Kisírt szemei voltak és karikásak.
-Amy , mi a baj?
-Matteo.
-Ne foglalkozz vele.
-De fáj, hogy ezt tette.
-Na hozzám meg ma beállított, hogy fogadjam vissza.
-A szemtelen.
-Hát az.
-Na mindegy, ne is beszéljünk róla. Hogy van a lábad!
-Hát mostmàr jobban kéne vigyáznom rá, mert ha nem el is törhet a bokám.
-Akkor tényleg nagyon vigyázz.
-Úgy lesz.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán mind a ketten hazamentünk, mert vihar közeleg.
Mire hazaértem el is kezdett esni.
Felmentem a szobámba és megint el kezdtem rajzolni.
Tudom mostanában sokat rajzolok, de ha rajz egyetemre akarok menni akkor muszáj fejlesztenem a rajztudásomat.
<< 3 óra múlva >>
Legalább 3 rajzot csináltam annyira unatkozok.
Még nyár vége sincs, se barátom, se munkám.
Pedig lassan kéne keresnem egy munkát, mert ha majd a saját lábamra akarok állni , akkor majd jól fog jönni egy kis spórolt pénz.
El is döntöttem, hogy holnap keresgélek valami munka után.
Már elég későre járt ezért lefeküdtem aludni.
Hajnalba arra keltem, hogy dörög az ég, hogy nagyon esik az eső.
Amint dörgött az ég összehúztam magam , és próbáltam visszaaludni.
Hát nem nagyon ment.
Nagyon féltem, és a végén még sírni is elkezdtem.
Egyszer csak valaki bejött a szobámba.
Apu volt az.
-Kicsim, minden rendben?
-Nem, félek.
Idejött és szorosan megölelt.
-Mostmár jobb?
-Egy kicsivel.
-Itt maradjak amíg el nem alszol?
-Nem szükséges. Amíg el nem áll az eső addig nem alszok.
-És addig mit fogsz csinálni?
-Nem tudom.
-Nos én vissza megyek aludni, mert holnap dolgozok.
-Rendben, jóéjt.
-Neked is.
Kiment a szobámból , én pedig próbáltam elaludni.
20 percig szenvedtem , aztán elaludtam.
