[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Vizes nap

Kedvetlenül keltem, és csak az járt a fejemben, hogy Pain tényleg ennyire meg akart engem büntetni. Vajon mit mondtak Itachiék neki, amitől én nagyobb büntetést kaptam, mint ők? Némán lehajtott fejjel sétáltam a folyosón, majd elmentem Deidara ajtaja előtt. Megtorpantam, és a mellette lévő ajtóra néztem, ami nem másé volt, mint Sasorié. Úgy döntöttem nagy ívben elkerülöm az ajtót, nehogy valaki berántson oda. Biztonságosan elhagytam az ajtót, majd megindultam az étkező felé. Kinyitottam a kétszárnyú ajtót és beléptem a terembe, ahol Deidara és Sasori ültek, és míg Dei étkezett, addig Sasorival beszélgettek. Oda sétáltam hozzájuk, majd leültem Dei mellé.

-Miről beszélgettek? -tettem fel a kérdés, majd inkább Dei felé fordultam.

-Tényleg Akari van kedved kimenni a közelünkben levő tóhoz, hm? -tette fel a kérdést Deidara, mire én csak pislogtam egyet kettőt.

-Persze...miért ne! -mondtam az elején kicsit értetlenül, de a mondatom végére egészen fel lelkesültem, végtére is nyár van.

-Szuper, ja és ne felejtsd el fürdőruhát! -figyelmeztetett engem Dei, mire én csak néztem.

-Nekem nincs fürdőruhám! -közöltem, majd Sasorival összenéztek.

-Akkor kölcsön kérünk együtt Konantol, hm! -mondtam mosolyogva Deidara, majd megragadta a csuklómat, és kihúzott a teremből, egészen Konan szobájáig. Dei benyitott, majd elkezdett kutatni a fiókokban.

-Konan nem fog megharagudni? -mondtam félénken, de Deidara csak elmosolyodott, és kivette a fekete fürdőruhát.

-Ne aggódj virágszál! Nem lesz gond, hm! -mondta, majd kimentünk a szobából, és Dei a kezembe nyomta a fürdőruhát.

-Vedd át! Találkozunk kint! - mondta, mire én bólintottam, és elmentem a szobámba, ahol is átvettem a ruhát, majd elindultunk kifelé. Amint kiértek megláttam Deidarat, és Sasorit. Sasori most nem hozta el azt a csúnya bábot, amiben szokott lenni, de talán az most jobban eltudnám elviseli, mint az igazi arcát, ami bele égetett a lelkembe tegnap egy gyilkolni vágyó vigyort. Oda sétáltam, majd megindultunk a tó felé. Nem volt messze, ezért hamar oda értünk, a tó körül teljesen erő volt, és a szép napsütéses idő csillogóvá tette a tó vizét.

-Gyerünk! -kiabálta Dei miközben vetette le a ruháit, egészen a kék fürdő gatyáig, majd bele ment a vízbe. Én lassan vetettem le a ruhaimat, míg értetlenül néztem az engem bámult Sasorit.

-Te nem veszed le a ruháidat? -kérdeztem, mire ő a testemről az arcomra nézet.

-Én nem fürdők! -mondta, majd az integető Deidarára nézet, aki már javában bent volt a vízben.

-De Sasori miért nem? -kérdeztem, és nyaggattam.

-Nem akarok bemenni, és kész! -emelte fel a hangját, majd elfordította a fejét. Én oda sétáltam hozzá, majd megfogtam a ruháját, és ő visszavitte a tekintetét rám.

-Miért nem akarsz fürdeni? -kérdeztem, majd mélyen a szemébe néztem, hátha tudok rá hatni egy kicsit.

-Mert én nem! -mondta elvörösödött arccal, mire én meglepett arcot vágtam az édesen elpirult Sasorira.

-Virágszál gyere már! -kiabálta Dei a vízből.

-Egy pillanat! -kiabáltam vissza, majd visszafordultam Sasorihoz.

-Gyere... kérlek! -mondtam, mire ő csak egy halvány bólintással jelezte, hogy meggyőztem. Lassan elkezdtem kigombolni a köpenyét, míg ő vörös arccal engedte. Miután teljesen kigomboltam a köpenyt, visszatértem a nyakához, majd levettem róla a ruhadarabot. Leguggoltam, hogy a nadrágot is lehúzzam róla, de egyből meghátrált.

-Te nem érzed ezt kínosnak? -kérdezte, mire észre vettem, hogy védekezve teszi két kezét a felsőtestére.

-Nem, miért kéne? Az öcsémet, is én öltöztettem! -mondtam, majd előrébb léptem, mire Sasori hátrál egyet.

-Na ne csináld ezt! -mondtam, de ő továbbra is azzal az édes gyengéd elpirult nézéssel nézet tovább.

-De rajtam nincsen alsó nadrág, nem, hogy fürdőruha! -mondta, mire én megtorpantam, és elvörösödtem. Na erre szerintem senki nem számított! Én végkép nem.

-Ne szórakozz Danna! Neked nincs mit rejtegetned, hm! -kacsintott rá, mire én úgy éreztem, most fogok elájulni. Vég vittem a tekintettem a félmeztelen Sasorin, és azon gondoltoktam, hogy az a gyilkos szempár, az tényleg ő volt. Nem tudnám elképzelni, hogy egy ilyen édes fiú, mint ő egy olyan szadista legyen.

-Ezt, hogy értitek? -teszem fel a kérdést.

-Tudod Sasori no Danna egy báb, és a báboknak nincs olyanjuk, hm! -mondta, mire én totálisan kifüstöltem lelkileg.

-Gyerünk Danna ne haboz, hm! -majd közelebb lépet hozzá, és lerántotta róla a nadrágot.

-Deidara! Ad vissza! Kiáltott fel hangosan Sasori, és a nadrág után nyúlt. Azonban Deidara mögém bújt, majd lökött rajtam egyet, és ráestem Sasorira. Sasori a földön feküdt, és én fölöte eléggé félre érthető pózban. Sasori kínosan próbálta magát eltakarni, mire én elmosolyodtam, majd a kezemet nyújtottam, mire ő nagy nehezen elfogadta.

-Na végre mehetünk fürdeni, hm! -szólalt meg Dei, majd egyből befutott a vízbe. Sasorit lassan elindítottam a víz felé, majd elkezdtünk egyre mélyebre menni. Mikor már mellkas tájon járt a vízszint Sasori megtorpant.

-Mi az? -kérdeztem, mire ő csak a víztükröt nézte. Visszaléptem hozzá, majd felemeltem a fejét.

-Mi az Sasori? -kérdeztem, mire ő a fülemhez emelte a száját, és bele suttogott.

-Megoldjuk! -mondtam, majd át nyúltam a hóna alatt, és úgy mentünk tovább.

-Mi az, mi történt? -kérdezni Dei, mire én elmosolyodtam. A vízszint már nagyon magasan járt igazából már úsztunk, csak azonban én Sasorit is tartottam közben, mivel kiderült, hogy nem tud úszni. Rengeteget játszottunk a vízben, leginkább egymást fröcsköltünk le, de volt egy ijesztő emlék is, mikor Deidara a víz alá nyomta Sasorit, na az volt az a pillanat, mikor elsőnek megütöttem Deidarát, és kikaptam a vízből Sasorit.

-Jól vagy? -tettem fel a kérdést, mire ő nekem nyomta magát, és mint egy kis gyerek vágyakozott az ölelésre. Vajon miért ilyen? Egy kis idő után kijöttünk a vízből, és míg Dei előre ment, addig Sasori és én ott maradtunk a csillagos ég alatt, igen szinte az egész napot eljátszottuk a vízben, de nem bántam jól éreztem magam.

-Sasori, kérdezhetek valami? -sétáltam oda hozzá, majd leültem Sasori mellé a fűbe.

-Persze. -mondta, majd rám nézet, hogy éreztesse, hogy figyel.

-Én ezt az énedet, még nem is ismertem, sem a másikat, egyszerűen nem tudom ki igazodni rajtad! Deinél már sikerült, mert neki csak egy személyisége van! -mondtam, mire ő el mosolyodót.

-Ez nem kérdés volt! -mondta, mire vissza nézet a csillagokra.

-Jól van, elmondok neked magamról valamit! A szüleim meghaltak mikor kicsi voltam! Egyetlen rokonom csak a nagymamám volt, de ő is tartotta a távolságot tőlem! Egyetlen barátom volt, de ő is meghalt! Ezért...

-Szeretet hiányod van? -vágtam a szavába, mire ő felém kapta a fejét.

-Nem nem erről... -nem tudta befejezni ezt a mondatott sem, mivel átöleltem őt. Amint felismerte a szituációt, ő is megölelt, majd mikor épen távolodtam el tőle, ő tovább szorított, majd megfogta az államat, és felhajtotta a fejemet, hogy tudjon adni egy puszit a homlokomra. Utána folytattuk az ölelkezést, fejemet a mellkasának döntöttem, és így néztük tovább a csillagos eget.