Say you love me

Talking to Myself

Miután sikerült lecsillapodnom, Alex hamar álomba merült, én pedig csak sötétbe burkolózó arcát vizslattam. Tudtam jól, hogy ő még mindig szerelmes belém, de egyszerűen képtelen voltam arra, hogy még egyszer összetörjem a szívét, azzal, hogy elmondom, semmi esélyt sem látok rá, hogy újból együtt legyünk. Még ha soha nem is lesz olyan Paullal, hogy mi leszünk, akkor sem tehettem meg, hogy kihasználva az érzelmeit, visszafussak hozzá. A bevésődés miatt, sosem tudnám ismét úgy szeretni, ahogy ő megérdemelné. Már nem; azzal, hogy végre elfogadtam ezt a különleges kapcsot, ami az idők végeztéig összeköt a lenyomatommal, tudtam, hogy nincs visszaút, még akkor sem, ha soha többet nem leszünk együtt.

- Annyira sajnálom Al! Talán az lett volna a legjobb, ha soha nem is találkozunk! – suttogtam meggyötörten, és az legrosszabb az volt, hogy tényleg ezt kívántam, még úgy is, hogy szebb első szerelmet nem is kívánhatnék senkinek. Annyira akartam őt ismét szeretni, hogy ő legyen az egyetlen, hogy összeszorult a gyomrom, a szívem pedig fájdalmasan dobogott. Már ki tudja, hányadszor kívántam, hogy bárcsak kiradírozhatnám az elmúlt másfél évet az életemből, tudtam, hogy az volt a lehető legrosszabb döntésem, amikor szakítottam vele, de muszáj volt. Erről pedig magamban is nehezemre esett beszélni, hiszen olyan régóta őrizgettem magamban ezeket a titkokat, hogy szinte már én is elhittem, hogy meg sem történtek, de végre rájöttem, hogy csak akkor leszek képes az újrakezdésre, ha szembenézek velük. Vigyázva felkeltem az ágyról, nehogy felébresszem, majd bebújtam a fürdőbe, útközben ledobva magamról a zakót. Még a szokásosnál is sápadtabbnak tűntem a homályos fürdőszobában, amit halvány fénnyel látott el a kintről bekúszó hajnal. Meztelen nyakam, és mellkasom pirosas foltok tarkították Paul harapásai nyomán, szőke hullámaim kócosan hullottak vállaimra, szürke szemeim zaklatottan néztek vissza rám, és duzzadtak voltak a sírástól. Az arcom fekete kacskaringók tarkították, ahogy a szempillaspirál végigfolyt rajta, a bordó rúzs pedig szétkenődött a szám körül. Még a vak is megmondta volna, hogy mennyire rossz állapotban vagyok, de a legkifejezőbb az arcom volt, zavartan lehunytam szemeim, mintha nem is magam nézném, majd lassan kifújva a levegőt, remegő kezeimmel a mosdókagylóba kapaszkodtam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy még jobban összezuhanjak, egyszerűen csak nem, ám tehetetlen voltam az elsöprő fájdalommal szemben, ami elöntött abban a pillanatban, hogy Paul kimondta, miszerint csak kihasznált. Ha őszinte akarok lenni, nem csak a sötét kis titkom tántorított el az elején annyira a bevésődés felismerésétől, azt hiszem, mélyen legbelül, már akkor féltem tőle, hogy ez lesz, hogy csak egy újabb strigula leszek a sok közül, hiszen ő erről volt híres. La Push, és Forks leányainak nyolcvan százalékát ő fosztotta meg a szüzességétől, ezt az „erényét" pedig mindig is utáltam, és szánalommal néztem, most pedig én is egy lettem azok közül a szánalmas kislányok közül, akiket ott hagyott magukban egy menet után, és önelégülten tovább állt.

Mikor kinyitottam a szemeim, a megbántottság helyett, már csak a dühös határozottság csillogott bennük, megacéloztam magam, hogy a lehető legelőbb kiderítem, hogy hogyan tudnám végleg kitörölni ezt a rohadt kötést az életemből, és szívemből. Kontyba tekertem a hajam, majd beálltam a zuhany alá, hogy megpróbáljam lemosni magamról az érintéseit, hiába tudtam, hogy azok már örökre az emlékeim közé ékelték magukat visszavonhatatlanul. Miután gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy farmert, meg pólót, és csendben elkezdtem összeszedegetni a ruháimat, úgy döntöttem, ideje haza mennem, tudtam, hogy fájdalmas lesz, de hülyeség lett volna bármeddig is halogatni, tekintve, hogy ott éltem. Hacsak nem akartam elköltözni, amit nem terveztem, úgyis látni fogom őt, és úgy gondoltam, jobb előbb, mint később túlesni rajta. Miután hamar összepakoltam, írtam még pár sort Alexnek, amit az éjjeliszekrényre raktam, majd kilopakodtam az alvó házból. Valószínűleg meg fognak rám haragudni, hogy csak úgy leléptem, pláne Adriana, de a levélben biztosítottam őket, hogy ezúttal csak magányra vágyom, nem fogok újból egy évre kilépni az életükből.