Rá néztem a telefonom képernyőjére.
/TaeHoo♥/
"Mi a fenét akar ez a vakarcs?"
- Vedd fel nyugodtan. - nézett rám Hoseok mosolyogva.
- Majd később vissza hívom. - nyomtam le a telefont majd el raktam a ruhám zsebébe. - Huhh~! Milyen kellemes itt lenni. - vettem egy nagy levegőt és néztem a folyó irányába.
- Igaz. Nem nagyon jut időm arra hogy ilyen helyekre menjek főleg azért sem mehetek ilyen helyekre mert felismernek és letámadnak a rajongók. - Nézett maga elé.
- Biztos nagyon jó híresnek lenni. - néztem rá kicsit oldalra fordítva a fejem.
- Így igaz semmiért nem cserélnék senkivel. - egy őszinte mosollyal nézett a víz irányába.
Percékig csak ültünk és némán bámultuk a vizet és a rajta meg csillanó fényeket.
Aztán hirtelen eszembe jutott egy igazán kínos emlék.
"Basszus én neki vallottam be hogy mivel is foglalkozom... vajon most mit gondol rólam???Aish Kwang SeHwa miért nem tudtad befogni csak most az egyszer!!!!"
A számat kezdtem el rágni idegességembe miközben félő pillantásokat vetettem a fiúra.
- Valami baj van? - kérdezte meg végül.
- Semmi. - idióta vihogásba törtem ki.
"Aish..."
- Öhm... amit mondtam... tudod a könyves boltban... - néztem rá félénken.
- Nem zavar ha ez miatt aggódsz. - miközben közölte velem a megnyugtató válaszát rá nézett a telefonjára és hirtelen úgy éreztem hogy valami aggasztja.
- Ha menned kell akkor ne kertelj. - nevetem el magam.
- Ne haragudj de most mennem kell.. ügye nem baj ha most itt hagylak? - állt fel miközben a telefonját a hátsó zsebére rakta.
- Persze nagy lány vagyok. - én fel álltam a padról miközben meg igazítottam a sapkát a fejemen.
Úgy jöttem erre a találkozóra hogy tudtam ezután a találkozás után nem lesz már rá alkalom hogy így találkozzak vele de most még is többre vágyom.
"Csak nekem esik ennyire nehezemre el búcsúzni?"
Egymással szemben álltunk a kezére néztem és valahogy a tekintettem ott is maradt.
Majd a másik kezével az arcomhoz ért amitől egy kicsit meg rezzentem.
- Mennem kell. - nézett rám azokkal az érzéki szemekkel amiket még sosem láttam. - Majd mé... - nem tudta folytatni a mondatát hirtelen emberek kerítettek be minket.
- Mi történik? - kérdeztem töle miközben maga mögé terelt.
Hirtelen fények kezdtek el mindenhonnan feltűnni ami szinte le bénította a látásom.
- Fuss! - kiáltott fel Hoseok és a kezemet megfogva bele futottunk a tömegbe.
Át verekedve magunkat a tömegen le hagyva pár fotóst a kocsim előtt találtam magunkat.
- Add a kulcsokat. - tartotta a tenyerét.
Én gyorsan kivettem a zsebemből és a kezébe nyomtam majd át futottam a kocsi másik oldalához. Hoseok is gyorsan beült a kocsiba és már indította is a kocsit. Szerencsénkre semmi nem akadályozott meg minket hogy elhagyuk a helyszínt. Ki fújva magunkat hirtelen elkapott a nevetés amit Hoseok nem nagyon értett hogy mitől van ilyen jó kedvem.
- Furcsa módon amikor veled vagyok mindig futnom kell. - néztem rá miközben le vettem a sapkát a fejemről.
- Igaz. Sajnálom. - mosolyodott el.
Umm... ugyan ne sajnáld. Viszont azok a fotósok biztos rengeteg képet csináltak rólunk. - néztem rá aggódva.
- Tudom. Holnapra biztos ott lesz mindenhol és azt is kifogják deríteni hogy te ki vagy. - nézett a lámpára ami pirosra változott előttünk.
"Hogy....ki.....vagyok?"
Hirtelen megfagyott bennem a vér is ha kiderítik hogy ki vagyok a múltamban is kutakodni fognak és akkor mindenki előtt kiderül hogy csak egy öröm lány vagyok. SooHee is rá jön és TaeHo-t sem fogjak beken hagyni.
Annyira el merültem a gondolataimban hogy eszre sem vettem hogy a kezemet fogja.
- Remeg a kezed. Ne félj kitalálunk valamit. - fogta meg szorosan a kezemet majd elindította a kocsit.
Egy ideig csak csendben ültünk a kocsiba mikor meg láttam az utcát ahol rá kell fordulni arra az utcára ahol a házam van.
- Itt fordulj be. - szólaltam meg miközben mutattam az utca felé.
- Nem vihetlek haza legelőször oda fognak menni a riporterek. - ment tovább elhagyva az utcát amire rá mutattam.
- Omo. Talán valami bűnöző vagyok? - dőltem hátra és cinikusan tettem fel a kérdést amire elnevette magát.
- Aigo kisasszony hogy mondhat ilyet. - mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Akkor hova viszel? - tettem fel a kérdést.
- A dromba. - szólalt meg halkan.
- Dro...mi? - kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Oda ahol a többi taggal lakok. Láttad már őket a kávézóban.
"Hogy hírességekkel lakjak??? Kizárt!"
- És a ők mit szolnak majd hozzá? - néztem rá aggódva.
- Még nem tudom de nincs más választásuk.
- Omo..Omo! Maga aztán lenyűgöző. - néztem ki az ablakon miközben minden aggodalmam egyre jobban erősödött mikor észleltem hogy le állt a kocsi.
Ki szálltunk a kocsiból majd elindultunk a ház felé.
Mielőtt beléptünk volna a házba Hoseok a telefonon nyomkodott valamit majd gyorsan el rakta és be léptünk a ház előterébe és elkezdtünk fel menni a lépcsőn mivel a lift elromlott.
- Ez...nem fog menni inkább vigyél haza. - torpantam meg az egyik lépcső fokon.
- Gyere nem lesz semmi baj. - fogtam meg a kezem és húzott feljebb.
"Mi a franc..híresség létére elég jól kezeli azt hogy lányokat hozzon fel a házukba..."
"Úristen SeHwa mit érdekel ez téged??"
Meg ráztam a fejem majd fel emeltem a fejem és akkor láttam meg hogy máris az ajtó előtt állunk. Kinyitotta az ajtót be lépett majd egy kis idő után követtem és én is be léptem a házba az előszobában álltunk ahol egy sarok ülő volt egy kis asztal és egy tv a konyha nem messze helyezkedett el egy ajtó mellett ami vagy a fürdőt vagy egy szobát rejtett nem tudtam hiszen be volt csukva.
- Srácok gyertek! - kiáltott fel Hoseok.
- Mit csinálsz? - suttogva kértem számon.
- Miért suttogsz? - kérdezett vissza suttogva miközben mosolygott.
"Istenem az eddigi összekuszált életem hogyan kuszálódhatott még jobban össze?"
YOU ARE READING
Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT
Romance- Miért hiszed azt hogy bármit meg tudsz egyedül oldani?! - Kiabálva ragadta meg a karomat. - Mert mindig így volt. - Adtam meg a választ. Az előtérben állva néztünk egymás szemébe akkor már tudtam hogy ehhez kevés vagyok és életembe először engedt...
