Mr.Graham

4. Bóknak veszem

- Tudod... Nem szép dolog kihallgatni másokat. - Morogta. - És nem illendő megvárakoztatni sem. Nem szeretem, ha más akar irányítani.
Visszafogottan beszélt, de a hangja mégis olyan erélyes és nyers volt. Nyakán egy ér erősen kidudorodott. Talán... Ideges volt. Erősen markolta a kormányt hatalmas kezeivel ezáltal megfeszítve erős karjait. Az a fekete póló irtó dögösen állt rajta és most nem volt tökéletesen belőve a haja sem, ami... Bevallom egy kicsit rossz fiús külsőt kölcsönzött neki.
- É-én... Nem akarok irányítani. - motyogtam alig hallhatóan. - Aki irányít... Annak felelősséget kell vállalnia.
- Úgy érzet kicsi vagy még ehhez? - sandított rám.
- Talán... Lehet. Biztos. Nem tudom.
- Ez mindent megmagyaráz. - nevette el magát. - Akkor te inkább az az alávetett típus vagy.
Alávetett.- vízhangzott a fejemben, a kavalkádok milliójában. Megváltozott a természete. Újra.
- Most mi a baj, hercegnő? - nézett rám ellagyult arccal.
- Nincs semmi baj. - barázsoltam mosolyt az arcomra. Mr. Graham arcára is felkúszott egy szexi félmosoly, ami heves dübörgésre kéztette a szívemet. Már így is túlpörgette magát a szívem, de amikor Mr. Graham jobb keze lecsúszott a kormányról a combomra, akkor robbant. Egy ideig csak bámultam óriási kezét a combomon. Félve néztem fel rá.
Az utat figyelte és közben óvatosan simogatta a combom. Minden porcikámat égő érzés járta át.
- Te is hazudtál anyának. - próbáltam terelni a dolgokat.
- Én inkább mentettem a menthetől. - horkantott.
- Valljuk be, eléggé furcsa lett volna neki, hogy a 18 éves lánya az elvált, harmincas, jó kiállású főnökével megy erre arra.
- Jó kiállású? - mér végig egy pimasz mosollyal. - Mesélj még.
- Nagyon vicces. Csak azt akartam leszögezni, hogy elég nehéz egy ilyen szituációnál nem komplikálni..
- Te többet gondolsz a kettőnk kapcsolatába?
- Nehéz visszafogni az agyam.. - nevettem fel kínomban. - Tekintettel arra, hogy nem tudom miért lehetek jó társaság számodra.
- Azért... Mert fiatal vagy. - mondta nyugodt, elméllyült hangon. - Ezt most ne úgy értsd, hogy pedofil vágyaim vannak. - mevetett, amit megmosolyogtam, de meg nem tudnám mondani, hogy fájdalmas mosoly volt... Vagy inkább nyugodt. - Azt hiszem jó hatással vagy rám.
- Ezt bóknak veszem.
- Csak nyugodtan. - villantott rám egy kedves, ugyan mégis hamisnak tűnő mosolyt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Most ez csak egy rossz vicc, ugye? - sikítottam fel, amikor megtudtam, hogy a jegyünk az első sorba szól. Mr. Graham csak elmosolyodott. Mint akinek ez tényleg egy olyan apróság lenne az életében. Bár ki tudja. A csapatok már a pályán voltak. Képtelen voltam levenni a szemem a jég csillogásáról.
- Hozok egy sört. Sav... el ne mozdulj innen. - morogta, bár annyira nem figyeltem rá. Szemem a játékosokra tapadt és minden apró rezdülésüket elemezte.
Mr.Graham valamikor visszatért, de foggalmam sincs mikor. A meccs teljesen megbabonázott.
- Ha tudom, hogy ekkora rajongó vagy, akkor legközelebb megbeszélem Lilyvel, hogy találkozhassunk a csapattal. - erre persze azonnal felkaptam a fejem.
- Lily?
- Az egyik támogató felesége. Nagyon jóban vagyunk. - magyarázta. Viszont volt valami megmagyarázhatatlan abba ahogy mondta. Pláne abban a "nagyon" szóban.
- Én nem kaptam sört? - Biggyesztettem le az ajkam szomorúan.
- Kizárt. Nyílvános helyen nem itatok le kiskorúakat!
- És négyszemközt? - csúszott ki a számon, de ahogy eljutott az agyamig mit mondtam azonnal leszegtem a fejem. Rettenetesen zavarba jöttem.
- Ez egy felajánlás volt, Miss Cooper? - lágyan megfogta az állam és maga fele fordította az arcom.
- Nem is tudom, Mr. Graham. A sörért bármit. - nyögtem ki, miután sikeresen kiszabadultam a kábulatból, amit szemei okoztak.
- Tényleg?
- Igen.
Arca egészen más érzelmet tükrözött, mintha valamit tervezne, én pedig kezdtem lemondani arról, hogy elmúlik az arcom égő vörös árnyalata.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A meccs írtó király volt. Nagyon szoros volt, de nyert a csapatom. Bár nem is kételkedtem bennük soha. Mr. Graham egész furcsa tekintettel méregetett végig. Néha már kedztem úgy érezni, hogy levetkőztet a szemével és egyszerűen felfal... Bár nem is tudom mennyire bánnám ezeket..
Őrült gondolatmenetemet egy fejrázással szakítottam meg.
- Megbeszéltétek? - kérdezte nevetve Mr.Graham, majd felsegítette a pulcsimat, nem mintha egyedül nem ment volna. Udvarias volt. És ez nagyon bejött... Nagyon.
- Mi? Ja... Ohm, igen. - mosolyodtam el zavartan és a pulcsi újját kezdtem tanulmányozni. Hangosan felnevetett. Oh, az a mélyről szakadó nevetés.
- Tudod, még soha nem ismertem hozzád hasonló lányt. - kezdte, én meg azonnal felkaptam rá a fejem. - Nincs még egy ilyen lány aki ennyiszer elpirul.
Hangos nevetése vízhangzott a pályán. Már szinte minden ember kivonult, csak mi vártuk meg, hogy lecsengjen a tömeg.
- Én pedig soha nem ismertem még egy ilyen embert, mint ön, Mr. Graham.
- Nem? - vonta fel sötét szemöldökét. Erőt vettem magamon.
- Igen! Még egy ilyen lehetetlen alak nincs a földön, mint ön!
- Lehetetlen?! - arcára értetlen mosoly kúszott fel és oda is fagyott. Apró borostája tökéletesen hangsúlyozta férfiasságát, de az apró gödröcskéit, nem tudták elrejteni. Azok a gödröcskék kamasszá tették. Olyan volt mint egy elveszett, lázadó fiú, aki vágyik valamire.
- Pontosan! - bólintottam. - Amikor először találkoztunk még arra sem méltatott, hogy letegye a telefont, erre most?! Meccsre hívott.
Szemei felcsillantak.
- Nem csak hívtalak! El is hoztalak.
- Oh, elnézést Mr!
- Hidd el, Savannah, drágám. Leszek még ennél is lehetetlenebb. - duruzsolta. Volt a hangjában valami érzéki...
- Valóban?
- Igen! Vacsorázni is elviszlek. - kacsintott.
- Hogy el ne ájuljak! - kaptam a fejemhez. - Ha nem tudnám, hogy az anyám főnöke, akkor biztosra venném, hogy csak jól akar lakatni, aztán a lakásába hurcol, hogy végbe vihesse a valódi tervét, ami az hogy megkaparintsa a szerveimet! - magyaráztam, ő meg már alig tudta visszatartani a nevetést.
- Neked aztán van fantáziád. - kócolta össze a hajam. Jobb kezét a hátamhoz vezette és a lépcső irányába kezdett terelni.
- Az éhség beszél belőlem. - sóhajtottam megjátszva.
- Igazán szólhattál volna! - nézett rám szigorúan.
- Ami azt illeti, nem vagyok annyira éhes. Szerintem csak salátát kérek.
- Na, meg a francokat! - akadt ki, amitől összerezzentem. - Rendesen fogsz enni! Már csak az kéne, hogy összeess valahol.
- Tényleg nem vagyok éhes. Nem is szoktam vacsorázni...
- Nincs ellenkezés! - húzott jobban magához. A szívem majd szét robbant a közelségétől. - Törődj bele. Mostantól rendesen fogsz enni!