Mr.Graham

3. Idősebb

"And any girl like you deserves a gentleman. Tell me why are we wasting time. On all on your wasted crime. When you should be with me instead"

Ez szólt a rádióból, amikor a kocsiban ültünk. Emlékszem egy pillanatra a combomhoz ért a keze, amikor a kesztyűtartóhoz nyúlt, hogy kivegye a fekete bőr autóskesztyűjét. Minden másodpercre emlékszem, minden pillantására, arra hogy levegőt vett. Folyton csak a kedden jár az agyam. Hol van még kedd? Akkor is! Semmi értelme. Kedden Colinhoz megyek. Vele kell foglalkoznom. Mármint, mi másért mennék oda? Mr. Graham... Egy felnőtt férfi. Baszki... Savannah gondolkodj már! Majdnem veled egyidős a gyereke. Már csak az hiányzik, hogy kicsit is megtetszen. Vagy már túl késő? Nem... Csak tetszik, hogy kedves velem. Nincs sok fiú barátom és azt hiszem emiatt esik jól, hogy ő kedves dolgokat mond.
- Mit tervezel mára? - lépett be anya a szobámba.
- Szerintem tanulok. Hétfőn biosz doga és meg megkéne írni azt a rohadt töri esszét is. - dörmögtem és a párnába nyomtam a fejem, anya pedig leült az ágyamra.
- Néha lazíthatnál egy kicsit. - simított végig a hátamon. Felnevettem. - Komolyan mondtam.
- Nem lehet. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
- Kicsim, fel fognak venni az orvosira.
- Ezt nem lehet tudni! - morogtam. - Tökéletes jegyek kellenek, tökéletes érettségivel.
- Egy nap lazítás nem árt.
- De eggyel több nap tanulás sem. - vágtam vissza.
- Esküszöm nem értem a kamasz lányokat.
- Azért mert már nem vagy kamasz.
- Ez gonosz volt. - kócolta össze a hajam. - Tulajdonképpen miért is akarsz te az orvosira menni?
- Mármondtam, hogy...
- Hogy sebész akarsz lenni, igen.
- Igen. - ültem fel.
Rezegni kezdett a telefon a zsebemben. Nagy nehezen előhalásztam, de mire felvettem volna letette. Ismeretlen szám.
- Ki hívott?
- Nem tudom. Ismeretlen szám. - dobtam le magam mellé. - Ha nagyon akar valamit, akkor újrahív.
- Látom nagyon sok kedved van az élethez most.
- Anya. Negyedik napja szakad az eső, sok a házi. Mégis milyen kedvem legyen?
- De sok probléma. - gúnyolódott aztán a zsebéhez kapott és gyorsan előszedte a telefonját. - Igen? Jó napot, Mr. Graham. Öhm... Rendben, persze. Megmondom.
- Mr. Graham? - kíváncsiskodtam, ahogy kinyomta.
- Igen. Azt üzeni vedd fel a telefont.
- Mi? - nem volt több időm agyalni. A telefonom újra rezegni kezdett. - Hallo?
- Szia, Sav. Ben vagyok. - nevetett fel a vonal végén. Újra az a jó ízű, mélyrőlfakadó nevetés... egyszerűen mámorító.
- Szia Ben. - mosolyodtam el közben. Anya szemei teljesen elkerekedtek.
- Mi tervezel mára?
- Öhm... Tanulok... - nyögtem ki nehézkesen, anya meg egyre furcsább arckifejezéssel meredt rám.
- Király, akkor egyértelműen szabad vagy délutánra. - kacagott fel, amitől kirázott a hideg. A furcsa az, hogy... élveztem. - Van két jegyem ma estére. New York Rangers a Los Angeles Kings ellen. Na, mit szólsz?
- Hát... Nem tudom.
- Savannah. - kacagott. - Én mindig megkapom, amit szeretnék.
- Legyen. - kuncogtam.Baszus. Csak el ne piruljak.
- Egy órám múlva a házatoknál leszek, addigra készülj el.
- Rendben.
- Jó légy. - Duruzsolt, minek következtében egy széles mosolyt csalt az arcomra. Éreztem, hogy ezt a mosolyt egésznap le nem lehet majd törölni a képemről. Ledobtam a telefont magammellé.
- Ben? - akad ki anya. - Te tegezed Mr. Grahamet?
- Igen. - hebegtem. - Ő.. Kért meg rá. Az túlzás, hogy kért, mert közölte. - És.. Öhm megyek ma hoki meccsre.
- Mi? Kivel?
- Mr... Mármint Ben.. Öhm fiával.
- Tetszik neked Colin? - virult fel az arca.
- Nem tudom. Helyes srác, meg jó fej is.
Anya egy bizonytalan bólintással lezárta inkább ezt a témát. Foggalmam sincs róla, hogy hogyan tudom magam kibeszélni ebből az egész helyzetből. De, hogy nem fogom tudni, az is biztos.

Agybaj. Ez az egy szó jellemezte a négy óra előtti idegállapotomat. Nem tudtam, mit hogyan kéne lereagálnom. Mi van, ha csak én képzelembe így a dolgokat és közben csak azért kedves velem, mert kellemetlenül érzi magát, amiatt, hogy elfelejtette lemondani az órát. Bár... kedden azért volt oldottabb, mert ivott.. Lehet most is van benne egy kicsi? Biztos, hogy nem...
Az elmúlt hónapokban megismertem Mr. Graham felszínét, ha lehet így fogalmazni. A felszínt, ami a komoly üzletembert festi le az emberek szeme elé. Kedden viszont abban a pár órácskában, amit vele töltöttem, megismertem Bent, az elvált családapát, aki tud szórakozni, de a mindennapok szürkesége eltemeti és nem engedi feltörni. Ben és Mr. Graham igaz, hogy ugyanaz a személy, de szerintem mégis két külön lélek. Míg a Mr növeli az erejét és halmozza a kincseit, Ben tökéletesen boldog lenne azzal, ha egésznap egy mackónadrágban pihenhetne a kanapén és nézhetné a Rangers egy-egy izgalmas meccsét. Oh, igen. Egy mackóban... Abban is biztos vagyok, hogy kidolgozott felsőteste van. Ezzel nem arra célzok, hogy tuti kockás a hasa. Nem. Arra értem, hogy ő egy igazi erős, felnőtt férfi. Felnőtt.. Pff. Ez az én szerencsém. Tizennyolc vagyok és asszem tetszik egy nálam 17 évvel idősebb férfiba, akinek gyerek is van. Colin ráadásul velem jár egy suliba. Hát ez az igazán ciki helyzet.
Akárhogy is van ez az egész... Mr. Graham sem értheti, hogy most mi van. A legnevetségesebb feltétel az az, hogy vagyok én, a lány, a mágikus hatalmú csodatevő, aki mellett szórakozhat és ezt ő is érzi. De a legreálisabb meg az, hogy ő tényleg egy nagyon rendes ember én meg többet képzelek bele.

- Sav. - nyitott be anya a szobámba. - Megérkezett Mr. Graham, de nem láttam Colint..
- Gondolom, Ben csak fuvarozik.. - próbálkoztam. Anya egy kurta bólintással inkább rám hagyta a dolgot.
- Ebben akarsz menni? - néz végig rajtam. - Mackóban?
- Nem tudom mit vegyek fel.
Anya sóhajtva megforgatta a szemeit, majd a lehető legnagyobb lazasággal kitárta a szekrényemet. Végigmért majd a szekrény tartalmát vizsgálta. Kihúzta belőle a tépett farmerem és egyszerűen hozzám vágta aztán kiment. Tátott szájjal bámultam, ahogy kivonult aztán visszatért apa Rangers mezével.
- Hű...
- Anyád arra van, hogy segítsen. - jelentette ki. - Még akkor is, ha nem ért a mai divathoz.
- Angyal vagy. - vetettem rá egy hálás pillantást.
- Siess, Mr. Graham már biztos türelmetlen.
Még szép, hogy siettem. Szerintem soha nem öltöztem fel olyan gyorsan és nem is fogok. Biztonság kedvéért a méz alá vettem fel egy szűk dekoltált felsőt is.
Amikor a lépcsőnél tartottam egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne hallgassak bele a beszélgetésükbe.
- Persze. - nevet fel nyers hangon Mr. Graham. - A gyerekek megnézik a meccset, kajálnak egyet és haza hozom őket, amikor Colin hív. - magyarázta mintha ezt velem is így beszélte volna meg. De nem. Colin az anyjánál van. Csak ketten leszünk. Ben és én. De az nem volt világos, hogy miért hazudik anyának. Ha nem akarja, hogy megtudja, hogy csak ketten leszunk az már "valami" nem?
- Készen vagyok. - léptem az első lépcsőfokra. Ben arcán egy hatalmas mosoly terült el. Mintha... Megkönmyebbült volna.
- Akkor... Jó szórakozást nektek. - ölelt meg anya, ahogy leértem. - Érezd jól magad. - adott puszit a homlokamra. Ben felé indultam, aki egyből nyitotta az is ajtót. - Ha bármi baja lesz a kislányomnak a felelősség az öné, Mr. Graham. - fenyegette, de Ő csak felnevetett.
- Vigyázok rá, Sara.
Ez a mondat vízhangzott a fejemben, amíg be nem ültünk az autójába.

- Tudod... Nem szép dolog kihallgatni másokat. - morogta. - És nem illendő megvárakoztatni sem. Nem szeretem, ha más akar irányítani.