Mr.Graham

8. Colin

„- Szándékomban áll megválaszolni a kérdéseidet. Az összeset. De nem itt és nem most."

Igen. Ezeket mondta, akkor a kocsiban. Aztán... Már két hét telt el, hogy nem láttam. Az akkor emlegetett „mihamarabb" helyét a „majd egyszer" vette át. Colin állítása szerint Benjamin konferenciákról konferenciákra utazik és ideje sincs még arra sem, hogy egy napot otthon legyen. Én viszont ezt valahogy képtelen vagyok elhinni. Akkor este valami megváltozott. Arra viszont képtelen voltam rájönni, hogy az a változó egy szikra vagy inkább egy törés. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek ennyire hiányolni valakit az életemből, pláne úgy hogy a bizonytalanságon kívül igazából semmi más nem köt hozzá.

Bizonytalanság...

Kezdem beismerni magamnak, hogy ez nem a legjobb megfogalmazás erre. Ez is egy erős érzelem ugyan, de ami bennem van Ő iránta az ennél sokkal erősebb. De mégis valami megfogalmazhatatlan. Vagy talán mégis ez lenne a szerelem? A szerelem csupa talánból, lehetből, reményből és hol boldogságból, hol fájdalomból fakadó könnyekből állna?

Újabb egy hét telt el... és ő még mindig sehol nem volt. Ami ennél is égetőbb érzés volt számomra az a hét elején látott, bőröndök által megszállt előtér a Graham rezidencián. Nem is tudom mi volt fájóbb látvány. A szépségkirálynő kinézetű Mrs. Graham... vagy a bőröndjei, ami azt mutatta, hogy nem egy napra jött vissza. Talán a kelleténél többször pergett le a szemem előtt, hogy ő mennyivel tökéletesebb nálam... de talán az irányomba mutatott kedvessége növelte bennem azt a mérhetetlen bűntudatot, hogy érzéseket táplálok a férje iránt.. Joanna, akit szívem szerint gyűlölni akartam, egy igazán kedves nőnek tűnt... Míg ő egyre csak nőtt a szememben, addig magamat egyre inkább szánalmasabbnak láttam....

„- Te magad mondtad, - váltottam újra baráti csevejre. - hogy a tiszteletlen embereket büntetni kell, akkor feltételezem, hogy a jókat jutalmazni. Tudtommal Colin édesanyjával külön éltek. Ez a büntetés kategóriába tartozik, vagy a jutalmazásba? - kérdeztem rá pimaszul, végleg kilépve az előbbi kis magázós színjátékból.
- Csak nem érdeklődsz utánam? - csillantak fel gyönyörű íriszei én meg majd elsüllyedtem szégyenembe, hogy egyszerre sikerült kivágnia magát a válaszadásból és még el is érte, hogy kínosan érezzem magam.
- Ha valaki meghall egy információt, az nem érdeklődés.
- De megjegyezted ezt a bizonyos információt, tehát figyeltél."

Te hány dolgot jegyeztél meg rólam? Van egyáltalán értelme, hogy neked is feltegyem ezeket a kérdéseket? Drága Mr. Graham... Benjamin. Látlak még?

- Sav... - lökött vállba Colin.
- Hm?
- Tudom, hogy kínszenvedés velem tanulni, mert köztem és a kémia között nincs meg a szikra... De tényleg ennyire untatlak?
- Dehogyis... - a lehető legőszintébb mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni, de úgy tűnik, magamat nem tudom meghazudtolni.
- Aha, látom. - nehézkes mozdulattal felállt az íróasztaltól és leült mellém az ágyra. - Gyerünk, ki vele.
- Nincs semmi. Tényleg.
- Olyan bénán tudsz hazudni. - bökte meg az orrom. - Te már annyiszor segítettél nekem... itt az ideje, hogy én is segítsek neked.
- Ugye tudod, hogy az apád fizet érte, hogy segítsek.
- Te ebbe most ne szólj bele. - nézett rám szigorúan.

Colin kényelmesen elhelyezkedett mellettem az ágyon, két kezét pedig a térdemre helyezte. Szemei egyenesen az enyéimbe mélyedtek. Volt benne valami ábrándozásra késztető.... és nem az, hogy az a szempár szakasztott ugyanolyan volt, mint Mr. Graham-é. vagy hogy Colin ugyanazt az erős arcszerkezetet birtokolta. Vagy talán mégis? Ajkai széles mosolyra húzódtak, sötét szemöldöke pedig megemelkedett. Nyaka megfeszült... Éreztem egy egy rezzenést, mintha kezei tétovák lennének. Érinteni akart... Akartam, hogy megérintsen..

De nem ő.

Hanem akit benne láttam.

Na, sziasztok.

Tudom, nagyon rövid lett, de hey! Végre. Visszatérhettem. Lement az érettségi és vééégre ide tudok koncentrálni. El sem tudom mondani mekkora terhek zuhantak le végre rólam, dee nem is akarok ezzel foglalkozni többet. Szóval!! Tudom rövid lett, de már olyan sokan írtatok, bíztattatok, hogy nem bírtam várni, hogy a végére érjek.. Gondoltam feldobom így ééééés ma egész nap folytatásokat fogok írni.