- Én tettem mérget a sütidbe.
- Hogy micsoda?
- Jól hallottad.
- Tudtam, hogy nem változtál semmit. Ámbarnak könnyű mást mutatnod, de nekem nem. Most azonnal menj innen.
- Hát jó, pedig én csak segíteni akartam.
- Mégis miben , hogy megöld a kisbabámat ?
- Pontosan.
- Hát te nem vagy normális.
Megmostam az arcomat és Alexet kikerülve lerohantam a nappaliba.
- Matteo, haza szeretnék menni.
- Miért , mi a baj ?
- Alex az a bajom.
- Már megint mit csinált?
Eközben ez a szemét is lejött a nappaliba.
- Mérget tett a sütibe és azért hánytam.
- Édes, ez igaz? - Kérdezte Ámbár.
- Dehogyis , tudod jól, hogy megváltoztam.
- Így igaz, Luna biztos, hogy nem tett a sütibe mérget.
- Nem? Kébzeld, nekem a mosdóba mondta, hogy mérger tett a sütibe.
- Nem hiszek neked , azonnal menjetek el.
- Ezer örömmel, nem fogok ezzel a görénnyel egy levegőt szívni.
Felvettem a kabátomat és kint a kocsinál megvártam Matteot.
- Nagyon haragszol Ámbarra?
- Igen, annyira, hogy erre már nincsenek szavak.
- És pontosan miért is haragszol rá?
- Mert Alexal jár aki az exem, aki kurva sokat bántott és mert nem szólt erről egy szót sem.
- Igen végülis érthető.
- Tudtam, hogy nem fog megváltozni csak Ámbar miatt.
- Hát vannak akik soha nem változnak.
- Sajnos . Amugy holnap ultrahangra kéne menni.
- Én sajnos nem tudok ott lenni ,mert dolgoznom kell.
- Nem baj akkor majd megkérem anyut, hogy vigyen el.
- Biztos nem baj?
- Nem , ezt az egyet még kibírom nélküled.
Mikor hazaértünk bementünk a konyhába.
- Én felmegyek lefekszek aludni , sok volt nekem ma ez a nap.
- Rendben, megértelek.
Később én is jövök csak még eszek meg lefürdök.
Adtam egy csókot Matteonak és felmentem a szobánkba.
Átöltöztem pizsamába és lefeküdtem aludni.
