Mr.Graham

Thomas Graham

December 23

Anya az elmúlt három napban csak a kis kiruccanásról tudott beszélni. Teljesen oda meg vissza van az egészért, bár ugyan megemlítette, hogy túl nagyvonalúnak tartja ezt. Ilyen dolgokért általában egy doboz bonbon vagy virágot szoktak adni köszönetképp. Igaza volt, hogy ez túl furcsa és hogy hihetetlen ajándék, de nyílván nem mondhattam el az igazságot. Egyáltalán mit mondhatnék neki?
Szia anya. Jó munkát, amúgy összefeküdtem a főnököddel és valószínű még lesz is rá alkalom? Vagy mégis mit?  Igaz, hogy ő azért egy modernebb anyuka, akivel tényleg lehet normálisan beszélni... De nem hinném, hogy ezt a témát könnyen meglehetne beszélni úgy bárkivel is.
- Bepakoltál mindent? - rontott be a szobámba.
- Igen, mindent.
- Pizsama? Fogkefe?
- Nyugi.
- Én csak nem akarok leégni Ben előtt.
- Jaj, mivel égnél le? Azzal, hogy itthon marad a fogkefe?
- Nem tudom. - nevetett fel.
- Mit mondott mikorra jönnek értünk?
- Fél hét.
- Akkor még van egy kis időnk. Addig átgondolhatod, mit felejtettél el.
- Igazad van. - csillant fel a szeme és már rohant is ki a szobámból.
Anya folytatta a pakolást, lassan már a fél ház ott volt a bőröndjében. Elvileg egy erdei szállodába megyünk, ami nagyjából 5 óra autóval. Ez mind szép és jó... De valahogy a társaság mégsem olyan kecsegtető. Öt óra összezárva anyámmal, a főnökével, akivel viszonyom van és az ő fiával, akivel több mint jeges köztünk a hangulat.

Tulajdonképp nem is tévedtem olyan sokat ezügyben, azt leszámítva, hogy csak én éreztem magam kellemetlenül. Anya jól elbeszélgetett Bennel és Colin is csatlakozott néha hozzájuk egy-egy témában... Velem miszont a köszönésen kívül nem váltott több szót. Ben néha rám nézett a visszapillantóból és olyankor találkozott a tekintetünk, de annyira nem akart velem beszélni. Talán két óra is eltelt mire anya bevont a köreikbe.
- Igaz Savannah? - vigyorgott rám anya.
- Tessék?
- Te is élvezed a Colinnal való tanulást, nem?
Most mondjam meg, hogy már gyötrelem? Vetettem egy pillantást Colinra, aki meglepő módom elmosolyodott.
- Már hogyne elvezné Mrs. Cooper. Működik köztünk a kémia. Olyanok vagyunk mint a negatív és pozitív töltés.
- Ez azért túlzás. - morogtam.
- Látja Mrs. C? Ezért ő a negatívtöltés. De én kiegyenlítem a dolgokat a tudásvágyammal.
- Meg az igencsak katonás jegyeiddel. - vágott közbe Ben.
- De ha nem álltam volna bukasra, akkor nem ismerjük meg Savannaht, igaz apa? - mintha enyhe gúny lett volna a hangjában.
Ben nem válaszolt. Kérdőn néztem a Colinra, aki csak egy vigyort küldött felém. Talán befejezte a duzzogást?

Me: Baj van?

Colin: Csak fáradt vagyok.

Me: Ha nem akarod, hogy itt legyek akkor mondd nyugodtan.

Felnézett a telefonjából és elmosolyodott.
- Örülök, hogy mind itt vagyunk!
- Tessék? - fordult hátra anya.
- Csak mondtam Savnek, hogy örülök, hogy mind itt vagyunk. Tudja, úgy érzem nagyon jó lesz ez a síelgetés így négyesben.
Én is pont ettől tartok.
Az út hátralevő részében inkább csak bámultam ki az ablakon, Colin meg a telefonján játszott.

A szálloda hatalmas volt és egyszerűen gyönyörű. Pontosan beleillett a mindent körülvevő erdőségbe. Mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Ahogy begördült az autó már jöttek is ketten, hogy segítsenek bevinni a csomagokat. Ben beszélt pár szót a recepcióssal, aztán kiosztotta nekünk a kulcsokat.
- 305 és 306- adta anyának. - Remélem megfelel a külön szoba Sara. Tudom, mondtad hogy jó lenne egy két ágyas is, de már nem volt szabad.
Nem volt szabad? Na, persze.
- Rendben. - mosojgott anya.
- Coliné a 309 az enyém pedig a 310, csak, hogy tudjátok. - ecsetelte, bár ez szerintem csak nekem szólt. - A csomagokat pedig majd fölviszik. Egy kis eligazítás. Bal folyosó wellness, jobb folyosó étterem. Jobb oldali lépcsők a 160 alatti számú szobák, bal oldali pedig a 160 fölöttiek. A wellness részén van medence, szauna és úgy minden. A használata korlátlan, de ez az éttermi fogyasztásra is vonatkozik.
- Nahát Ben... - hüledezett anya. - Ez mind csodálatos. Azt hiszem én megyek is a csomagok után és kipakolok.
- Jó pihenest Sara.
- Én is felmegyek. - dörmögte Colin és el is indult anya után.
- Ami pedig téged illet. - fordult felém Ben. - Ha egy kis magányra vágysz... Vagy esetleg rám, akkor van egy ötödik szoba is. A kulcsot a recepcióról tudod elkérni.
- T-tessék?
- Nem ismétlem meg. Tudom hogy értetted. - kacsintott. - Húszas szoba. Senki nem láthat meg.
- Értem.
- Ha bármire szükséged van, akkor szólj.
- Rendben...és köszönöm. - suttogtam.
- Este megköszönheted. - duruzsolta. - De most megyek, nekem is ki kellene pakolom.

Egy kicsit még nézelődtem az előtérben és csodáltam a gyönyörűségét.
- Egyszerűen hihetetlen. - mondtam ki hangosan.
- Hát, igen. - szólalt meg mögülem valaki. Zavarom an gyorsan hátrafordultam és azzal a lendülettel neki is csalódtam az illetőnek.
- Nagyon sajnálom. - léptem hátra.
- Én kérek elnézést! Biztos megijesztettelek. - villantott rám egy ezer vattos mosolyt az idegen fiú. - Esküszöm nem szoktam idegen lányokat ijesztgetni. Nem ez a legjobb módszer az ilyen szép lányoknál.
Azt hittem elsüllyedek zavaromban. Hát, igen. Úgy tűnik a luxus helyeken nagyon sok a jó pasi.
- A szép lányoknál nem jön be, de nekem azért tetszett.
Jézusom. Ezeket én mondtam?
- Talán, mert te a gyönyörű és humoros kategóriába tartozol.
- Áh... Én... - nyögdécseltem.... aztán meghallottam Colin hangját.
- Savannah! Sara már keres. - lépett mellém majd egy hatalmas nevetés hagyta el a száját. - Thomas? Te itt? Miért nem mondtad?
- Te sem mondtad, hogy ilyen gyönyörű barátnőd van.
- Barátnőm? Mi? Ja, Savannah? - mégjobban nevetett. - Ő a korrepetítorom kémiából.
- Látod? Colin a helyes, de bunkó kategóriába tartozik. Ez ilyen Graham vonás.
- Mi bajod van?
- Baba kora óta ismerem. Olyan mint az apja.
- Ne akard lenyúlni Savet. - karolta át a vállam Colin. - Rám is alig van ideje és zűrös a szerelmi élete, tehát jobb, ha csak az én helyes de bunkó személyiségemmel tölti a szabadidejét.
- Azt hiszem én megyek. - nevettem.
- Thomas Graham. - nyújtotta felém a kezét. Azt hittem szimpla kéz fogás lesz, de helyette kezét csókolt.
- Savannah Cooper.
- Neve örökké a szívemben marad kisasszony.

Thomas Graham. Úgy tűnik a Grahameknek a génjeikbe kódolták az őrjítően szexi kinézetet és a csábítás szabályait. Bár... Ben valahogy mégis más. Ő sokkal...
Különlegesebb.