[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Egy kemény harc

Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak lehetett. Végül Sasorival oda értünk a küzdőtérré, ahol is Deidara nagyban küzdött már a veszélyes gazfickóval.

-Deidara! -kiabáltam, mire ő egyből rám nézett, majd bólintott. Néhány agyag madarat küldött a fickó felé, aki mindegyiket kikerülte, miközben felugrált egy ház tetejére. Azonnal elindultam, majd a ház egyik végén felugrottam, és a vért egyenesen a férfira irányítottam, azonban ő kikerülte a támadásomat, és hajamat megmarkolva hajított el. Egy másik háztetőn értem földet, szerencsére biztonságban a talpamra. Következő pillanatban egy Hiruko farka jelent meg, aminek a támadását a férfi átugrotta, majd Sasorit vette célba. Éppen ütést akart volna mérni Hiruko hátára, mire én gyorsan kapcsoltam, és a vérem rátekeredett a lábára, majd amilyen erősen csak tudtam, vissza rántottam a férfit. Ekkor megjelent Deidara egy madara, ami egyenesen az ellenség felé száguldott, majd elegendő távolságban meghallottam a parancsszót.

-Katsu! -kiabálta, majd a madár felrobbant. Deidara mellé ugrottam, és figyelemmel kísértem az elszálló füstöt. A füst árnyékából hirtelen elő ugrott az ellenség, majd egy nagy shurikent hajított el felénk.

-Vigyáz, hm! -kiabálta Dei, majd ellökött és a shuriken ott ért földet, ahol Dei is volt. Az érkezés időpontjában Deidara felordított fájdalmában, mire én kétségbe esetten indultam meg felé, a porfelhőbe.

-Deidara! -kiabáltam, majd egyből észre vettem. Egy nagy seb tátongott az oldalán.

-Deidara! -kiabáltam, majd oda rohantam, azonban az ellenség, hirtelen elém került, majd behúzva nekem egyet repültem egészen a legközelebb lévő ház faláig. Csapódásom után előre esve köhögtem fel rengeteg vért, majd felpillantottam a felém közeledő férfira. Hamar oda ért hozzám, majd egy katanát felemelve a levegőbe, intézte hozzám a szavakat.

-Búcsúzz el az életedtől kislány! -mondta, majd megindította a katanát, arcomon a halálfélelem látszott, és a kétségbe esés, mire hirtelen egy báb jelent meg közöttünk, ami hárította a katana támadását, majd egyik kezén lévő pengékkel megsebesítette a férfit.

-Jól vagy? -futott hozzám Sasori, majd segített felállni.

-Igen, de Dei! -mondtam kétségbe esetten a földön heverő oldalán vérző fiúra.

-Te menj Deidarához, én elbánok vele! -mondta, mire én a nagy bábra néztem, majd bólintottam, és egyből megindultam Deidara felé.

-Deidara! -kiabáltam, majd oda siettem hozzá.

-Jól vagy? -kérdeztem, mire ő megpróbált felülni, ami sikerült is csak vért hányva.

-Voltam, már jobban is, hm! -válaszolta, mire én egyből levettem a köpenyemet, majd hozzá nyomtam a vérző oldalához.

-Deidara! Én nem vagyok gyógyító ninja! -válaszoltam kétségbe esetten, mire ő csak egy mosolyt eresztett meg.

-Semmi baj virágszál! -válaszolta, míg a szememből lassan kicsordultak a könnyek, majd hirtelen eszembe jutott valami.

-Milyen típusú a véred? -kérdeztem, mire ő habár először furán nézet, végül válaszolt.

-AB! -válaszolta, mire én megörültem.

-Tökéletes! -mondtam, majd felhúztam a fekete pólóm ujját, és megvágtam azt, végül pedig oda nyújtottam neki.

-Mit akarsz, hm? -kérdezte, mire én közelebb vittem a kezemet a szájához.

-Igyál a véremből! -mondtam, mire ő megdöbbenve nézet rám.

-Miért virágszál? -kérdezte.

-Szintén klános cucc, de most nincs időm elmagyarázni, csak igyál! -mondtam, mire ő óvatosan szájába vette az alkarom megvágott pontját, majd elkezdte inni a véremet. Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi, és nem adtam neki elég magyarázatot, de most nincs időnk erre. Lassacskán elkezdet hatni az, amire vártam, és Dei sebbe elkezdett begyógyulni. Viszont látszott Deidarán, hogy már nagyon nem kívánja a véremet, így megpróbált elhúzódni, azonban és erőszakosa megmarkoltam a fejét hátulról, és vissza nyomtam a száját a karomhoz.

-Félre ne értsd! Nekem is kellemetlen, de ettől túléled a halálos sebedet! -válaszoltam, miközben megint elkezdte inni a véremet. Közben a csata zaja is alábbhagyott, így egyből a harcra pillantottam, ahol is már a fickó holtan hevert Sasori bábja előtt. Ezután visszahívta a bábját a tekercsbe, majd megindult felénk. Azonban látszott rajta, hogy nem csak Deinek, de még neki sem tetszik az, amit éppen csinálunk.

-Mi folyik itt? -kérdezte, mikor ide ért hozzánk.

-Hiruko? -kérdeztem, meg sem halva a kérését.

-Hé! Én kérdeztem először! -válaszolta, mire én felvettem vele a szemkontaktust.

-Lényeg az, hogy a klánunk képes a vérével gyógyítani, de csak akkor, ha megegyezik a vére az illetőjével! -mondtam el gyorsan és tömören.

-Elég! -tolta el magától a karomat Deidara.

-Nem! Még nem gyógyult be a sebed! -parancsoltam rá, majd vissza nyomtam a karomat. Deidara teljes undorral folytatta, mire Sasori leguggolt mellém.

-Nem vesztesz túl sok vért? -kérdezte, mire én megráztam a fejemet.

-Ha vesztek is, legalább nem hal meg senki! -mondtam, válaszként, majd szabad kezemmel megnéztem Deidara sebbit, ahol már semmi nem látszódott.

-Oké, befejezheted! -mondtam, majd elvettem Deidara szája elől a kezemet, aki nagy levegő vételek közepedte hátra dőlt, és földnek csapódott a háta. Éppen le akartam nyalni az elő bújó vért a vágásomról, de Sasori megállított.

-Hagyd! Bekötöm! -mondta, majd elő vett kötszert, és bekötötte azzal a sebemet.

-Köszönöm! -válaszoltam, majd felálltam, de egyből megszédültem a vérvesztéstől. Sasori azonnal utánam kapott, majd következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy két karja között tart. A nap már javában nyugodott el, mire Sasori körbe tekintett.

-Ma az éjszakát az erdőben töltjük!