Minden szana szét volt dobálva.
Az ágynemű a földön , ruhák mindenhol.
Egyedül az íróasztalnál rend.
Egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
Az, hogy miért csinálta ezt ?
Ennyire mérges lenne rám?
Nem értem, de majd ha hazajön akkor megbeszélem vele.
Mindenesetre elég rosszul esett ez az egész .
Előszedtem a rajzcuccomat és elkezdtem rajzolni.
Észre se vettem ,hogy mit rajzoltam.
Matteot rajzoltam le .
Ez bizonyítja ,hogy bármit is csinál én ugyan úgy szeretem őt .
Miután kész lettem vele oda tettem a többi rajzom közi.
Egyszer csak megkordúlt a hasam.
Nem is csodálom, alig ettem ma valamit.
Lementem a konyhába és kivettem a hűtőből a tegnapi ebédet.
Szedtem belőle és beraktam a mikróba melegedni.
Amíg az melegedett addig leültem az egyik székre.
Nyugalmamat az ajtó csapódása zavarta meg.
Matteo jött be a konyhába könnyes szemekkel.
- Mi a baj?
- Annyira sajnálom, nem akartam veszekedni.
- Gyere ide, nem haragszom.
Szoros ölelésbe vontam.
Nem tudok rá haragudni.
- Ha ki szeretnél békülni Alexel akkor csak nyugodtan, támogatni foglak.
- Köszönöm, de még nem tudom, hogy hogyan fogok vele kibékülni.
- Majd kitalálunk valamit, mit melegítesz ?
- A tegnapi ebédet. Kérsz ?
- Nem, most nem, egyél csak.
Leültünk az asztalhoz és elkezdtem enni.
- Akkor a vacsora teljesen kilőve.
- Igen, de ígérem, hogy egyszer bepótoljuk.
- Okés, ma szeretnél valamit csinálni?
- Nem tudom, szerintem nem.
- Átmehetnénk anyudékhoz. Már rég láttam őket.
-Felhívom anyut és megkérdezem, hogy otthon - e vannak.
Kiment, aztán egy perc múlva visszajött.
- Otthon vannak úgyhogy mehetünk.
- Vigyünk valamit?
- Nem kell, csak öltözz melegen, mert el akarnak majd menni valahova.
- Ilyen hidegben hova?
- Azt nem tudom, na készülődjünk.
Felöltöztünk jó melegen és elindultunk Matteo családjához.
Mikor megérkeztünk Matteo csengetés nélkül ment be a házba.
- Megjöttünk - kiabálta.
- Jövünk - mondta Matteo anyukája.
Amíg ők lejöttek addig mi levettük a cipőinket és a kabátjainkat.
- Ne nagyon vetkőzzetek le, mert nemsokára megyünk.
- Megtudhatjuk, hogy hova?
- Nem ugyanis meglepetés lesz , na menjünk különben nem lesz helyünk.
Visszavettük a ruháinkat és elindultunk a meglepetés helyre .
Egy idő után elértünk egy mozis park féleséghez.
- Miért jöttünk ide ? ( igazából ez csak költői kérdés volt ,mert tudtam ,hogy mért jöttünk ide )
- Gondoltuk eltölthetnénk egy mozis estét így négyen .
- Ez jó ötlet . És mit nézünk meg ?
- A legendás állatok és megfigyelésük Grindelwald bűntettei-t .
- Annak láttam az előzetesét, meg az első részét is . Nagyon jó film.
Kerestünk egy üres helyet és leültünk oda .
- Ne hozzak egy kis nassolni valót ? - kérdezte Matteo apukája .
- Én nem kérek köszönöm.
Amíg vártunk arra ,hogy elkezdődjön a film ,addig beszélgettünk .
- És mond csak Luna , hogy vagytok ? -
kérdezte Matteo anyukája .
- Jól köszönjük , bár mostanában egyre többet fáj a derekam . Na meg a baba is sokkal többet rugdos mint eddig .
- Ez csak természetes . És Ámbarral kibékültetek már ?
- Persze , jövőhéten lesz az esküvőjük Alex- el. Na meg pár napja közölte, hogy terhes.
- Hát mit ne mondjak, elég gyorsan történnek itt az események.
- Hát igen, sokszor már én sem tudom követni, hogy mi folyik körülöttem.
Itt viszont abba hagytuk a beszélgetést, mert elkezdődött a film.
/ A film után /
A film nagyon jó volt. Izgalmas és eseménydús.
Most éppenséggel hazafelé tartunk , ugyanis én nagyon elfáradtam.
Amint haza értünk levetettem magamról a meleg ruhákat és egyből bedőltem az ágyba.
- Mivan kicsim, elfáradtál? - kuncogott Matteo.
- Ne nevess, inkább feküdj ide mellém és ölelj át .
- Kérésed számomra parancs - mondta és befeküdt mellém az ágyba.
A melkhasára húzott és szorosan átölelt.
- Ez így jó, ne engedj el.
- Soha nem foglak. Életem egyetlen szerelme vagy.
Egy kicsit bekönnyeztem erre a mondatra.
Azt hiszem, hogy ezek a könnyek nem a hormonaim miatt jöttek elő.
- Szeretlek.
- Én is kincsem. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire szeretlek.
Mármint mostmár kettőtöket .
Odafeküdt a hasamhoz és elkezdett a babának beszélni.
- Így van picikém , mostmár két nőt szeretek. Téged és a gyönyörű anyukádat. A sokszor házisárkányhoz hasonlítható anyukádat.
Erre a mondatra megfogtam egy párnát és fejen csaptam vele.
- Tudod, hogy kit nevezz házisárkánynak.
Felnyújtózkodott és adott egy apró kis puszit a számra.
- Remélem ezt egy bocsánatkérésnek szántad.
- Nem, azt a mondatot komolyan gondoltam. De én szeretem a házisárkányomat.
Most én hajoltam le a hasamhoz és tettem rá a kezemet.
- Picikém remélem te nem értesz egyet az apukáddal .
Erre csak egy rúgással válaszolt.
- Azt hiszem, hogy ezt egy nem-nek mondhatom.
Még szórakoztunk egy kicsit aztán mindkettőnket elnyomott az álom.
