Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT

15.rész (Kisért a múlt)

Annak ellenére hogy tegnap milyen fáradt voltam kora reggel üdén ébredtem fel és siettem a mai napra ki jelölt fotózásra. Miden jól sikerült ezért hamar végeztünk és már indulhattunk is a másik programhoz ami egy gyors interjú volt. Meg érkezve a kávézóhoz amiben az interjút fogjuk fel venni valahogy ismerős érzés kapott el de abban a pillanatban el is múlt. 
Be mentünk a kávézóba ami nagyon barátságos volt le ültünk az egyik asztalhoz majd rendeltünk magunknak inni valót. A riporterre várva a menedzserem folyamatosan a telefonját bámulta mit sem foglalkozott azzal hogy engem meg öl az unalom. 

-Yá. Tényleg ennyire le foglal téged a telefon? - löktem meg a vállát enyhén. 

- Um.. - rám se nézve adta meg a válaszát.

- Aigo~... - Vettem egy nagy levegőt. 

Majd hirtelen oda fordult hozzám és mint egy kis kutya el kezdett hízelegni. 

- Nunna. 

- Um? 
- Hogyan ismerkedtél meg a Bts-t? - Kérdezte nagy kíváncsisággal a szemében. 

Egy pillanatra teljesen el vesztem a gondolataim között.  

(Hogy hogyan találkoztam a fiúkkal?)

Hirtelen eszembe jutott amikor a kávézóban végre normális embernek érzetem magam azon az estén amikor meg pillantottam őket a színpadon amikor egy számomra akkor még ismeretlen fiú meg mentett. 


- Ahogy mindenki. - nyeltem egy nagyot. - Láttam őket a tv-ben. - mosolyogtam rá miközben szomorúság töltött el hogy nem mondhatom el az igazat túl bonyolult lenne. 

Pár perc múlva meg jelent a riporter és el kezdtük az interjút amiben legfőképp a kapcsolatomról szólt Hoseok-al. Mikor úgy érezte hogy minden kérdést fel tett nekem és én mindenre kielégítően válaszoltam véget ért az interjú. 

- Nos akkor mindent köszönök. - meghajolt majd éppen készült távozni. 
- Unni! - futott hozzám egy ismerős lány akiről nem éppen a vissza fogott öltözködés jutott leg először az eszébe az embernek.

(NARA?)

A rég nem látott "munkatársam" jelent meg hirtelen. Az akkori új lány a bárban. 

- Oh. Szia. - toltam el magamtól finoman. 

- Unni már azt hittem sosem foglak ismét látni. - jelent meg az arcán egy gonosz mosoly amint be fejelte a mondatát. 

Akkor tudatosult bennem hogy szándékosan jött oda hozzám hogy tudják hogy közöm van hozzá. 

- Ki ez a hölgy? Milyen kapcsolatban állnak egymással. - Csapott le a riporter a kérdéseivel. 
- Barátnők vagyunk. - Vette át a szót Nara mielőtt meg szólalhattam volna. - És persze.... - vetett rám egy röpke pillantást. - Volt munka társak. - jött ki a száján a végszó halkan de halhatóan. 

Ez után meg fogtam a kezét és ki rángattam a kocsihoz miközben a riportert a menedzserem tartotta féken. 

- Neked meg mi a bajod? - förmedtem a lányra aki nyugodtan állt előttem mint aki nem tett volna semmit. 
- Nem értem miért vagy rám mérges Unni. - mosolygott rám ártatlanul. 

- Hogy nem érted? Nem érted? - hitetlenkedve túrtam a hajamba.

- Fel kellene vállalnod az igaz énedet. És nem elrejteni hogy egyszer ugyan az voltál mint én. - hirtelen komoly hangra váltott amitől ki rázott a hideg. 

- Nincs semmi jogod hogy meg vess engem. - néztem rá komoly tekintettel. 

- Vajon a bájos kis híres barátod is tudja rólad az igazat? Vajon hogy reagálna arra ha meg tudná hogy te nem vagy más csak egy.... - hirtelen el hallgatott. 
- Micsoda? - kényszerítettem hogy ki mondja. 
- Szajha. - szólalt meg halkan. - De tudod szívességet tettél nekem amiért ott hagytad a bárt. - igazította meg a haját.

- Ezt hogy érted? - néztem rá miközben össze húztam a szemeimet. 

- Akkoriban te voltál ott a kedvenc a főnökasszony oda volt érted. Most értem van oda. Értem vannak oda a férfiak. - nevette el magát. És tudod mit nem szégyellem az aki vagyok nem rejtem el az igaz énemet....úgy ahogy te. - nézett végig rajtam.  

**** 

Miután a menedzser rá vette a riportert hogy ne foglalkozzon a lánnyal és menjen el a mi beszélgetésünket Nara-val félbeszakította és be ültetett a kocsiba majd szó nélkül ott hagytuk a lányt. Persze a menedzserem tapintatos volt és nem kérdezősködött viszont engem elrettentet az a tudat hogy Nara mindent ki fog tálalni rólam és végül kiderül a múltam és persze a szavai víz hangoztak folyamatosan a fülemben amitől kis híján bele örültem. 

"Nem rejtem el az igazi énemet. Úgy ahogy te."

Meg érkezve a házamhoz el köszöntünk egymástól és én fel mentem a lakásomra. Ki nyitva az ajtót vettem egy nagy levegőt és be mentem  le dobtam mindent ami a kezemben volt és a konyhába siettem. Ki nyitottam a hűtő ajtót és egyenesen a sojuhoz nyúltam ami hónapok óta ott várt rám.  Gondolkozás nélkül kinyitottam és az üvegből kortyoltam egy nagyot. Köhögés között ültem le a földre ami jég hideg volt de nem érdekelt. Ismét kortyoltam egy nagyot és így folytatódott ameddig el nem fogyott az üveg tartalma. Többre vágytam ezért el akartam menni a boltba hiába voltam már részeg tudatában voltam annak ha most le megyek a boltba részegen holnap mindenki erről fog beszélni így hát a telefonhoz nyúltam hogy hozassak magamnak valakivel. 


- Fel hívom~ TaeHo-t~ - beszéltem magamnak miközben ide-oda dülöngélve kerestem a telefonomat. 

Meg láttam a kanapé előtt el helyezkedő asztalon a telefont és oda futottam majd tárcsáztam a számot. 

- Hozz sojut most azonnal!! - kiabáltam bele a telefonba. - Várlak. - szólaltam meg halkabban majd ki nyomtam a telefont. 

Ameddig vártam TaeHo-ra be kapcsoltam egy kis zenét és az öltözékemet egy bugyira és egy pólóra cserélve táncoltam a szoba közepén. Majd hirtelen meg halottam a csengőt ami azt jelezte hogy TaeHo meg érkezett. 

- Megyek!Megyek! - idétlen mosollyal futottam az ajtóig. 

Gyorsan nyitottam ki az ajtót a tekintettem egyből a kezére tévedt amiben ott volt az ital mosolyogva néztem feljebb hogy lássam az arcát majd amikor meg láttam az ajtómban álló fiúnak az arcát le fagyott az arcomról a mosoly és úgy éreztem kiszorult minden levegő a tüdőmből.