[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Csak egy zuhanyfülke

Miután elindultunk rá 2 órával, már jelen kezdtek nálam a pánikolás jelei.

-Még visszafordulhatunk! -mondtam kínos vigyorral, míg Dei és Sasori már unott fejjel hallgattak a kifogásaimat.

-Tényleg! nem felejtettünk valamit otthon! Jobb lenne visszamenni, és megnézni! Oké? -mondtam, majd megfordultam, és elindultam vissza felé, de akkor...

-Akari! -fogott meg, és húzott vissza Dei.

-Ebből elég! 15 perce csak nyafogsz! Sasorival már elegünk van ebből, hm! -mondta, mire én lesütöttem a szememet.

-Bo... Bocsánat! -mondtam, mire Hiruko farka tekeredett körrém.

-Ne aggódj! Vigyázunk rád! -szólalt meg Sasori dörmögő hangján, ami engem nagyon megnyugtatott.

-Na, ha jó leszel kapsz tőlem egy ölelést! -szólalt meg előttem Dei viccesen, majd összeborzolta a hajamat.

-Hallod e, hogy milyen kis vissza fogott lettél, pedig te akartál megcsókolni! -mondom viccesen, majd megpróbáltam elkapni.

-Próbálkozz csak virágszál! Ez úgy sem fog sikerülni, hm! -mondta, majd mosolyogva elkezdet futni előre.

-Ohh igazán! -kiabáltam utána, majd elkezdtem üldözni. Sasori majdnem egész út alatt hátul volt, míg én és Dei elől üldöztük egymást, és játszottunk, mint a kisgyerekek. Idővel elérkeztünk egy folyóhoz, aminek lassú sodrása volt. Dei épp a folyó mentén rohant, mire én a bokorból előtörve lecsaptam rá, mint farkas a prédájára.

-Meg vagy! -mondtam, azonban nem vettem számításba Dei mellett lévő folyót, mi pedig szépen bele estünk. Deidara míg ült, addig én az ölében élveztem a kellemetlen hideg vizet. Deiből hirtelen kitört a nevetés, majd lenézet rám.

-Mi a baj virágszál? Nem szereted a vizet? -jött a kérdés tőlem, mire Hiruko farkát láttam magam köré tekeredni. Sasori lassan felemelt, majd leültetett maga mellé a fűbe.

-Olyanok vagytok, mint két kölyök! -szólalt meg, mire Deivel összenéztünk, majd együtt felnevettünk.

-Ez érthető, mivel nem volt gyerekkorom! -válaszoltam, mire a két fiú értetlenül nézet rám.

-Ezt meg hogy érted? -kérdezte Dei, miközben felállt a vízből.

-Úgy ahogy mondtam! Nekem nem volt gyerekorom! -mondtam mosolyogva, majd felálltam én is a fűről.

-Deidara! Ma még kijössz a folyóból? -szólalt meg Sasori mellettem, mire Deidara ha nehezen is, de kimászott.

-Gyerünk induljunk tovább! -folytatta, mire Dei és én hátra kerültünk, és fázva sétáltuk le a maradék utat.

____

-Állj! Itt megállunk! -mondta Sasori, és egy kisebb falu fogadója előtt megálltunk.

-De Sasori! Még a nap sem ment le! -mondtam, mire Sasori és Dei elindult befelé.

-Fel kell készülnünk, te mondtad, és a következő falu innen túl messze van! Plusz teher még, hogy ti ketten vízbe estettek! -mondta el az érveket Sasori, majd elintézték a dolgokat a recepcióssal. Felmentünk a szobába, majd bezártuk az ajtót magunk mögött. Három ágyas szobát kértünk, amit meg is kaptunk.

-Akari! Te menj és fürödj le, ne, hogy megfázz! Addig Deidara és én kicsit átrendezzük a szobát. -fordult felém Sasori, mire én bementem a fürdőbe, majd levéve a ruháimat beálltam a zuhany alá. A finom meleg cseppek beborították a testemet, ami habár az elején annyira nem estek jól, kis idő elteltével már jóleső érzésként ültem le a zuhanyfülkében. Fejemet a zuhanyrózsa felé fordítva hagytam, hogy az arcomon végig csorduljanak a cseppek. Fejemet neki támasztottam a csempének, és kellemesen ellazultam. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes.

-Akari! Csak én vagyok! Bemehetek, vannak bent törülközők, azok kellenének! -halottam meg Sasori hangját, mire összerezzentem.

-I... Igen persze! -mondtam, mire Sasori kinyitotta az ajtót, és bejött. Szerencsére a zuhany fülke két ajtaján, csak alakokat lehetett látni, így láttam ahogy Sasori elmegy a fülke mellett egészen a szekrényhez, majd abból kivéve törülközőket indult vissza, de fél úton megállt. Teljesen megdermedtem, mikor kivettem, az alakjából, hogy engem néz. Ide sétált a fülke ajtajához, majd rátette a kezét az egyik oldalára.

-Akari! -szólalt meg, mire én megrezzentem.

-Ne félj! Vigyázunk rád! -folytatta, majd kis habozás után elindult kifelé, mire én felálltam, és kicsit elhúzva a zuhanyfülkét megfogtam a kabátját. Sasori visszanézet rám, míg én próbáltam takarni magam.

-Ugye hagytál itt nekem egyet? -tettem fel a kérdést, mire ő bólintott. Éppen engedtem volna el, amikor is utánam kapott, majd kirántott a fülkéből. A törülközők a földre estek, egyedül csak egy nem, amit Sasori kiengedett, majd ahogy felé estem, úgy körrém tekerte, és szorosan átölelt.

-Sasori! -mondtam, mire ő végig nyalt érdes nyelvével a nyakamon. Próbáltam ellökni magamtól, de túl erősen tartott.

-Akari! -mondta, mire én abba hagytam a próbálkozást. Ajaki pillanatok alatt az enyémet érintették, a csók hevében Sasori elengedett, én pedig azonnal eltávolodtam tőle, majd visszaléptem a zuhany fülkébe.

-Ne haragudj, de én most lefürödnék! -mondtam ártatlan hangon, mire Sasori ledobta a köpenyét, és belépet ő is utánam.

-Mi... Mit csinálsz? -vörösödtem el, de ő egyből becsukta a zuhanyfülke ajtaját, majd átölelt, és a falhoz nyomott. Kezeim görcsösen szorították a hátul kikötődött törülközött. Sasori egyből az ajkamért nyúlt egy amolyan " Előbb nem sikerült, most sikerülni fog!" alapon. A meglepetéstől egy pillanatra elengedtem a törülközőt, ami átitatott víz miatt hangosan csattant a zuhany alján. Egyik kezemmel egyből eltakartam Sasori szemeit, hogy ne lásson, amit ő engedelmesen el is fogadott. Sasori a csók után megfordult, de én még mindig nem vettem le a kezemet a szeme elől.

-Ennyire nem bízol bennem? -tette fel a kérdést, mire én meglepődve vettem észre magam. de a nagy csodálkozás után egyből elborította az agyamat a düh.

-Bejöttél mellém a zuhanyzóba! -kiabáltam rá.

-Azért, mert a barátnőm vagy! És.. és én őrülten szerelmes vagyok! -mondta, majd megfordult, és átölelt. Kezei szorosan szorítottak magához, ami két plusz hőmérsékletet adott a fejemnek.

-Dei mit fog szólni e...

-Deidara nem avatkozik közbe, ne aggódj! -vágott a szavamba.

-De akkor is! Az éjszaka! -próbáltam magyarázkodni, de nem jött össze.

-Akár az egész éjszakát itt tölthetnénk! -mondta, de akkor vettem csak észre, hogy habár mikor megfordul lekerült a szeme elől a kezem, ő akkor is mindig máshová nézet. Fejét felém fordítva mosolyogtam, mire az ő arcán ez meglepődést váltott ki.

-Rendben, most már nézhetsz! -mondtam, habár féltem attól, hogy igy lát engem.