Mr.Graham

Rossz szokások

Tegnap késő estig filmet néztem így eléggé elnyúlt az alvás. Valamikor tíz körül battyogtam le az étterembe. Étvágyam nem volt így csak egy forró csokit kertem.
- Látom már jobban vagy. - hallottam meg Thomas hangját, aki Colin társaságában érkezett.
- Fogjuk rá. - nem hazudtam. A mindenem fájt a tegnapi kis kaland után.
- Semmi reggeli? - furcsállta Colin.
- Ritka alkalmak egyike, ha reggelizem.
- Legyen szíves! - szólt előre a pincérnek, aki mint a villám úgy sietett az asztalunkhoz.
- Igen?
- Hozzon a kisasszonynak abból a mennyei rántottából. Nekünk pedig két lattet.
- Igenis. - mondta és már el is tűnt.
- Igazán nem kellett volna.
- A reggeli a nap legfontosabb étkezése.
- Ja. Meg a piszkafa lányok csúnyák. - egészítette ki Thomas.
- Köszi?
- Colin, add csak ide a sálad.
- Miért? - vette le a nyakabol.
- Mert a drága kis kémia tanárnőd nincs tisztában a jó anyaggal, rendesen ki van dörzsölve a nyaka. A végén még valaki valami ízléstelenre gondolna. - mondta és a nyakamra tekerte az említett puha anyagot.
- Ilyen, ha az ember rosszul választ. Pedig néha pont annyira ott van előttünk a jó döntés, mint a rossz.
- Nagyon komoly vagy mostanában. - veregette hátba Thomas. - Csak nem felnőttel?
- Talán valami olyasmi.
- Akkor ma nem is iszunk? Ünnepelni kellene, ha már holnap úgyis elmegyek.
- Ilyen hamar? - lepődtem meg.
- Áh, tudod. Mindig ugyanaz van itt. Hó, wellness, szép lányok és a velük járó dráma. - nézett mélyen a szemembe. Biztos, hogy meglatott tegnap. - Bár... Amikor azt hinné az ember, hogy majd jövőre más lesz... Mindig visszaköszönnek a rossz szokások.
- Rossz szokások? - vontam fel a szemöldököm.
- Akaratlan nassolás, plátói szerelmek, túl sok ital. Tudod, amik bárkivel megeshetnek.
- Jó napot Mrs. Copper. - kiáltott Colin a félénk tartó édesanyámnak.
- Jó napot asszonyom. Örülök a találkozásnak. - csókolt kezét neki Thomas.
- Sziasztok. - ült mellém. - Én is örülök, de ki is az udvarias fiatalember?
- Thomas Graham vagyok, Colin unokatestvére.
- Kérlek hagyd ezt az asszonyomozást, szólít Saranak.
- Rendben és köszönöm.
- Na és miről folyt a beszélgetés? Remélem nem zavartam meg semmit.
- Éppen a rossz szokásokról beszélgettünk, de ahogy látom jön a beszélgetés legfőbb kurátora is. - vizslatott az ajtó irányában. - Gyere Ben! Itt vagyunk.
Majd elámultam a kinézetétől. Világosabb kék farmer, kötött pulóver... enyhén borostás arc.
- Szép jó reggelt. - mondta egy erőltetett mosoly kíséretében és megveregette Thomas vállát. - Azt hittem már elmentél.
- Sajnos csak holnap délben indul  leghamarabb gép. Botrányos ez az időjárás.
- Az biztos. - nyugtázta és helyetfoglalt velem szemben. - Milyen volt az első éjszaka a hölgyeknek?
- Mennyei. - mosolygott anya.
- Egyetértek.
- A legjobbkor jöttél Ben. Érdekel a te véleményed is. Mit gondolsz a rossz szokásokról. - Thomas mosolya már egészen tenyérbemászó volt. Ben pedig eléggé feszülnek tűnt.
- Rossz szokások? Elítélendőek...
- Így gondolod? - kontrázott Colin. - Ennyi csak?
- Még nem fejeztem be. Elítélendőek, kivéve ha valakinek szüksége van rá. - emelte rám a tekintetét.
- Mint például az alkoholistáknak az italra? - kérdezte Thomas.
- Nem. Inkább mint neked a nők. - vont vállát egyszerűen.
- Mindig ezek a nők. - nevetett fel anya.
- A legjobbtól tanultam a rossz valasztást. - kortyolt bele a kávéba. - Pont, mint Savannah a sál választást, de ezért is kapott most egy újjat.
Ben szeme az említett tárgyra tévedt. Biztos felismerte, hogy nem az enyém. Reggel megnéztem a foltot a nyakamon, de már szinte nem is látszódott. Ezért tette volna a nyakamba a sálat? Bent akarta idegesíteni? Thomas tényleg ilyen lenne?
- Pedig nem olyan nehéz jó sálat választani. - folytatta. - Az elején tetszik, aztán meg csak nem mered bevallalni magadnak, hogy fáj, amit csinál veled.
- Azt hiszem én most felmegyek.
Egyszerűen nem bírtam tovább hallgatni mindezt.  Thomas mindent tud és ki is akarja élvezni a helyzetet. Szórakoztatja, hogy minket hoz kellemetlen helyzetbe? Azt élvezi, hogy Bent idegesíti?
- Veled tartok. - szólt utánam Colin.
Már csak ez hiányzott. Eleinte csak csendben ballagtunk felfele, de kezdett kínos lenni.
- Meg sem ittad a kávét. - mondtam alig hallhatóan.
- Nem volt megfelelő a társaság. Bár, ahogy láttam, neked sem tetszett.
- Kényelmetlenül éreztem magam.
- Miért? - megállt én pedig visszafordultam hozzá.
- Nekem nincs közöm a családotokhoz. Nem tudom milyen vitáitok, félreértéseitek vannak, de nem tartozik rám. Ezért kényelmetlen. Egyébként visszaadom a sálad.
- Tartsd meg. - mosolygott. - Neked ugyis jobban áll.
- Köszönöm, de nem lehet. - nyújtottam felé. - Nem akarom, hogy félreértsd, ha megtartanám.
- Én ne értsem félre vagy más?
- Colin... - közelebb lépett hozzám és a fülem mögé tűrt egy tincset. - Ezt már megbeszéltük.
- Savannah...
- Nem Colin. Értsd meg kérlek. - adtam a kezébe és tovább mentem.

Bezárkóztam  és ki sem akartam jönni a szobából. Talán elkéne menni megtanulni síelni. Bár, azt hiszem nem akarom megtudni mennyi a lécek kölcsönzése.
Folytattam inkább a filmet, amit este félbe hagytam.
Ben nem keresett egész nap... Pedig fel akartam köszönteni. Együtt akartam vele lenni.
Anya egyszer kopogtatott be csak, hogy megyek-e vele kipróbálni a wellnesst. A válasz egyértelműen egy nem volt. Bátorkodtam szobapincért hívni és úgy döntöttem inkább egyedül leszek.
Legalábbis nyolc óráig ez így ment, amikor már elkezdtem nagyon unatkozni, gondoltam lenézek az étterem bárjába. Szerencsére nem volt már ott senki a pultoson kívül. Karácsony van és én egyedül iszok.
Szép.
Helyetfoglaltam vele szembe és kértem egy pohár csokilikőrt.
- Nem ízlett a rántotta?
- Tessék? - néztem fel a pultosra és bevillant, hogy ő volt a pincér.
- A reggeli.
- De nagyon finom volt, csak nem volt kellemes a társaság. - kortyoltam a likőrbe.
- Hát igen...  A díszes Graham család. - fintorgott.
- Igen, olyasmi.
- Magácska kihez is tartozik?
- Elnézést, nem igazán értem a kérdést.
- Ne haragudjon, a szokás hatalma. Tudja Grahamék mindig hozzák a... párjukat.
- Nem vagyok senkinek a párja. - nevettem. - Édesanyámmal vagyok itt.
- Akkor csak ismerősök, értem. - mosolyodott el. - Érdekes emberek és általában érdekesek az ismerőseik is. Thomas úr és a millió unokahúg, akik beugranak aztán mennek. Láttam én már erre sok fajta ismerőst.
- Szóval Thomas ilyen nagy nőcsábász?
- Tavaly elég nagy balhé volt. Ő és Mr.Graham ugyazt a leányzót szemelték ki. Mondjuk Elena kinek ne tetszett volna?
- Nem vagyok biztos benne, hogy akarom tudni a részleteket. - hazudtam. Akartam tudni.
- Jó sztori. Tavaly borzalmas volt az időjárás, ki se lehetett mozdulni innen. Thomas úrnak megtetszett Elena, de a Mr is őt nézte ki magának már pár nappal korábban. És hát minden este voltak légyottjaik. Az akkori csapos azt mondta Thomas úr az este enyhén illuminalt állapotban színtvallott egy vodka szódanak, hogy szerelmes Mrs. Grahambe és látta hogy Benjamin megcsalja a feleségét, aki őt azért utasította vissza aznap, mert Colin úrfinak a legjobbat akarta.
- Uram atyám. De hát... Thomas...
- Azt hinnéd ez ilyen titkos plátói szerelem, de nem. Láttam már én Mrs. Grahamet, ahogy a férjét Thomas úr szájában keresi.
- Ezt nem akartam tudni... - nyögtem ki. - Thomas hány éves is? Huszon...
- Huszonhetediket ünnepelt pár nappal az önök érkezése előtt.
- Azt hiszem ez nekem már sok... De egyet áruljon el kérem. Miért is mondja el ezeket most nekem?