Luna Élete/ Befejezett

70.rész

/ Pár hét múlva /

Megkaptam a megfelelő mennyiségű vért és így fel tudtam rendesen épülni és a babát sem veszítettem el.
Ámbar három hetes terhes.
Alexel viszont még mindig nem békültem ki.
Lehet, hogy nem is fogunk.
Viszont ő és Ámbar két hét múlva összeházasodnak.
És természetesen meg vagyunk hívva az esküvőre.
Nem szívesen megyek el, de a testvérem miatt elmegyek.
Ámbar kérte , hogy legyek a koszorús lánya , de én mondtam neki , hogy nem akarok koszorús lány lenni.
Na de most vissza a jelenbe .
Most per pillanat az ebédet főzöm .
Matteo bent van a nappaliban és nézi a tévét.
Ebéd után megyek Ámbarral esküvői ruhát nézni.
Bár ekkora hadal már nehéz menni.
Éreztem, hogy rúgott egyet a baba.
- Matteo, gyere ide.
- Baj van?
- Nem, dehogy. Tedd a hasamra a kezedet.
Rátette a kezét a hasamra és pár pillanat múlva rúgott egyet a baba.
Matteonak bekönnyesedett a szeme.
- Neked ez nem fáj?  ( kérdezte)
- Nem, inkább csodálatos érzés.
- Nem maradnál ma inkább itthon?
- Sajnos, már megígértem Ámbarnak ,hogy elmegyek vele ruhát nézni.
- De ugye holnap nem mész sehova?
- Szerintem nem.
- Akkor holnap elviszlek vacsorázni.
- Mivel érdemeltem ezt ki?
- Azzal, hogy vagy nekem.
Átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
Matteo végig nyalta az alsó ajkamat.
Ettől elgyengűltem így könnyen be tudott furakodni a számba.
A csókunk egyre szenvedéjesebb lett.
- Matteo tudod, hogy most nem szabad.
- Tudom, de már annyira kivánlak.
- Bírd még ki.
- De nehéz.
- Gondolom, de ha megszületett a kislányunk utánna azt csinálsz amit akarsz .
- Oh, komolyan?
- Igen. Viszont gyorsan befejezem az ebédet, mert utánna mennem kell.
-  Nem szívesen engedlek el csak most épültél fel.
- Tudom, de muszály mennem.
- Ahj, jó de siessetek haza.
- Ez nem rajtam múlik.
Visszamentem a konyhába és befejeztem az ebédet.
Miután kész lettem felhívtam Ámbart, hogy hol találkozzunk.
Azt mondta ,hogy a közeli parkban.
Hát nekem egy kicsit messze van, de nem baj.
Felöltöztem, elköszöntem Matteotól és elindultam a parkba.
Eléggé nehezen ment, de végül oda értem.
Tíz perc múlva már ő is megérkezett.
- Szia Luna, hogy vagy?
- Jól, elég nehéz volt ide jönnöm, de végülis itt vagyok.
- Mért nem jöttél kocsival? Így nem kéne sétálnunk.
- Még mindig nem tudok vezetni.
- Ja tényleg. Na menjünk. Azért neked is akarok választani ruhát, hogy menjen a ruhád az én ruhámhoz.
- Biztos jó ötlet ez?
- Igen.
Elindultunk a szalonba és negyed óra múlva ott is voltunk.
Bementünk és elkezdtünk nézelődni.
Egyszer csak meglátott egy hatalmas ruhát.

Így néz ki. Szerintem ez azért túlzás.
De ha neki tetszik akkor legyen.
Elment felpróbálni.
Pár perc múlva kijött benne.
Jól ált rajta, de nekem nem tetszett.
- Nekem ez nagyon tetszik ( mondta)
Na most válasszuk ki a te ruhádat.
Elkezdtünk körbe nézni.
Legelösször ezt választotta.