Luna Élete/ Befejezett

24.rész

Arra keltem föl , hogy Matteo szólongat.
-Szivem , gyere le ebédelni .
-Jövök.
Lebicegtem a lépcsőn , és leültem az asztalhoz.
Gúlyásleves volt , meg petrezsejmes krupmli csirkével.
Miután megebédeltünk fölmentem a fürdőbe , hogy bekenjem a lábam.
Bekentem , aztán befeküdtem az ágyba.
-Luna , én értem , hogy fáj a lábad , de azért gyakorólni is kéne.
-De te is hallottad , hogy mit mondott az orvos.
-Igen hallottam , de az csak nem gond ha gyakorolsz egy két órát.
-Hát jó.
Átöltöztem egy kicsit kényelmesebb ruhába.
⬇

Aztán már mentünk is.
Amikor beértünk , fölvettünk a korinkat , és nekiálltunk gyakorólni.
《Fél óra múlva》
Nagyon elkezdett fájni a lábam ezért leültem.
-Matteo , nagyon fáj a lábam.
-Azért még egy fél órát kibírsz?
-Nem hiszem.
-Azért próbáljuk meg.
-De nagyon fáj.
-Attól még megpróbálhatod.
-Hát jó.
Nagy nehezen föláltam , és gyakoróltunk tovább.
20 percig bírtam.
-Nekem ez így nem megy.
-Naaa , gyere segítek , csak gyakoróljunk még egy kicsit.
《1 óra múlva》
Hát neki az 1 óra az kicsi.
Viszont én már alig bírok állni a lábamon.
Akárhogy akartam rálépni a fájós lábamra , nem ment.
-Szivem , mi a baj?
-Az , hogy a te hülye makacsságod és 2 óra 20 perced miatt nem tudok ráállni a fájós lábamra.
-Segítsek?
-Nem kell , hagyjad haza megyek egyedül , te csak gyakorólj tovább.
Levettem a korcsojámat , átvettem a cipőmet , és már mentem is haza.
Út közben majdnem elsírtam magam , annyira fájt a lábam.
Amikor bementem a házba , rögtön leültem egy székre.
-Kincsem , mi van a lábaddal.
-Alig bírok ráállni , annyira fáj.
-Dehát mitől?
És elmeséltem a tegnapitól egészen máig.
-Istenem , ha haza jön én kinyírom.
-Le tudná nekem hozni a fűrdőből a krémemet ? Ott van a mosdókagylón.
-Persze. De fáslit , és bokaszorítót is teszünk rá.
-Köszönöm.
Lehozta a krémemet , és bekentük a lábam.
Matteo pont akkor ért haza , amikor elkezdtük fáslizni a lábam.
-Anya , mit csinálsz a lábával?
-Nos kisfiam , a te hülyeséged miatt be kell fáslizzal szegény lánynak a lábát.
-Ugyan , azért annyira nem fájhat neki , hogy be kelljen fáslizni.
-Na idefigyejl kisfiam , tudod te , hogy milyen fájdalmat okoztál ennek a szegény lánynak a makacsságoddal?
-Hát nagyot biztos nem.
-Neem ??? Pedig egyfolytában ott mondtam neked , hogy fáj a lábam , csak te tovább erőltetted.
-Jó bocsánat.
-Hát a bocsánatoddal nem érünk el semmit.
Amint ezt kimondtam fölszalatt a szobánkba.
-Ne is foglalkozz vele.
Befásliztuk a lábam és rátettük a bokaszorítót.
-Szerintem most maradj itt lent a nappaliban , hogy ne kelljen annyit mászkálnod.
-Rendben.
Bementem a nappaliba , és lefeküdtem a kanapéra.
Kapcsolgattam a tévét de csak a sponnyabobot találtam , ezért azt néztem.
Egyszer csak két kezet éreztem a vállamon.
Felnéztem és Matteo volt az.
-Komolyan a sponnyabobot nézed?
-Nem találtam mást.
-Figyelj , sajnálom , hogy fájdalmat okoztam , nem akartam.
-Nincs semmi baj.
Lefeküdt mellém , én meg hozzábújtam.
-Szeretlek .
-Én is , szeretlek.
A fáradtság és a fájdalom miatt elnyomott az álom.