Mr.Graham

Csak egy álom

Megnyitotta a csapot az óriási kádnál.
- Eper vagy barack? - mutatja felém a két tüsfürdőt.
- Barack. - mosolyogtam aztán a tükör elé álltam és a fenekemen ékeskedő vörös csíkokat néztem, amit az öv hagyott.
- Nem kedvelem az erőszakot, de néha szükséges a büntetés. - lépett mellém és végig simított az érzékeny területen. - lassan levette rólam a melltartót majd a melleimet kezdte maszirozni. A tükörben láttam, hogy nem csak egy helyen hagyott rajtam nyomot, a melleimet is erős elszíneződések tarkították.
- Ezzel szeretted volna megakadályozni, hogy dekoltáltabb felsőt vegyek fel?
- Nem rossz elgondolás hercegnő. - csókolt meg.
- Lassan már jó lesz a víz.
- Akkor csüccsenyj bele.
Tettem, amit mond majd ő is bemászott mögém. Levette a mosdószivacsot és egy kis vizezelés után a hátamat kezdte mosni.
- Melyk nap lesz a születésnapod?
- Holnap.
- Karácsonyi meglepetés voltál? - dőltem hátra és félnéztem  rá.
- Olyasmi.
- Nem igazán készültem ajándékkal.
- Én már még ajándékoztam magam helyetted is.
- És mit kaptál?
- Téged. - mondta és adott egy puszit a homlokamra.

Csendben beszélgettünk tovább. Annyira meghitt volt az egész. Nagyon jól esett, de ahogy láttam neki is.
- Remélem este még találkozunk. - mondat miközben vette fel a cipőjét.
- Nem rajtam múlik.
- Jobb, ha most mész. Mielőtt még Sara át nem kutat mindent.
- Nem hinném, hogy keres. - vontam vállát.
- De más kereshet.
- Igaz... akkor megyek is. - erőltettem fel egy mosolyt. - Viszlát Ben.
És már kint is voltam a folyosó, de alig tettem meg pár lépést, amikor:
- Savannah?
- Thomas? Hát te?
- Ezt én is kérdezhet én tőled.
Meglátott? Ben bármikor kijöhet... Gyerünk találj ki valamit.
- Csak körbenéztem. Annyira gyönyörű ez a hely. - láttam, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Ben mindent hall remélhetőleg. - És te?
- Erre van a szobám. - vonta meg a vállát aztán csak némán méregetett. - Holnap egy reggeli?
- Nem vagyok reggelizős típus... és ami azt illeti minden vágyam egy nagy alvás. Eléggé fárasztó napom volt.
- A-ha. - gúnyosan elmosolyodott majd tovább indult. - Vegyél egy új sálat.
- T-tessék?
- A mostani mintha kidörzsölte volna a nyakadat.

Most mit tegyek? Menjek vissza? Vagy a szobámba? Mi van, ha látta Bent bejönni és most még engem kijönni?
Amilyen gyorsan lehetett visszamentem a szobámba. Az tűnt az egyetlen biztonságos helynek.

Me: Hallottál mindent?

Mr.Graham: Igen. De nincs okod az aggodalomra. Holnap a reggelinél találkozunk.

Me: Ma este már nem?

Mr.Graham: Akadt egy kis elintéznivalóm.

Úgy tűnik nála ez így megy... Ha jön valami akkor én menni fogok a süllyesztőbe. Gondolat menetemet Colin zavarta meg.
- Remélem nem zavarok. - lépett be.
- Nem igazán.
- Akkor jó. - becsukta maga mögött az ajtót. - Csak megakartam kérdezni, hogy tetszik-e a hely.
- Igen tetszik. Sőt! Teljesen el vagyok bűvölve.
- Akkor oké. - sétálgatott a szobában, be nézett a szekrénybe és a fürdőbe is.
- Keresel valamit?
- Nem. Csak azt néztem, hogy ugyanolyan-e, mint az enyém.
- És olyan?
- Igen, azt hiszem. - gondolkodott el. - Nem pakoltál még ki?
- Hogy őszinte legyek, eddig tvt néztem és felfedeztem a szállodát.
- Na! És kipróbáltál valamit?
- Az ágyamat tv nézés közben. Nagyon kényelmes.
- Ajánlom a meleg medencét. Jobban ellazít, mint ez az ágy.
- Kétlem. - nevettem fel. - Meg amúgy sem vagyok az a fürdőruhás típus.
- Jaj, ne gyere ezzel a dumával. Utálom mikor a lányok arról beszélnek, hogy csúnyák. Nem értem mit nem mersz megmutatni. Van melléd, csípőd, formás feneked... Az arcod is szép.
- Köszönöm, hogy azért így utóljára az arcomat is megjegyezted.
- Ha egy csaj bikiniben van, hidd el, hogy az arca az utolsó, amit bárki is megnéz. - leült mellém az ágyra. - Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Az a valaki, aki miatt lekoptattál... Mitől jobb, mint én? Helyesebb? - igen. - Magasabb? - igen. - Idősebb? - igen. - Vagy nem próbálkozott be úgy komolyabban, mint én a múltkor? - csak a kocsijában vette el a szüzességem.
- Nem tudok erre konkrétan válaszolni, sajnálom.
- Tudod apámat sem értem.
- Hogy is jön ő most a témához? - nevettem fel zavartan.
- Nem értem miért ment tönkre a házasságuk. Tudod én szépnek és jónak láttam mindent. Aztán apa bejelenti a válást és anya elköltözik. Soha nem hallottam, hogy veszekedtek volna.
- Talán ez volt a baj. Van ahol a veszekedés hiánya a kölcsönös érdeklődés hiányát jelenti.
- Nem igazán hiszek ebben. Tudod azt hiszem eddig vak voltam.
- Vak?
- Mindig van valami a háttérben. Valami titok.
- Sajnos sokat nem tudok a szüleid házasságából. Tudod én akkor jöttem képbe, mint tanulótárs, amikor anyukád már elment.
- Tudom, de nem is azért mondom.
- Akkor?
- Csak úgy.
- Akkor mit szeretnél, mit mondjak?
- Talán azt, hogy ne mondj semmit. - hajolt hozzám, de eltoltam.
- Colin... Megbeszéltünk valamit.
- Félsz tőlem Sav? - egy percre mintha Bent hallottam volna.
- Miért félnék?
- Mert amikor eltolsz... Úgy nézel rám, mint aki fél a következményektől. Pedig velem nincsenek következmények. - suttogta.
- Azért jöttél át, hogy ezt elmond?
- Ezért is. - állt fel és az ajtóhoz sétált.
- Is?
- Érdekelt, hogy egyedül vagy-e. - mondta és kiment.
Egyre idegesebb kezdtem lenni. Mi van, ha Thomas mondott neki valamit? Máskülönben, honnan gondolná, hogy lenne velem valaki?

Nem akartam tovább ezen agyalni. Azt akartam, hogy ha holnap felébredek, akkor ez mind csak egy furcsa álom legyen. Olyan, amiből, ha felébredsz, akkor utána csak zavartan ülsz pár percig aztán egy óra múlva már nem is emlékszel rá. Bár... Képtelen vagyok elhinni, hogy bármi és bárki ki tudná törölni az emlékeimet Benről. Ő nem egy másokból kitörölhető dolog, de az tény, hogy egy álom. Néha ég, karnyújtásnyira van, néha pedig messzebb, mint a csillagok. Néha jó, néha rossz... néha pedig csak szeretnéd érteni. De milyen dolog azt kérni, hogy egyszer egy álom emlékezzen ránk? Lehetséges lenne, hogy egy kicsit az álmunk akarjon minket?
Ben.
Benjamin.
Mr. Graham.
Ha tiszta szívbol és rögeszmésen is akartalak volna, akkor sem tudtalak volna kotörölni. De te ezt tudtad, igaz? Hiszen ezt akartad. Beágyazni a töredékeid az elmémbe és a szívembe.  Te már ott vagy bennem. Legbelül...