Mr.Graham

Fáj

A szoba egyszerűen fantasztikus volt. Ki sem pakoltam, egyszerűen csak bedőltem az ágyba és élveztem a kényelmet. Hol is kezdhetném a felfedezést? Az éjjeli szekrényen volt elhelyezve egy kis szálloda ismertető, így azonnal fel is lapoztam. Talán a medencénél kezdjem? Vagy az étteremben? Soha nem voltam még masszőr keze alatt. De nem is szaunáztam még... Anya pakoltatott el velem bikinit, amolyan szükség lehet rá alapon. Na, jó. Megvan. Az óriási tvt választom.
Nagyjából már három órája néztem valami sorozatot, amikor csipogni kezdett a telefonom.

Ismeretlen: Thomas vagyok. Colin adta meg a számod. Nem lenne kedved egy vacsorához?

Igazából baromi éhes voltam és unatkoztam is. Nem tűnt olyan nagy bajnak egy jó vacsora.

Me: 20 perc múlva az étterem előtt?

Thomas: Várlak.

Gondoltam inkább átöltözöm valami jobb ruhába, de nem igazán volt ötletem, hogy mit is kellene felvennem. Hogy néznek ki az emberek egy szállodaban? Nagy küszködések után egy fekete feszes nadrág és egy szűkebb és jól dekoltált vörös félső mellett döntöttem.
Tizenöt percet késtem, de Thomas ugyanott várt és egy hatalmas mosollyal fogadott.
- Ne haragudj a késésért...
- Ne magyarázkodj! Tisztában vagyok vele, hogy egy nőnek idő kell, hogy elkészüljön.
- Most azt mondod én egy tipikus nő vagyok?
- Még csak nem is feltételeztem ilyet!
- Thomas?
Ő volt az. Oh, de hogy milyen dögös volt abban a fekete garbóban. Az arca már kevésbé volt bíztató... inkább mintha dühös lett volna. Erőteljesen méregette a párosunkat.
- Szia Ben! - fogott vele kezet.
- Nem úgy volt, hogy idén nem leszel itt?
- Tulajdonképp csak megszerettelek volna lepni a születésnapod miatt, de a tervem, miszerint bujkálok előletek, dugába dőlt, ahogy megláttam ezt a gyönyörű lányt.
Születésnapja lesz?
- Nem mondták még neked, hogy kicsit visszavehetnél? - mosolya kedves volt, de mégis a lehető legtöbb gúnnyal köpte a szavakat.
- Talán idén is eljátszuk, hogy sokáig tartott az iszogatás?
- Mi? - nevetett kínosan. - Még egy szó és kitetetlek innen.
- Én azt hiszem inkább bemegyek... - motyogtam.
- Mivel én hívtalak meg vacsorázni, veled tartok. Ben? Csatlakozol hozzánk?
- Isten ments. - fordult el és már ott is hagyott bennünket.
- Feltételezem nem akarom tudni, hogy mi történt köztetek...
- Régi sztori. - forgatta meg a szemét. - Nem tudom mit tudsz Joana és Ben házasságáról.
- Nem igazán kérdezgettem ilyenekről Colint... Nem tartozik rám a téma... Annyit tudok csak hogy most válnak el vagy nem?
- De, igen. Szóval a családunk már vagy hét éve jár ide, minden karácsonykor... Aztán tavaly  történt valami... Szóval egyik este Ben és Joana nagyon összeveszett. Joana felviharzott a vacsoráról Ben pedig... szóval ivott is meg dühös is volt. Mikor a szobámba mentem vissza láttam, hogy valami vörös csinibabát ölelget az egyik folyosón... és bemennek az egyik szobába. Reggel Joana szobájába mentem... Elakartam mondani, de Ben megállított. Eléggé tartalmasan elbeszélgettünk... Mondott ezt azt a házasságukról... hogy csak Colin miatt van Joanaval és, hogy ha elmondom akkor tönkreteszek mindent Colin életében. Meg sajnáltam a helyzetet. És hát Colin az unokatestvérem, Ben meg anya öccse... Joana meg... Mindegy is. Szóval mikor Joana azzal vádolta Bent, hogy megcsalta, akkor azt mondtam, hogy leittam magam és egész este hánytam Ben pedig nálam volt.
- Hű... Nem gondoltam volna, hogy ilyenek történtek... - hazudtam. - Bár még mindig nemigazan tartozik rám.
- Tudod a mi családunk kicsit más, mint a többi. - magyarázta. Bár már ezt kezdtem észrevenni magamtól is.
- Ezt nem igazán értem.
- Áh, hagyjuk is. A lényeg, hogy csak fel akartam piszkálni Bent.

Mr. Graham: 20 perced van, hogy ide érj.

Igen. Felpiszkálta... és azt hiszem ez a vacsora volt életem legrosszabb ötlete.
- Nagyon megharagudnál, ha most visszamondanám a vacsorát? Ne haragudj, de nem érzem jól magam.
- Van valami köze ahhoz az üzenethez, amit az előbb olvastál?
- Anyum írt csak, hogy merre vagyok. - vontam meg a vállam. - Tényleg nem érzem jól magam.
- Semmi gond. Felkísérjelek esetleg?
- Nem szükséges.
- Hát akkor ma kettőnk helyett eszem. - szomorkodott.
- Majd kárpótollak. - próbálkoztam.
- Epedezve várom. - csókolta meg a kezem és bemenet az étterembe.

Mikor már biztosra vettem, hogy nem láthat gyorsan szedtem is a lábamat a szoba felé. Az ajtó resnyire nyitva volt.
Nagy levegő.
Ben az ágy szélén ült, konyoket a térden támasztotta meg.
- Időben. - jegyezte meg enyhén rekedtes hangon.
- Baj van?
- Mikor ismerted meg Thomas?
- Amikor... - nyogj ki valamit. - Colin bemutatott. És mivel nagyon éhes voltam lementem vacsorázni. Ő meg pont ott volt. - miért hazudok neki?
- Rendben. - sóhajtott. - Szeretném leszögezni, hogy nem kell jó viszonyt ápolni a családommal. Én sem teszem.
- Én csak...
- Csak? - felállt és kulcsrazárta mögöttem az ajtót majd hátulról átölelt. Most egészen másnak éreztem az ölelését. Karjai merevek voltak és szorosak. Túl szorosak.
- Csak természetesen akartam viselkedni...
- És ez a ruha? - kezei becsúsztak a pólóm alá. - Elég kihívó, nem gondolod?
- Neked akartam tetszeni. - nyögtem a szorosodó karjai közt.
- Valóban?
- Ben... ez már fáj...
- Kérdeztem valamit!
- Igen! Csak neked!
- Rendben. - Engedett a szorításon és maga felé fordított. Egy pillanat alatt fölkapott és az ágyra döntött. - Most itt maradunk egy kicsikét és beszélgetünk... egykicsit másképp.
Hangja teljesen érzelem mentes volt. Lemászott rólam és levette a cipőmet majd lehúzta a nadrágot is. Egy ideig méregetett majd ismét fölém mászott.
- Szeretném, ha egy dolgot nagyon az eszedbe vésnél. - lágyan a nyakamba csókolt. - Thomas nem a barátod, sem senki más, akinek csak egy kicsit is köze van hozzám. - lassan simogatni kezdte a combom. - Nem akarom mégegyszer meglátni, hogy kettesben vagy vele. Érted?
- Igen...
Levette a garbót. Felhúzott az ágyról és négykézlábra állított.
- Thomas nem a barátod. - Hallottam, ahogy ki csatolta az övét. Éreztem, ahogy az alsóján keresztül nekem nyomódik a merevedése. Lassan végig simította a hátamat majd a hajába markolt és gyengéden hátra kényszerítette a fejem. - Tudod, nagyon felizgat a naivitásod, de most úgy érzem tennem kell valamit, hogy egy kicsit tanulj. Jól érzem? - egy hang sem jött ki a torkomból. Féltem. - Jól érzem Savannah?!
- Igen...
Halk csörgést hallottam azután csönd. Érősebben húzta a hajam, hogy egyhelyben tartson. Vártam. Éreztem, ahogy végig simít a tangámon.
- Szép darab. - mondta és belém nyomta két újját, de utána ki is húzta és felnevetett. - Nahát Sav. Hiszen még nem is csináltam veled semmit. Vagy talán Thomas tett valamit?
- Nem! - mondtam aztán óriási fájdalmat éreztem.
- Biztos? - kérdezte erőteljesebben majd újra rávágott a fenekemre az övvel.
- Igen. - nyögtem.
- Hangosabban. - és újra.
- Igen!
- Jól van. - hallottam hogy leejti az övet. Elengedte a hajam és az ágy melletti kis éjjelihez sétált. - Maradj így! - elővett egy csomagot és visszasétált hozzám. Hallottam, ahogy csörög vele aztán leejti azt is. - Nem leszek túl óvatos.

Igaza volt. Nem volt az. Miután benyomta ismét a hajamba markolt, de ezúttal sokkal erősebben. Lökései nagyon erősek és fájdalmasak voltak... Az öv nyoma pedig méginkább kibírhatatlanná tette az egészet. Mégis... Volt az egészben valami... Valami megmagyarázhatatlanul izgató. Hangosan nyögtem, amire válaszul méginkább húzta a hajam.
- Ben..
- Igen, nyögj csak!
- Ben én... - az egész testem egyre jobban bizsergett.
- Nem, hercegnőm még nincs itt az ideje. - nevetett halkan majd elengedett. Leült az ágy szélére és az ölébe húzott. Szembe ültetett magával én pedig mozogni kezdtem. Levette a polomat és a nyakamat kezdte csókolni közben. Éreztem, hogy lejjebb halad és szívogatni kezdte a bőröm. Mindenem bizsergett és fájt. - Kapaszkodj. - mondta és átfordított. Persze, hisz ő szeret irányítani. Egyre nagyobbakat lökött, egyszerűen nem bírtam, de láttam rajta, hogy már neki sem kell sok.
- Én...
- Én is. - suttogta.
Leírhatatlan érzés volt, amit éreztem. Egyszerűen... Csodálatos. Mindenem fájt és remegett. Ben rajtam pihent és szinte teljesen belenyomott az ágyba. Mikor már szívverésünk a normál ütembe állt lemászott rólam. Felállt, de húzott magával a fürdő irányába.
- Ugye nem gondoltad, hogy végeztünk?