[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

A sors éjszakája

Sasori lassan cipelt engem az erdő felé, míg Deidara előttünk sétált. Ahogy láttam gyomra még mindig fel volt  kavarodva a véremtől. Lassan oda értünk az erdőbe, majd Sasori letett egy fa tövébe. Fejem alá saját combját helyezte, és óvatosan elkezdte simogatni a fejemet.

-Deidara jól vagy? -kérdeztem, mikor szöszi barátunk visszatért, miután kiadta, amit kell.

-Igen, most már jobban vagyok, hm! -válaszolta, majd leült Sasorival szembe.

-Holnap visszaindulunk, szóval pihenjetek! -szólalt meg Sasori, mind a kettőnkre nézve.

-És te? -kérdeztem.

-Én őrködők! -válaszolta, mire lassan lecsukódat a szemem, és elaludtam.

_____

-Basszus! -haladtam egy kiáltás, mire lassan kinyitottam a szememet.

-Mi a baj Sasori? -ültem fel, miközben megdörzsöltem a szememet.

-Vörös hold van! -jelentette ki, mire én lesokkoltam.

-Te... Tessék? -kérdeztem, mire Deidara is felkelt.

-Mi van már? -kérdezi, majd mikor meglátja Sasori arcát egyből ledöbben.

-Vér hol van! -válaszolja Sasori, mire ő is összerezzen. Én a fa tövében egyből össze húztam magamat, és fejemet a térdeimbe temettem.

-Hogy tudod elkerülni a holdat? -kérdezte Deidara.

-Elsősorban nem szabad bele néznem, második sorban nem szabad rám világítania! -motyogtam térdeimbe.

-De a vér holdnál ez nem lehet tudni, mikor világít rád, hm! -válaszolta Deidara.

-Igen ez iga...

-Mi a baj Akari? -teszi fel a kérést Sasori, miközben egyre közelebb jön hozzám. Szemem az égre tapadt, és mereven bámultam a piros pöttyöt az égen.

-Tűnjetek el a közelemből most! -suttogtam, mire a szemem üvegteste elfeketedett, íriszeim vörösen kezdtek izzani, és egész arcomon az ereim fekete színben mutatták meg helyüket. Hirtelen összeestem, és a testem teljesen irányíthatatlanná vált számomra. Láttam, ahogyan Sasori és Deidara egyből ide rohannak hozzám. Próbáltam szólni, hogy ne tegyék, de ez nem sikerült. Lelkemet elöntötte a vérszomj, és szemem hamarosan csak vörös színben látott mindent.

-Akari! Hé! Akari! -kiabálta Deidara, mire én felültem, ekkor már bőröm teljesen kifehéredett. Egyből megvágtam a kezemet, és indítottam is a támadást a két társamra. Fejem oldalra dőlve lógott, míg testemet nem tudtam megmozdítani. Deidarára talált a támadás, és börtönbe is ejtettem egy vérből kialakult lánccal.

-Akari! Hagyd abba! -kiabálta, míg én egyre közelebb kerültem hozzá. Megmarkoltam a torkát, majd elkezdtem szorítani azt.

-Ak... ar..i... -próbált a nevemen szólongatni, azonban én, vagyis inkább a testem magától folytatta, és kezdet belilulni Deidara feje.

-Akari! Hagyd ezt abba! -kiabálta mellettem Sasori, majd egyből megmarkolta a Deidara nyakát szorító kezemet, és elrántotta onnan. Sasori arcán a kétségbe esés látszott, mikor rám nézet, mire én egyből rá irányítottam maradék véremet, és ezzel átszúrtam Sasorit, aki össze esett a földön.

-Danna! -kiabálta Deidara, mire azon nyomban futásnak eredt, hogy elcsaljon engem Sasoritól. Én természetesen követtem őt, mire egy falu közepében haladtunk el. Deidara nem gondolta volna, hogy a testem magától irányt változtat a falu felé, és nem is vette észre. A faluban úgy látszott éppen fesztivál van, vagyis az emberek kint voltak az utcákon, és ünnepeltek. Megjelentem a ház tetején, majd egyből elindítottam a véremet egy támadásra, és három embert ketté is vágtam vele. A fesztiválon lévő boldogságból hamar ijedség és halálfélelem uralkodott el. Leugrottam egy tucatnyi ember közé, majd megperdülve egyet, mindenkin egy hatalmas nagy sebet ejtettem. Minél több lett a véres áldozat, annál több vért tudtam irányítani. Az emberek futva, sikongva menekültek, azonban én minden embert, aki hátat fordított nekem hátba szúrtam. Legbelül rémes volt végig nézni, ahogy az a sok ember miattam halt meg, kedvem támad volna sírni, azonban testem másképp vélekedett erről. Hamarosan megérkezett az őrség is, akik körbe vettek, egyesével támadtak rám, én viszont mindegyikőjüket levágtam.

-Akari! -jött egy hang, és Sasorit pillantottam meg, aki kétségbe esetten fut felém. Valami miatt, ez egy pillanatra megállította a testemet, mintha visszakaptam volna az irányítást. Ezt egyből kihasználták a katonák, és az egyik amilyen gyorsan csak tudta, hátba szúrt. A hideg penge érzésére felköptem a levegőbe rengeteg vért. A penge hamar eltűnt a testemből, mire én a földre estem. Homályosan láttam, ahogy Sasori utat tör magának a sok ember között, majd egyből felkapott a földről, és engem nézett. Arcát nem láttam, csak egy pacát, viszont hangját halottam. A fekete erek lassan elhalványultak a bőrömön, és a szemem is vissza változott eredeti alakjába.

-Akari! Hallasz? Tarts ki! Tarts ki! Tarts... -halottam ahogy folyamatosan ezt mondta, azonban lassacskán a hangja elhalványult, mire mosolyra húztam a számat, még mondani szerettem volna neki valamit, amit mindenképpen szeretem volna, hogy tudjon.

-Sasori! Tegyél a báboddá! -suttogtam lassan, majd szemem lecsukódat, és utoljára kezem koppanását éreztem.