Egy kis időugrás....
《 Január 20. 》
Az ünnepek nagyon jól teltek.
Szilveszterkor buliztunk egy jó nagyot , persze én csak mértékkel.
Ezek után sok dolog történt.
Nina összeismerkedett egy nagyon helyes fiúval .
Már kétszer randiztak és Nina nagyon boldog vele.
Őszintén szólva nekem is nagyon szimpatikus a srác.
Na de most térjünk át rám.
Már 5 hónap terhes vagyok.
Egyszerűen csodálatos érzés.
Igaz ,hogy sokkal nagyobb lett a hasam és így alig jönnek rám a ruháim , de tényleg csodálatos érzés.
Éppen énekeltem takarítás közben mikor éreztem ,hogy megmozdult a baba a hasamban.
Tovább énekeltem és ő megint megmozdult.
Matteo nincs itthon úgyhogy fel kéne hívnom.
De úgy döntöttem ,hogy majd akkor mondom el neki mikor haza jön.
Miután kész lettem a takarítással , feltettem a húslevest főni.
Másodikat most nem volt kedvem főzni.
Fel kéne hívni Ámbart , mert elég keveset beszélünk.
Megkerestem a nevét a névjegyzékben és felhívtam.
Viszont nem ő vette fel hanem Alex .
Tudjátok, hogy melyik Alex.
Az az Alex aki kórházba juttatott.
- Mért van nálad Ámbar telefonja?
- Oh, nem tudtad, hogy együtt vagyunk?
- Nem, mivel én úgy tudom, hogy Ámbar Nicóval van.
- Hát ez nagyon nem igaz.
- Azonnal add oda Ámbarnak a telefont, beszélnem kell vele.
- És ugyan miről?
- Az nem rád tartozik.
- Akkor majd ő elmondja, adom neki a telefont.
- Szia Luna!
- Magyarázatot kérek.
- Miről?
- Hogy hol van Nicó, miért vagy Alexal és, hogy nekem erről miért nem szóltál.
- Nicóval szakítottunk, mert már nem ment úgy minden mint régen, Alexal szeretjük egymást és remélem ezt megérted, azért nem szóltam, mert ma akartam anyuéknak elmondani és azt akartam, hogy te is itt legyél.
- Hát oké, de reménykedj benne, hogy veled ne tegyen olyanokat amilyeneket velem.
- Már megváltozott.
- Na arra kiváncsi leszek, megyek mert Matteo megjött.
- Akkor várlak titeket fél hétre.
- Ott leszünk.
Amint kinyomtam rohantam is Matteohoz.
- Szia szívem.
- Szia édes, mi jót csináltál ma?
- Takarítottam és főztem. Nem fogod elhinni, hogy mi történt.
- Na mondjad.
- Megmozdult a baba.
- Ez most komoly?
- Igen.
Mosolyogva megölelt aztán legugolt a hasamhoz.
- Pici csöpségem, remélem, hogy még sokszor fogsz megmozdulni és, hogy nem okozol anyunak fájdalmakat ezzel.
Könnyes szemmel hallgattam végig amit mondott.
Tényleg nagyszerű apuka lesz belőle.
- Ma át kell mennünk anyuékhoz.
- Miért?
- Ámbar be akar jelenteni valamit.
- Csak nem terhes?
- Bárcsak az lenne.
- Akkor mit?
- Együtt van Alexal.
- Azzal az Alexal?
- Igen.
- Nem foglak a közelébe engedni.
- Nem is akarok a közelébe menni, írtózom tőle.
- Hányra kell menni?
- Fél hétre.
- Öt óra van, van még egy kis időnk.
- Mit szeretnél csinálni?
- Nem tudom, nézzünk tévét?
- Ne, mert akkor el fogok aludni.
- Akkor tényleg nem tudom, hogy mit csináljunk.
- Én elmegyek átöltözni.
- Ne öltözz túl, valami kényelmeset vegyél fel.
Felmentem a szobába és kiválasztottam valami kényelmeset.

Miután felvettem a ruhadarabokat lementem Matteohoz.
- Így jó leszek?
- Igen, na gyere menjünk.
- Rendben.
Beültünk a kocsiba és már mentünk is anyáékhoz.
Nagyon nincs kedvem Alexhez, remélem nem lesz semmi baj.
Húsz perc után meg is érkeztünk.
Matteo lezárta a kocsit és odamentünk a bejárati ajtóhoz.
Megnyomtam a csengőt és pár másodperc után anyu nyitott ajtót.
- Szia anyu, hogy vagytok?
- Mi nagyon jól és ti?
- Mi is, majd akarom mesélni valamit.
- Ámbar is akar valamit mondani, na gyertek beljebb ne fagyoskodjatok itt.
Bementünk , levettük a kabátunkat és a cipőnket.
Közbe megjött Ámbar is, mögötte pedig Alex.
Amint meglátott egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
A hideg is kirázott tőle.
Rossz előérzetem van.
- Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek- mondta Ámbar.
- Ez csak természetes.
Igazából semmi kedvem nem volt eljönni.
- Kit szeretnél mondani? - kérdezte anyu.
( Most Ámbar fog beszélni, de még mindig Luna szemszögéből)
- Igazából nem mondani hanem bemutatni szeretnék valakit.
- Kit?
- A barátomat, Alexot.
- Jó napot hölgyem, örülök, hogy megismerhetem és önt is uram.
- Ámbar , te nem Nicóval voltál együtt?
- De igen csak már nem működött köztünk a dolog.
- Értem.
Anyu összehúzott szemekkel nézett Ámbarra.
- És te Luna drágám mit szerettél volna mondani?
- Ma elösször megmozdult a baba a hasamban.
- Istenem, ez olyan csodálatos.
- Igen, igen az, de most velem kéne foglalkozni meg a barátommal és nem vele.
- Igaza van, mi itt most csak vendégek vagyunk - mondtam megsértődve.
- Ez nem igaz, te is a lányunk vagy így veled is foglalkozunk és nem csak Ámbarral .
- Nem megyünk inkább be a nappaliba ?
- De , ez egy jó ötlet, akkor hozok be sütiket.
- Hagyja csak asszonyom , majd én behozom.
- Köszönöm.
Alex kiment a sütikért mi meg addig leültünk.
- És mond csak Ámbar, hogy ismerkedtetek meg?
Igazából nagyon nem voltam rá kiváncsi, de nem akartam bunkó lenni.
- A kori pályán találkoztunk.
- Mióta vagytok együtt?
- Három hete.
- Meghoztam a sütiket.
Letette az asztalra a tálcát és ő is leült.
- Anyu, milyen ízű a süti?
- Csokis - málnás.
- A kedvencem.
Egy ből elvettem kettőt a tányéromra.
- Kicsim, te most hány hónapos terhes vagy?
- Az ötödik hónapban járok.
- És milyen érzés?
- Egyszerűen csodálatos főlleg, hogy már a reggeli rosszullétek száma is lecsökkent.
- Ez mind szép és jó , de most velünk kettőnkel kéne foglalkozni. Attól, hogy még Luna terhes nem körülötte forog a világ.
Amit ettem sütit félre nyeltem e mondata hallatán.
- Hogy mondhatsz ilyet? Én azt hittem, hogy rendes testvérek vagyunk.
- Azok is vagyunk , de ez most az én pillanatom.
- Én azt hiszem, hogy ki megyek a mosdóba.
Tényleg ki kellett mennem a mosdóba.
Nem tudom , hogy mi volt abba a sütibe, de hányingerem lett tőle.
Éreztem, hogy valaki hátra fogja a hajamat.
- Matteo , haza akarok menni
- Nem Matteo vagyok.
- Alex , mit keresel itt?
...........
