Pislogva néztem az ablak felé miközben az ablak túl oldalán levegőért kapkodva forgolódott Hoseok. Hirtelen fel álltam a székről és az ajtó irányába kezdtem el futni de még egy egyszer hátra pillantottam az öreg nénire aki csak mosollyal az arcán intette hogy menjek. Gyorsan ki rohantam az ajtón amikor az ajtó kicsapódására Hoseok felém pillantott.
- SeHwa. - Halkan szólalt meg a szemében aggodalommal. -Végre meg találtalak. Futott oda hozzám és erősen magához ölelt.
A teste teljesen át volt fagya szörnyen éreztem magam hiszen miattam fagyott át ennyire. Ami takaró rajtam volt azzal együtt viszonoztam az ölelés amit kaptam tőle.
- Még is mi a fenéért rohantál el? - nézett rám aggódóan.
- A többiek... és hát miattad... - vettem egy nagy levegőt. - Nem tudsz rólam mindent Hoseok.
- Tévedsz. - nézett komoly tekintettel a szemembe.
Egy percre síri csend alakult ki közöttünk.
- Aigoo~ Fiatalok gyertek be mielőtt teljesen át fagytok. - Kiabált ki az ajtón az öreg néni.
Hoseok kerek szemekkel nézett hol az öreg nénire hol pedig rám az én arcomon egy halvány mosoly jelent meg majd Hoseok kezét meg fogva e mentünk a könyves boltba.
- Ez... - nézett körbe a boltban Hoseok majd rám szegezte a szemét.
- Igen. - nevetve válaszoltam a fel nem tett kérdésére.
- Gyerekek jobb lenne ha már nem mennétek sehova úgy tűnik hogy vihar van oda kint és nem úgy nézz ki hogy hamar el is fog állni.
Mind a ketten gyorsan az ablak irányába néztünk és meglepődve vettük észre hogy igaza van az öreg néninek hirtelen olyan nagy vihar tombolt kint mint még soha.
- Fent az emeleten lakunk a férjemmel de van még egy külön szoba ami még a fiamé volt amikor kicsi volt aludjatok abban.
- Nem... jó lesz itt.. vagyis.. - dadogva toporogtam Hoseok mellett.
- Köszönjük nagyon kedves öntől. - hajolt meg Hoseok el fogadva az ajánlatot miközben az én fejemet is le hajtva kényszerített arra hogy meghajoljak.
- Rendben. Gyertek meg mutatom merre van. A férjem már alszik szóval nem fog zavarni. Ki tudjátok magatokat pihenni. - mondta miközben fel mentünk a lápcsőn ami az emeletre vitt minket ahol a szobák voltak. - Itt is van. Van bent minden ruha, ágynemű. Ha még valamire szükségetek van akkor csak szóljatok. - nyitotta ki a szobát majd ott hagyott minket.
- Nem dehogy ez is túl sok amit már kaptunk. Köszönjük. - Köszönte meg tisztelet tudóan Hoseok.
Már csak mi ketten voltunk a szobában én feszültebb volt a hangulat mint még az előtt soha.
Le ültünk a földre és próbáltam minél jobban kerülni Hoseok tekintetét.
- SeHwa. - szólalt meg végül Hoseok.
- Um! - rezzentem össze hirtelen.
- Nem foglak meg enni nem kell félned. - nevette el magát.
- Umm. tudom. - mosolyogtam miközben az arcom piros lett.
- Az előbbivel kapcsolatban. - vett egy nagy levegőt majd komoly tekintettel nézett rám.
A mondani valóját a telefonja csörgése szakította félbe. A telefonja képernyőjére pillantott majd rám.
- Vedd fel nyugodtan addig én keresek valami ruhát amiben aludhatunk. - mosolyogtam ré miközben pontosan tudtam hogy ki hívja őt és hogy miért.
- O! Hyung. - szólt bele a telefonba. - Tudom..Nem ma este nem megyek haza..Rendben...Akkor holnap. - mély levegőt vett majd ki nyomta a telefont. - Segítsek. - lépett oda mellém.
/Írói szemszög./
Miközben Hoseok telefonált SeHwa a szekrényben turkált mintha ruhát keresne amiben majd aludni tudnak de az igazság az volt hogy a telefon beszélgetést próbálta ki hallgatni amit persze nem hallott rendesen de sejtette hogy miről lehet szó így hát a inkább a könnyes szemeit próbálta el rejteni a fiú elől mit sem hogy ruhát keressen. Mikor Hoseok mellé lépet gyorsan oldalra fordította a fejét hogy a ne lássa az arcát.
- Mi a baj? - Kérdezte Hoseok.
- Semmi. - szólalt meg rekedt hangon a lány.
- Nézz rám.
SeHwa el akart a fiútól távolodni mivel nem volt szándékában rá nézni a fiúra miközben az arcát a könnyek áztatták. Viszont Hoseok miközben SeHwa próbált el menni tőle meg ragadta a kezét és vissza rántotta így már nem volt leplezve előtte a lány arca. Meg lepődve nézett mereven a lányra majd az arcához akart érni hogy a könnyeket le törölje róla de SeHwa el húzódott tőle.
- Nem tudod hogy ki vagyok. Nem ismersz...nem...nem tehetem meg ezt veled Hoseok! Nem illek hozzád. - hátrálva tört ki a lányból az amit gondol.
- Mit nem tehetsz meg velem SeHwa? Azt hogy velem vagy és szeretsz? - emelte fel a hangját mérgesen Hoseok.
- Nem tehetem tönkre amit annyira nehezen építettél fel. - tört ki még jobban könnyek között a lány.
- Még is ki vagy te hogy ezt meg mond?! - mérgesen nézett a lányra miközben a szíve darabokra tört.
- Hoseok én egy éjszakai bárban dolgoztam. Több száz férfit kényeztettem a testemmel.- nyelt egy nagyot majd folytatta. - Árva vagyok nincsenek szüleim. Az apám miattam halt meg az anyám pedig miattam hagyta el TaeHo-t miután az apánk meg halt. Ha ez mind kiderül...ha ez mindenki meg tudja.... - esett össze a lány és a padlót kezdte el ütni.
- SeHwa. - szaladt oda hozzá Hoseok és a karjaiba zárta. - Nem érdekel. Nem érdekel semmi és senki csak az hogy te mellettem legyél......örökre. - súgta a lány fülébe halkan.
- Ha ez kiderül miközben veled vagyok....az emberek meg gyűlölnek téged. - szólalt meg halkan SeHwa.
- Mond mit csinálja. Mond én bármit meg teszek csak ne mond ki azt az egy szót. - szorította erősebben Hoseok magához a lányt.
Kis csend után SeHwa nyelt egy nagyot majd a fiút el nyomva magától könnyek között szólalt meg.
- Szakítsunk.
ESTÁS LEYENDO
Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT
Romance- Miért hiszed azt hogy bármit meg tudsz egyedül oldani?! - Kiabálva ragadta meg a karomat. - Mert mindig így volt. - Adtam meg a választ. Az előtérben állva néztünk egymás szemébe akkor már tudtam hogy ehhez kevés vagyok és életembe először engedt...
