Say you love me

The Wolf

Mivel még így is temérdek kitölteni való idővel rendelkeztem, míg bárki is hazaér, úgy döntöttem, ideje nekem is megcsillogtatnom a főzőtudásom, és összehozni egy vacsit, hogy végre Emily is pihenhessen, pláne, hogy tudtam, hogy ma adják a tvben a kedvenc sorozatának legújabb részét. Szerencsére, sikerült semmit sem elfűszereznem, így a jóízű vacsora után, ők elvonultak a nappaliba, én pedig kitelepedtem a hintaágyra egy könyv társaságában, kihasználva az utolsó napsugarakat, amik délutánra áttörték a felhők tömegét, sárga fénnyel árasztva el az erdőt. Azonban akármennyire is akartam, hogy működjön a figyelemelterelés, a jóképű főhős helyett, állandóan Paul arca úszott be az elmémbe, s azon kaptam magam, hogy nemsokára már csak arra tudtam gondolni, hogy milyen érzés volt, ahogy forró ajkaival végigcsókolta a testem, ujjaival pedig egyre inkább feltüzelt. Éreztem, ahogy a kéretlen gondolatok hatására mellbimbóim megkeményedve a melltartónak dörzsölődnek, a forróság pedig elönti a testem. Olyan hirtelen pattantak ki a szemeim, mintha csak pofon vágtak volna, és úgy ziháltam, mintha ténylegesen felhevült volna a testem az érintéseitől.

- Bassza meg! – motyogtam halkan. Ebben a pillanatban egyenes gyűlöltem Pault, amiért képes volt függővé tenni az érintéséért. Összerezdültem a halk nyikorgásra, ahogy kitárult a szúnyogháló, majd kilépett rajta a bátyám, kezében két pohár limonádéval, amiből az egyiket rögtön oda is nyújtotta nekem, én pedig jóízűen belekortyoltam. A hintaágy megnyikordult a hirtelen jött többletsúlytól, mi pedig percekig megdermedve vártuk, hogy megadja e magát, mikor azonban mégsem szakadt le, összemosolyogtunk.

- Finom, de azért egy kis vodkát tehettél volna bele – jegyeztem meg huncutul, mire Sam szemöldökei rosszallóan összehúzódtak, szája sarkában azonban már ott ült a mosoly. – Nyugi, csak vicceltem, a whiskyt jobban szeretem! – váltottam komoly hangra, mire kirobbant belőle a nevetés, s én sem bírtam sokáig. Olyan vehemensen nevettünk, mintha soha nem akarnánk abbahagyni, szerencsétlen hintaágy pedig olyan hangosan zörgött alattunk, mintha csak eszement viselkedésünket akarná siránkozni. Aztán egyik pillanatról a másikra, elhallgatott, majd az azt követő csendben, megadva magát, kettétört alattunk az ülés, mi pedig meghökkenve borultunk egymás nyakába. Meglepődésemben elállt a nevetés, azonban amikor megláttam a bátyám meghökkent arcát, újult erővel szakadt ki belőlem, még a könnyeim is potyogtak, a hasam pedig fájni kezdett, ahogy a nevetéstől rázkódva, még mindig a padlón ültünk.

- Itt meg mi történt? – kérdezte Emily, úgy szegezve kettősünkre pillantását, mintha megbolondultunk volna, mire Sam végre abbahagyta a röhögést, majd egy utolsó kaccantás után, vigyorogva kezdte el szemlélgetni kedvesét.

- Semmi baj, édes! Csak eltört ez a nyomorult hintaágy, majd a hétvégén megjavítom! – válaszolta, mire a lány csak kétkedve bólintott, majd visszaindult a nappaliba, mivel gondolom, véget ért a reklám. Fejemet az erőtől duzzadó vállára hajtottam, ahogy a levegőért kapkodtam, miközben oldalamat masszíroztam, ami beszúrt a levegőhiánytól. Az ilyen pillanatokban éreztem igazán, hogy mennyire is hiányzott a bátyám, amikor nem volt velem.

Mivel természetesen, arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy a könnyeimben fuldoklom, dacosan fogtam a takaróm és kispárnám, majd a lehető legkevesebb zajt csapva, a nappaliba vonultam, ahol aztán a kanapéra kucorodva bekapcsoltam a tvt. Sajnos, mint ezekben a hajnali órákban megszokott volt, az összes adón jóslást, dáridót, vagy pedig valami hasonló szemetet adtak, így bosszúsan kezdtem váltogatni a csatornák között, égő szemeim a képernyőre szegezve. Bár őszintén, egészen addig, míg sikeresen elvonta a figyelmemet, nem igazán érdekelt, hogy mit nézek éppen. Találomra megálltam az egyik adónál, majd érdektelenül figyelni kezdtem, kényelmes pozícióba süppedve a kanapé puha matracába. Akármennyire is nem akartam, az álmosság kezdett erőt venni rajtam, s mielőtt még tiltakozhattam volna, a sötétség magával ragadott.