Say you love me

Dancing Queens

Szerencsére taxival mentünk, mivel akkora tumultus volt a parkolóban, hogy kizártnak tartottam, hogy bárhol a környéken lehetett volna még szabad hely. A zene mindenen áthatolva, ütemesen dübörögve áramlott ki a nyitott ajtón, mely előtt névsorral felszerelt biztonsági őrök engedték be a népet. Vörös szalagos kordonon belül álló emberek kígyóztak az épület oldala mellett, akik akár órákat is képesek voltak várni rá, hogy bejuthassanak a híres szórakozóhelyre. Akármennyire is sajnáltam őket, azért, hogy ha nem rendelkezel kapcsolatokkal, vagy pénzzel szinte a nullával egyenlő, hogy bejuthatsz, reméltem, hogy mi nem erre a sorsra jutunk. Ahogy pedig Anát követve, rögtön az ajtóhoz léptem, megkönnyebbülten rámosolyogtam az izomkolosszusra.

- Hello Danny, ő itt Avery! - mutatott rám, mire odanyúltam, hogy kezet fogjak vele, ehelyett ő pedig szájához emelve azt, csókot nyomott rá. Úgy meglepődtem, hogy egy pillanatra még a szám is eltátottam csodálkozásomra, a férfi szemében pedig jókedv csillant, ahogy rám nevetett. - Ne is próbálkozz nála, a bátyám volt barátnője! - folytatta, mire rögtön elengedte a kezem.

- Az asztalotok csak rátok vár - váltott hivatalos modorra, majd figyelmét rögtön a mögöttünk jövőkre emelte. Kérdőn pillantottam Anára, mire csak megvonta a vállát, majd megragadva a kezem, kezdett húzni a sötét folyosóra, ahol már valóban bömbölt a zene, és a stroboszkóp fényei néha-néha bevilágították a sötét bordó falakat. Meglepődésemre, nem az előttünk elterülő tánctér felé vettük utunkat, ahol izzadó testek sokasága vonaglott az eszelős ritmusra. Csak egy erős rántás a lány felől, jelezte, hogy nem bámészkodhatok tovább, így a lábaim elé figyelve követtem. Egy fekete bársonyfüggöny elé értünk, ami egy kovácsoltvas csigalépcsőt rejtett, amin felérve egy hatalmas, páholyszerű részen találtuk magunkat. Ez a szekció végigfutott a tánctér fölött, és a lépcsőhöz hasonló korlát szegélyezte; egymás mellett, függönnyel elválasztott bokszok sorakoztak, szolgáltatva némi privátszférát. Ana céltudatosan haladt át köztük, hogy az egyik nagyobb, középen elterülőhöz érve, lehuppanjunk. Ez pont a dj pult fölött volt található, és a legközelebb volt a bárpultoz is, így gondolom, ez számított a legjobb helynek, már azt leszámítva is, hogy eleve a VIP szekcióban voltunk.
A zene olyan hangosan dübörögve tört elő a fejem fölött, a falba beleolvadó hangszórókból, hogy úgy éreztem percekig, hogy még a saját gondolataimat se hallom, nem hogy Ana szavait, aki velem szemben terpeszkedett a bársonykanapén. Barna haját hátradobva kezdett el bólogatni a ritmusra, mikor pedig észrevette, hogy fogalmam sincs, mit próbál kérdezni, közelebb hajolt.

- Mit iszol? Elmegyek a bárpulthoz - kiabálta a fülembe. - Tudod mit, megleplek! - folytatta, mire csak feltartottam a hüvelykujjam, amit egy mosollyal jutalmazott, majd a pulthoz tipegett. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, olyan volt, mintha egy egész élet eltelt volna azóta, hogy ilyen helyekre jártam, s fogalmam sem volt, hogy mégis hogyan kéne kikapcsolnom az örökösen zakatoló gondolatokat. Azonban tudtam, hogy mindaz után, ami történt, muszáj kicsit lazítanom, különben úgy éreztem, megőrülök. Amint megláttam Adriánát, visszafele táncolgatni a két hatalmas koktéllal, rácsapva a páncélajtót az életem misztikus felére, eldöntöttem, hogy még ha csak arra a pár órára is, de újból egy normális huszonéves leszek, aki élvezi az életét.

A barátnőm ruháján lévő flitterek szemkápráztatóan ragyogva verték vissza a fényt, mintha ő saját maga is egy diszkó gömb volna, karjait magasan a feje fölé emelve mozgott a zenére, úgy beleélve magát, mintha csak a szíve is a ritmust verné. Ő már jócskán felöntött a garatra, én azonban bosszúsan vettem észre, hogy a vérfarkas géneknek köszönhetően, képtelen vagyok az alkohol jótékonyan felejtő hatásaira hagyatkozni. Ami azt illeti, jól éreztem magam, ám még csak be sem csiccsentettem. A férfiak szinte versengve tolakodtak a közelünkbe, miközben kocsányon lógó szemekkel, izgatónak szánt pillantásukat kettősünkre szegezték, ahogy mindenkit figyelmen kívül hagyva, a táncra koncentráltunk. Máskor zavart volna, ám a sok zűrzavar után, még így is legyezgette a hiúságom jelenlétük, hogy többségük annyira részeg volt, hogy azt sem tudták, hol vannak. A komor gondolataimat sikerült magam mögött hagynom - az időérzékemmel egyetemben, így csakis szomjúságom csalogathatott ki a tánctérről. Gyorsan megragadtam Ana kezét, amiket már majdnem egy szalmakalapot viselő, bajszos srác nyaka köré tekert, majd hangos méltatlankodásával nem törődve, kivonszoltam a tömegből.