/ A szülés napja /
Ma van a szülés napja. Ebben a maradék két hétben nem nagyon történt semmi. Próbáltam feldolgozni Nina halálát, ami valljuk be őszintén nem nagyon sikerült. Matteo nagyon sokat dolgozott, hogy a szülés után otthon tudjon velünk maradni. Most pedig délután négy van és itt ülünk a nappaliban és tévét nézünk. Eddig még egy fájásom sem volt és azt se észleltem, hogy elfolyt volna a magzatvizem.
- Remélem, hogy nem lesz semmi baj a szülés közben- mondtam aggodalommal a hangomban.
- Nyugi, ott leszek melletted és, ha valami baj is lenne az ott lévő orvosok megoldják.
- Igazad van, nem lehet semmi baj.
Hozzábújtam és néztük tovább a tévét. Ám egyszer csak éreztem, hogy valami folyadék folyik le a lábamon és elkezdett görcsölni a hasam is.
- M-Matteo, azt hiszem, hogy szülni fogok.
- Mi? Ilyen hamar? Most mit csináljak, miket pakoljak be?- kérdezte kétségbeesetten.
- Először nyugodj meg és menj fel a szobánkba, aztán a kislányunkéba és pakolj össze nekünk pár ruhát.
- Huh rendben, fel tudsz állni?
- Azt hiszem, hogy igen. Miért?
- Ha igen akkor amíg én bepakolok nektek, addig te ülj be a kocsiba. Ha nem tudsz felállni akkor majd én segítek.
Megpróbáltam felállni és sikerült is.
- Jó, látom fel tudsz állni. Akkor ülj be a kocsiba a hátsó ülésre.
- Kérlek siess, egyre gyakrabban jönnek a fájások- mondtam fájós arccal.
Kimentem a kocsihoz és ahogy Matteo mondta beültem a hátsó ülésre. Pár perccel később Matteo is beszállt a kocsiba.
- Hívd fel anyudékat, hogy megyünk a korházba és amilyen gyorsan tudnak jöjjenek be.
- De nincs nálam a telefonom.
- Akkor felhívom őket.
Eközben újabb fájások jöttek rám. Nyöszörögve fogtam meg a hasamat és próbáltam nem a fájásokra figyelni.
- Na beszéltem anyuddal, azt mondta, hogy tíz perc és elindulnak. Ja és kérdezte, hogy milyen gyakran jönnek a fájások.
- Körülbelül húsz percenként. Mikor érünk már oda?
- Nemsokára ott leszünk. Kibírod addig valahogy?
- Igen, csak siess.
Matteo rátaposott a gázra és olyan gyorsan ment, mint még soha. Szerintem a piroson is átment. Csak akkor eszméltem a bambulásból mikor megállt a kocsi. Matteo gyorsan kivette a kis sporttáskát, aztán odajött az én oldalamra és segített kiszállni.
- Gyere menjünk, de csak óvatosan
Bementünk az ajtón és odamentünk a portához.
- Jó napot, miért jöttek?- kérdezte tökre nyugodtan az ott álló nő.
- A feleségem erre a napra van kiírva szülészetre- mondta Maetto egy kicsit idegesen.
- Máris keresek egy nővért, hogy hozzon neki egy tolókocsit. Addig maradjanak itt.
- Már nem mintha tudnánk bárhová is menni- mondtam halkan.
Szerintem Maetto még így is meghallotta, mert elkezdett halkan nevetni. A portás négy perc múltán sem jött vissza.
- Hol van már az a nő?- kérdeztem egy kicsit idegesen.
- Nem tudom, de jó lenne ha sietne.
Csak emlegetni kellett és már itt is volt egy tolószékkel.
- Üljön le és már visszük egy szobába ahol a szülés kezdetéig lesz.
- A férjem is bent lehet velem?
- Megoldható.
Beleültem a tolószékbe és elvittek egy szobába. Ott átöltöztettek abba a zöld ruhába utána pedig felfeküdtem az ágyra. Ami valljuk be eléggé kényelmetlen volt. Viszont ezzel nem tudtam olyan sokáig foglalkozni, mert újabb fájás tört rám.
- Megint egy újabb fájás?- hallottam meg Matteo hangját.
- Igen, anyuék mikor jönnek meg?
- Már itt vannak, kint várakoznak. Szeretnéd, hogy beküldjem őket?
- Maradj még egy kicsit.
Leült az ágy melletti székre és megfogta a kezem.
- Annyiszor voltam már korházban és mindig valami rossz dolog miatt. Most először van az, hogy jó dolog miatt vagyok itt.
- Remélem, hogy már csak a szülések miatt fogunk ide vissza jönni.
- Én már csak maximum egy gyereket szeretnék. Ne értsd félre, imádom a gyerekeket, de egyet is kínszenvedés megszülni nem, hogy még kettőt.
Matteo már nem tudott belekezdeni abba amit akart mondani, mert anyu bejött a szobába.
- Én azt hiaszem, hogy most kimegyek, ha bármire szükséged van csak kiálts- mondta Matteo miközben rásimított az arcomra.
- Rendben.
Kiment, becsukta maga után az ajtót, anyu pedig leült mellém a székre.
- Hogy vagy, milyen gyakran jönnek a fájások?
- Jól vagyok, olyan húsz percenként jönnek a fájások és egyre fájdalmasabbak.
- Elhiszem, szeretnéd, hogy bent legyek veled a szülésnél?
- Persze, hogy szeretném. Elvégre a mamája leszel.
Anyunak erre bekönnyesedett a szeme.
- Jaj anyu, kérlek ne sírj, mert akkor es is sírok.
- Nem fogok sírni, csak nagyon boldog vagyok.
Erre a mondatára már nem tudtam válaszólni, mert egy újabb fájás jött rám.
- Hívjak egy nővért, hogy megmondja mennyi idő van még szülésig?
- Azt megköszönném.
