Kedves olvasóim !!! Visszatértem.
₩Matteo szemszöge₩
-Anya , ez most muszáj volt?
-Igen fiam, muszáj volt , nem akarok még egy ribancot.
-De ő nem ribanc , ő egy kedves lány.
-Nem érdekel, nekem akkor is egy ribanc marad.
-Ja , ha már a nemérdeklemnél tartunk( értelmes szó😂😂, máshogy nem tudtam megfogalmazni😂😂) itt fog lakni és nem érdekel , hogy mit mondasz.
-Fiam , beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte apa.
-Persze.
Felmentünk apa dolgozószobájába.
-Na mond, miért akartál velem beszélni?
-Azért mert nagyon büszke vagyok rád , hogy szembe mertél szálni anyáddal a barátnőd miatt. Őszintén szolva én már most nagyon kedvelem.
-Tényleg ?
-igen , fiam tényleg. Na menj , keresd meg és hozd ide vissza.
-Rendben.
Kiszaladtam a házbol és elkezdtem megkeresni Lunat.
Idő közben eleredt az eső is , remélem , hogy nincs kint mert nem akarom , hogy megfázzon.
Végül egy parkban találgam meg egy padon eszméletlenül.
Azonbal felkaptam a karomba és futottam vele haza.
Amikor haza értem anya állt az ajtóban.
-Na mivan? Haza hoztad a ribancot?
Én nem foglalkoztam vele és tovább mentem.
Gyorsan felviggem apa dolgozószobájába hátha ő tud segíteni.
-Apa légyszi segíts.
-Mi történt vele ?
-Nem tudom, egy padon találtam meg eszméletlenül.
-Gyere , ragd le a kanapéra.
Aminr lefektettem a kanapéra apa elkezdte vizsgálni.
-Valaki mérget juttatott a szervezetébe , úgyhogy azonnal be kell vinni a korházba és ki kell mosni a szervezetét.
-Akkor siessünk.
Gyorsan beszáltunk a kocsiba és már mentünk is a korházba.
₩ 3 óra múlva₩
Már eszméletébe hozták és már három órája egyfolytában hánytatják.
Olyan rossz ìgy látni , hogy így szenved.
Megint egy hányásroham jött rá.
Odamentem és elkezdtem simogatni a hátát.
-Annyira fáj-mondta Luna.
-Mid fáj édesem?
-A hasa fáj.
-Nagyon?
-Ühüm.
-Szerintem nemsokára készen leszel és akkor kérek fájdalomcsillapítót , jó?
-Jó.
Bejött egy orvos és megint kimosták a gyomrát.
-Megkérdezhetem , hogy még mennyi van hátra?-
-Még háromszor fogok bejönni.
-Rendben , köszönöm.
Kiment az orvos , én pedig leültem Luna mellé.
-Jobban vagy ?
-Nem nagyon.
₩2 óra múlva₩
Végre vége , kimostám a szervezetét és most alszik.
Apa ia bejött a szobába.
-Nyugodj meg , anyádd majd beszélek.
-Köszi.
Apa elment kávéért.
Bejött egy orvos.
-Sajnálatos módon nem fog tudni sokáig enni.
-És akkor mikor fog tudni enni?
-Ezt nem lehet kiszámítani.
-Rendben , azért köszönöm.
Odafordúltam Lunahoz.
Olyan nyugodt volt az arca.
Álmos voltam , ezért ráhajtottam a fejem a hasára és elaludtam.
Najó . Ebbe a részbe sok a szó ismétlés😂😂
Meg a korházas jelenetek is sokak. De nyugalom most jó sokáig nem lesz korházos jelenet😊😊😘😘
És megdöntöttem a rekordom.
420 szó lett ebben a sztoriban😊😊.
