Ismét a klubhoz mentem nem volt ott az őr ezért könnyedén lejutottam gondolkodás nélkül a főnökasszony ajtajához vezettek a lépteim bekopogtam és halva az engedélyt beléptem.
- Jó napot főnökasszony. - hajoltam meg felegyenesedtem és akkor láttam meg az arcát kikerekedtek a szemeim.
- Nem meg mondtam hogy kerüld ez a helyet? - félelmetes vigyorral az arcán feltett lábakkal ült a székben az a kígyó SeJong.
- T..e meg hogy? Hol van a főnökasszony beszélnem kell vele!! - néztem rá dühösen és egy kicsit rémülten.
- Itt már én vagyok a főnök kedvesem. - Vette le a lábat az asztalról és elkezdett felém haladni.Próbáltam hátrálni és kimenni az ajtón de nem jártam sikerrel megelőzött engem és kulcsra zárta az ajtót majd a kulcsot eldobta az egyik sarokba tejesen megvoltak rémülve nem tudtam kivel vagy mivel állok szemben.
- Ha ennyire akarsz dolgozni akkor adok én neked munkát kedvesem. - vigyorogva de a szemében dühvel lépet hozzam és teljes erőből leszakította rólam a felsőmet amire én sikítani kezdtem de ez csak még jobban felvillanyozta őt és folytatta a nadrágom levételével majd mikor már csak fehérnemű volt rajtam és az arcom is csupa könny volt felállt és elkezdte a testemet tanulmányozni lassan és precízen minden egyes porcikám rendesen szemügyre vett.
- Vedd le a melltartód és a bugyidat. - halkan de mégis félelmetes parancsoló hangsúllyal adta ki az utasításokat.
Nem tudtam mit tegyek ellenkezek vagy tegyem meg amit mond remegőkézzel nyúltam hátra a melltartóm csatjához.
- Ne így!! - Kiáltott rám. - Úgy ahogy az nap este! - guggolt le hozzam a földre és erőszakos csókolózásba kezdtünk.
Próbáltam el tolni magamtól sikertelenül erősen bele markolt a combomba majd a mellem be és mivel a csók és az ellenkezésem csak még jobban fel izgatta egy hirtelen mozdulattal a bugyi egyik oldalát elszakította majd a másik oldalával is ugyan ezt megtette. Ismét felállt és elkezdett vetkőzni.
- Nyúlj magadhoz! - parancsolt rám.
- Kérlek! Se Jong! - néztem rá teljesen könnyes szemekkel.
- Nem hallottad mit mondtam neked! Csináld! - tejesen eluralkodott rajta a vágy és a düh.Hátra hajtottam a fejem és lefeküdtem a földre majd úgy tettem ahogy parancsolta magamhoz nyúltam és hallottam hogy ő is tesz.
Majd megfogta a bokámat és lejjebb húzott hogy alatta legyek ismét csak nézni kezdett a kezemet pedig magára helyzete.
A kéjes lihegése miatt a testem minden porcikája olyan erőseggel remegett hogy nem tudtam meg állítani tejesen magába kerített a félelem.
Miután megunta a testem nézését SeJong bele kezdett és belém hatolt erős és erőszakos lökéssekkel próbált magán könnyíteni miközben én hol sikítottam a fájdalomtól hol pedig kínok között nyögtem fel.
Elkezdte a nyakamat a karomat harapdálni majd át tért a hasam hoz majd a combjaimra lila és kék foltokat hagyva maga után.
Mikor véget ért a kínzás le törölte a verejtéket a homlokáról majd mellem feküdt a földre.
Oldalra fordult és engem is az oldalamra fektetett majd egy szó nélkül megcsókolta a homlokomat és gyengéden magához húzott. Abban a pillanatban jobban féltem mint mialatt magáévá tett úgy éreztem hogy nem szabadulok ma ebből a szobából és megfog ölni engem de nem így történt rám terített egy törülközőt és türelmesen megvárta ahogy megtisztítom magam amennyire tudom a foltok mintha bele égették volna a testembe ott díszelegtek mindenhol.
Néztem az össze szakított ruhám darabjait majd Se Jong -ra pillantottam aki csak egy nagy táskát nyújtott át nekem. Kinyitottam és akkor a testem ismét remegni kezdett a táska tele volt ruhával és ékszerekkel.- Ez a tiéd. A mai napi fizetésed. - ült le ismét az asztalhoz.
- Te ezt kitervelted? - kérdeztem tőle halkan.
- Nem. Miután a titokzatos ismerősöd volt olyan kedves és megütött engem majd ti ketten "kézen fogva" elrohantatok mint egy szerelmes pár tudtam hogy vagy olyan bolond és vissza jössz ide és át veszed a büntetésed. - a kezeit össze fonva tette a tarkójához és önelégülten nézett rám.
STAI LEGGENDO
Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT
Storie d'amore- Miért hiszed azt hogy bármit meg tudsz egyedül oldani?! - Kiabálva ragadta meg a karomat. - Mert mindig így volt. - Adtam meg a választ. Az előtérben állva néztünk egymás szemébe akkor már tudtam hogy ehhez kevés vagyok és életembe először engedt...