Say you love me

Apologize

Az erdőn átsüvítő szél sóhajait hallgatva feküdtem a nedves avaron, még mindig farkas alakban. Igyekeztem a külső tényezőkkel elvonni a figyelmem, ami jól is ment egészen addig, míg meg nem hallottam a közeledését, s illatát, ám mit sem törődve ezzel, csak magam elé meredtem. Nem csodálkoztam, hogy ennyi ideig tartott mire megtalált, hiszen igazából még nem tartoztam a falkába, mivel nem itt ért az átváltozás, így nem is tekintettem a falkavezéremnek. Ennek köszönhetően pedig, nem látott a fejembe, így csakis a szagomra hagyatkozva kereshetett, amin a csöpörgő eső sem segített.
Lustán fordítottam felé a fejem, ahogy mögém ért; ő már ismét emberi alakban volt egy táskával a kezében, amiben valószínűleg a ruháim voltak. Leülve mellém, simogatni kezdte a fejemet, nekem pedig nehezemre esett nem elrántani azonnal, hiszen még mindig ideges voltam a történtek miatt és rettenetesen össze voltam zavarodva.

- Nem kellett volna úgy elrohannod - kezdte lágyan -, de tudom, hogy ez sokként érhetett téged, hiszen mindig is utáltátok egymást Paullal... - fogott bele, mire dühös morgás tört elő belőlem, jelezve, hogy nem akarom hallani, ám ő ezzel mit sem törődve folytatta. - és az igazat megvallva, még sosem hallottam arról, hogy két alakváltó között is lehetséges lenne a bevésődés. Őszintén, én sem vagyok elragadtatva ettől, hiszen hiába a barátom, pont ezért ismerem és a legkevésbé sem egy ilyen embert képzelnék el a kishúgom lenyomatának - a szavai elgondolkodtattak. Én sem képzeltem még a legvadabb álmaimban sem, hogy két vérfarkas között is lehetséges lenne, hisz eddig az összes lenyomat halandó volt. Ha pedig mégis, miért pont velem, s miért pont azzal az emberrel, akit ki nem állhatok.

- Kérlek, gyere vissza velem - szólalt meg aggodalmasan szemlélve, mire csak felkelve a bokor mögé bújtam, hogy átváltozva felöltözhessek. Az igazat megvallva, sokkal inkább szerettem farkas alakban lenni, olyankor minden sokkal egyszerűbbnek tetszett, mintha csak a gondok, amik sötét fellegként lebegtek a fejem felett állandóan jelleggel, megszűnnének létezni. Ám mivel egyszer úgyis vissza kellett volna mennem és tudtam, hogy Sam sem tágítana mellőlem, inkább csak némán meneteltem utána.
A mondókája bogarat ültetett a fejembe, így azon kaptam magam, hogy rá gondolok; a vonzás pedig ismét felütötte a fejét. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy természetanya miért pont velem tette ezt, hogy egy olyan embertől függjek, aki eddig csak megkeserítette az életem. Bár talán szándékosan történt így, hiszen az a sok rossz dolog, amit elkövettem, már régóta várt megtorlásra a sorstól. Elhatároztam, hogy amennyire csak lehet, ellenállok, és minden követ megmozgatok, hátha találok egy régi legendát, amivel meg lehet szüntetni ezt az egészet.

A partra visszaérve a többiek már túlléptek a színjátékon, és valószínűleg megegyeztek, hogy nem hozzák szóba, nehogy felzaklassanak; senki sem kérdezősködött, amit nagyra értékeltem. Jared vicceket mesélt, Leah a kisöccsét szekálta, Jacob pedig Paullal beszélgetett, ám ahogy látták, hogy közeledünk, óvatosan sandítottak felém, én azonban igyekeztem elkerülni a tekintetét. Leültem Jared mellé, a lehető legtávolabb tőle, ő pedig mindent elkövetett, hogy elterelje a figyelmem, s mosolyt csaljon az arcomra, ám az nem hagyott nyugtot, hogy Paul állandóan a tekintetem kereste.
A fiúk már felették a legtöbb kaját, mire visszaértünk, bár igazából nem is tudtam volna enni, végül Embry unszolására elfogadtam egy vodkanarancsot, amit ugyan Sam szúrós szemmel nézett, ám nem tett szóvá. Azon vettem észre magam, hogy a jókedvem fenntartása végett egyre hamarabb fogyott el poharam tartalma, de nem érdekelt. Kezdtem jól érezni magam és már szinte öntudatlanul elhinni, hogy az elmúlt órák meg sem történtek. Már vagy a hatodik pohárral a kezemben indultam el a tenger felé, hogy gyönyörködve szépségében, leüljek a nedves homokba. Az esőfelhők eloszlottak, a hold pedig ezüstös szalagokat rajzolt a fekete hullámok tetejére; imádtam ezt az illatot, ezt a nyers, vad eszenciát, amit a tenger és az erdő illata alkotott. Már azelőtt megéreztem jelenlétét, hogy lehuppant volna mellém, mire csak felvont szemöldökkel meredtem rá.