Say you love me

All Good Things

- Este moziba megyünk! - jelentette ki Ana ellentmondást nem tűrően, ami őt ismerve, azt jelentette, hogy már napokkal ezelőtt lefoglalta a jegyeket, és gondolatban már azt is kitalálta, hogy mit vesz föl. A fiúk váltottak egy rémült pillantást, tudták, hogy kár lenne tiltakozni, így csak abban reménykedhettek, hogy nem valami romantikus szemetet kell majd nézniük.
- Szuper, ezer éve nem voltam moziban! - mondtam mosolyogva, magamban én is reménykedve, hogy nem holmi szerelmes film lesz műsoron, amire sok esély volt, tekintve, hogy Adriana imádta a nyáladzós romantikát, még akkor is, ha ezt igyekezett titkolni. Hálás pillantást vetett rám, majd a mellette ülő Elliotra nézett, mintha tőle is várna valamiféle visszajelzést.

- Király - mondta hamis mosollyal, mire barátnőm szemei összeszűkültek.
- Megnyugodhattok, vígjátékot nézünk - válaszolta, mire a két fiú, szemmel láthatóan megkönnyebbült, amit Ana csak egy sértett pillantással jutalmazott. Miután mindenki végzett az étellel, összeszedtem a tányérokat, majd bevittem a konyhába, amikor pedig visszatértem, észrevettem a mindenki elé helyezett poharat.
- Részegen akarsz moziba menni? - kérdeztem rá, mire a lánynak még az arca is elzöldült az alkohol gondolatára.
- Alkoholmentes - válaszolta grimaszolva a vigyorgásomra. - Most azonban, beszélnünk kell! Mi van köztetek? - kérdezett rá nyíltan, végig követve a mozdulatot, ahogy Al karja átkarolt, miután leültem mellé.
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá - kezdte, mire a lány nyomban nyitotta is volna a száját, hogy felháborodottan visszavágjon, Alex azonban felemelt kezével, belé fagyasztotta a mondanivalóját. - ezt leszámítva, barátok vagyunk, akik jól érzik magukat egymással  - felelte, direkt körülményesen fogalmazva, mire testvére szemei összeszűkültek.
- Ahaa, barátok - válaszolta kétkedve, úgy villogtatva rám zöld szemeit, mintha azzal szóra bírhatna, én erre csak vigyorogva rábólintottam, mire vonakodva ugyan, de ejtette a témát. Miután felébredtem, sikerült Alexszel beszélnünk, lehetlen volt tagadni a köztünk lévő vonzódást, és mivel próbálok túl lépni Paulon, úgy voltam vele, hogy engedek az érzéseimnek, egy feltétellel. Még pedig, hogy nem vesszük komolyan ezt az egészet, napról napra élünk, és nem vonjuk bele az érzelmeinket, ő pedig meglepődésmre, belement.

Pár órával később be toppantam Anahoz, hogy mint legutóbb, kölcsönvegyek tőle valami ruhát, ő épp a haját szárította, így csak intett a gardrób felé, ami roskadásig volt tömve ruhákkal. Sokon még a címke is rajta volt, így biztos voltam benne, hogy az anyukája vásárolt be neki. Nem akartam túlzottan kiöltözni, azonban a melegre tekintettel, egy szaggatott farmer rövid gatyát választottam, hozzá egy egyszerű fehér pólóval. Ledobtam magamról a törölközőt, hogy ráhúzzam az alatta lévő fehérneműre a ruhákat. Még szerencse, hogy azonos a mérerünk, gondoltam magamban, ahogy a tükörbe nézve eligazgattam a göncöket. Az egyetlen különbség, hogy ő még nálam is alacsonyabb volt, mellkas tájékon pedig sokkal jobban megáldották, mint engem, nekem azonban kárpótlásul, jó gömbölyded hátsót adott a sors, ami jelen pillanatban, kikacsintgatott a hasítékon, ami átszelte a sortot. Sóhajtva próbáltam lejjebb cibálni az anyagot, amikor azonban az gyanúsan recsegni kezdett, inkább hagytam a csudába. A hajam dörgölve csuktam be a gardrób ajtaját, azután Ana mellé léptem, aki már rátért a sminkjére. Épp a védjegyének számító cicás tusvonalat kanyarította a szeme köré, így leültem az ágyra, hogy ne zavarjam. Mikor végzett, egyetlen suhanással megpördült ültében, majd nézni kezdte, ahogy ujjaimmal fésülöm ki a gubancokat vállig érő hajamból.

- Szóval? - kérdeztem rá, hiszen biztos voltam benne, hogy újból ki fog oktatni a bátyjával kapcsolatban, most azonban csak megvonta a vállát. - Felnőttek vagytok, ameddig egyikötök sem sérül meg ebben, azt csináltok, amit akartok - válaszolta, megdöbbenésemre válaszul, pedig dobott felém egy vigyort. - Nem csak te változtál meg, Aves! - felelte ki nem mondott gondolataimra, mire helyeseltem. - Szóval, elmondod végre az igazi okát, miért vágattad le a hajad? - kérdezte óvatosan.
- Nem bírtam már elviselni, hogy ugyanaz a lány nézzen vissza rám a tükörből, mint amikor még minden rendben volt - vallottam be, mire csak szótlanul bólintott, majd a helyére invitált, hogy megcsinálja a hajam.
- És te, meg Elliot? Mit gondolsz, van közös jövőtök? - kérdeztem rá, mire rögtön elmosolyodott, szemeibe pedig lágyság költözött.
- Bárcsak tudnám! - sóhajtott vigyorogva - Hiába ért véget olyan rosszul a kapcsolatunk, és lettünk felnőttek azóta, úgy érzem, mintha csak mellette lennék önmagam, és akármennyire is nem akarom, mintha sokkal jobban szeretném, mint valaha - robbant ki belőle, szinte még saját magát is meglepve, mire összevigyorogtunk a tükörben.