyre jobban kezdtem érezni a méreg hatását, és hogy a szemeim elkezdenek lecsukódni.

-Ch... hülye kígyó! -mondtam még utoljára, majd becsuktam a szememet.