[Vörös skorpió] II. Kötet -Gyilkos szemek mögött-

Most akkor ki vagy?

Sasorival sétáltunk hazafelé. Körülöttünk a fák halk susogásba kezdtek, a felhők részenként takarták el a hold fényét. Lassan megérkeztünk a főhadiszállásra. Sétáltunk a folyosón, mikor egy ajtó kinyílt mellettünk. Az a fehér kinyalt képű fazon lépet ki az ajtón.

-Ááá, szia kislány! -mondta, miközben nekitámaszkodott az ajtófélfának.

-Mit akarsz! -mondtam cseppesem kedvesen.

-Én semmit, csak Pain mondta, hogy holnap indulunk egy újabb küldetésre! Veled! -mondta vigyorral az arcán, mire én kicsit megdermedtem.

-Az csak holnap lesz! Gyere Akari még meg kell szárítani a hajunkat! -mondta, majd tovább húzott a folyóson. Úgy látszik Sasorinak nem tetszik, ha ennek a kaszás gyereknek a közelében vagyok, nem csodálom félek is tőle.

-Hol van hajszárító? -kérdeztem meg, mire ő hátra nézet rám, majd vissza a folyosóra.

-Elvileg Konannak van! -mondta, majd megálltunk Konan szobája előtt.

-Még nincs itt, tehát nem fog haragudni, ha szó nélkül veszed el! De tedd oda vissza, ahonnan elveted! -mondta, majd elengedte a kezem, és indult volna.

-Várj, te hova mész? -kérdeztem, mire egy lépés után megállt, majd visszafordult.

-Még el kell intéznem valamit, de később átjövök, hozzád, ha szabad! -mondta, mire én csak beleegyezően bólintottam. Kicsit vártam az ajtó előtt, majd beléptem. Mai nap már kétszer jártam itt, és emlékszek is egy hajszárítóra, de nem tudom, hogy merre láttam. Elkezdtem körbejárni a szobát, miközben szememmel pásztáztam a holmikat.

-Megvan! -mondtam magamnak, majd elvettem az egyik fiókból. Kimentem a szobából, majd elindultam az enyém felé. Kíváncsi vagyok, vajon Sasorinak mi dolga van arra felé, mikor a másik irányban van a szobája. Beléptem az ajtómon, majd bedugtam a konnektorba a hajszárítót. Levettem a ruháimat, és a fürdőruhában, ami rajtam volt elkezdtem szárítani a hajamat, kisebb nagyobb sikerrel, ugyanis egyáltalán nem tudtam, hogy miért állt le tíz másodpercenként.

-Segítsek? -hallottam egy hangot, majd az ajtóm felé vittem a tekintettem, ahol is Dei állt mosollyal az arcán. Bólintottam, mire ő oda vitte a széket, és rámutatott, hogy üljek le. Kezébe adtam a hajszárítót, majd leültem. Bekapcsolta, majd könnyed mozdulatokkal túrt a hajamba. Biztos sok tapasztalata lehet neki ebben, mivel neki is hosszú haja van, kíváncsi vagyok, vajon hogyan tudja úgy ápolni, hogy egyszer sem gubancolódik, vagy kócolódik össze. Éreztem, egy pillanatra a homlokát a fejemnek támasztani, de mire kérdőre vontam volna, addigra felegyenesedett, majd folytatta tovább a hajam szárítását.

-Deidara, hogy tudod használni? -kérdeztem, mire ő a hangjából ítélve elmosolyodott.

-Tudod, ezt én már többször használtam, még régebben Konan sokszor kölcsön adta nekem! -mondtam, majd kikapcsolta a hajszárítót, és az letette az asztalra.

-És hogy kell? Elmondod? -kérdeztem, és felé fordítottam a fejem. Ő elmosolyodott, majd egy magasságba vitte a fejét velem. Kifésült néhány elcsavargót hajtincset, majd vissza egyenesedet.

-Tartsd nyomva a felső gombot! -magyarázta, majd rátette a kezét a fejemre, és vég simította azt a hajam végéig.

-Tényleg, mikor kiszabadítottunk, akkor a hajad... -elakadt a szava, mire én felnéztem rá.

-Esküszöm, hogy minimum 30 centit levágtam a hajadból akkor! -mondta csodálkozva, miközben a hajam végét fogta.

-Jaj! Tudod a klánunkban mindenkinek gyorsan nő a haja, ezért van az, hogy nálunk mindenkinek hosszú haja van. Úgy különböztetjük meg mégis a nőt és a férfit, hogy a férfiaknak, még olyan lapockáig érő hajuk van, addig nekünk nőknek, vagy lányoknak, ahogy neked jobban tetszik. Nekünk akár ülepig, vagy annál tovább logó hajunk van! -mosolyodtam el, mire ő csak csodálkozott, majd közelebb jött hozzám, és enyhe pír jelent meg az arcán. Keze a vállamról lassan csúszott lejjebb, és lejjebb a hátamon, miközben ő közeledett még jobban felém. Keze elérte a derekamat, majd megtámasztott, hogy ne tudjak menekülni előle. Ajkai az enyémét súrolták, mikor is...

-Bocsi, használhatnám a hajszárítót? -szóalt meg egy hang, majd Dei és én is oldalra néztünk. Dei eleresztett, majd egy hümmögést eleresztve ment ki az ajtón nem túl boldogan.

-Sasori? -szólaltam meg, miközben ő oda sétált az asztalhoz.

-Nem is tudtam, hogy együtt vagytok...-mondta, mire én felpattantam a székről.

-Nem vagyunk együtt! -mondtam meglepődve, mire ő rám nézet.

-Ch! Hogy kell használni ezt a hajszárítót? -kérdezte, mire én rámutattam a legfeslőbb gombra.

-Azt nyomd folyamatosan! -mondtam, mire ő bólintott, majd neki állt megszárítani a rövid haját. Nem telt bele öt percbe sem, és a haja már teljesen száraz volt.

-Egyébként hol jártál? -kérdeztem, mire ő felém nézet.

-El kellet intéznem néhány dolgot! -mondta, majd kihúzta a konnektorból a hajszárítót.

-Ugye nem volt köze, a fehér hajú emberkéhez? -kérdeztem, mire rám sem nézet, majd elindult az ajtó felé.

-Hol találtad a hajszárítót? -kérdezte, mire én visszahúztam a széket az asztal elé.

-Sasori! Először válaszolj a kérdésemre! -mondtam, mire ő továbbra sem győzött visszafordulni.

-Szóval hol találtad? -kérdezte úgy, mintha nem is mondtam volna semmit.

-Sasori! -kiabáltam, mire ő megfordult és az ágyra lökött. A hajszárítót az asztalra téve. Lefogta a kezeimet, és úgy tornyosult felettem.

-Sasori? -préseltem ki a számon, miközben ő a fejét a nyakam közelébe helyezte. Éreztem ahogy kifújja a levegőt, mire én reflexből becsuktam a szemem.

-Olyan régóta várok! Szerettem volna, ha egyszer úgy néznék rád, hogy te többet látsz bennem egy egyszerű barátnál! Hidan téged akar! Itachi és Kisame ügy szintén! És az a szőke királynő is! ELEGEM VAN! Az enyém leszel! -mondta, mire kinyitottam a szemem, és újra az a gyilkolni vágyó szempár jelent meg előttem.

-Sasori? -kérdeztem, mire ő csak beleharapott az államba. Egyik kezével össze fogta fejem felett a csuklómat, míg a másik bele túrt a hajamba, majd az orrához emelte, és belélegezte annak illatát.

-Olyan finom! -mondta, mire a kezét az arcomra emelte, és ajkát hozzá értette az enyémhez.

-Annyira feldühít annak gondolata, hogy néhány perce még az az idióta próbált bebocsátást kérni! -mondta, majd bele harapott az alsó ajkamba, amiből előbuggyant egy kis vér, ami lassan végig folyt a szám alatt. Ezzel meggyengítve a védelmemet, majd erőszakosan meg csókolt. Kezét az arcomról a nyakamra tette, és hüvelykujjával elkezdte körkörösen simogatni az ütőeremet. Abba hagyta a csókot, majd feljebb emelte a fejét. Éreztem, ahogy a szemem egyre jobban nedvesedik, és ahogy már nem csak a vér, hanem a könnyeim is végig csurogtak az arcomon.

-Enged már el! -mondtam szipogva halkan, mire ő a fülem mellé emelte a száját.

-Kényszeríts! -súgta bele, mire az arcomon megjelent a félelem.

-Majd én kényszerítelek! -hallottam egy hangot, mire oldalra néztem, és Itachi állt ott. Sasori azonnal elengedte a kezeimet, majd lemászott rólam.

-Meg is jött az egyik, akiről beszéltem! -mondta, miközben a hajába túrt. Gondolkodás nélkül oda rohantam, majd átöleltem Itachit. Itachi elém állt, mint egy védelmező fal. Sasori csöndben vigyorral az arcán oda sétált az ajtóhoz.

-De az első csókod az enyém volt! Akari! -majd kisétált az ajtón. Itachi becsukta az ajtót, majd felém fordult. Megállás nélkül sírtam előtte. Azon gondolkodtam, vajon az a srác, akivel a tónál fürödtünk, az most hol volt, vagy csak megjátszotta magát? Minden esetre, míg ezen gondolkodtam, Itachi felemelt, majd befektetett az ágyba. Nem kértem, még is megfogta az asztalon lévő hajszárítót, és csöndben kisétált az ajtón.