Nina ott feküdt a földön véres karral körülötte csomó gyógyszeresdobozzal.
- Matteo, azonnal hívd a mentőket- kiabáltam neki le sírva.
Az nem lehet, hogy a legjobb barátnőmet elveszítsem. Anyu is majdnem itt hagyott. Most ő is? Azt már tuti nem bírnám ki. A sors úgy akarja, hogy mindenkit elveszítsek? Pedig semmi rosszat nem ártottam soha senkinek.
- Tíz perc és itt lesznek. Addig hívd fel Nina szüleit és mond el, hogy mi történt és, hogy korházba kell vinni.
Előkerestem a telefonomat és egyből hívtam Nina anyukáját.
- Jó napot, Luna vagyok Nina barátja.
- Szia Luna, hogy hogy te ott vagy?
- Fel akartam híni Ninát, de a telefonja ki volt kapcsolva így gondoltam eljövök és megnézem, hogy mi van vele és nagyon jól tettem.
- Miért, mi történt?
- Nina itt fekszik a szobájának a padlóján véres karral és körülötte csomó gyógyszeres dobozzal. Hívtuk a mentőket is akik, ha minden igaz mindjárt itt lesznek.
- Köszönöm Luna, hogy szóltál. Ha beértetek a korházba felhívsz?
- Persze, de itt vannak a mentősök szóval leteszem.
- Rendben, szia.
Feljöttek a mentősök és azonnal a mentőkocsiba vitték Ninát.
- El tudná mondani, hogy mi történt?
- Igen. Mikor átjöttünk hozzá már véres karokkal és egy csomó gyógyszeresdobozzal találtuk.
- Nem tudja esetleg a miértjét?
- Sajnos nem, rég óta nem beszéltem vele.
- A szüleit már értesítette?
- Persze.
Mikor beértünk a korházba Ninát egyből elvitték. Remélem még nincs túl késő. Most jut eszembe, hogy fel kéne hívnom Nina anyukáját. Azonnal tárcsáztam a számot és az első csöngésre fel is vette.
- Most pár perce érkeztünk meg a korházba. Be tudnak jönni?
- Én igen, de a férjem nem. Sietek- ezzel meg is szakadt a vonal.
Leültem az egyik székre és a tenyerembe temettem az arcomat.
- Nyugodj meg, nem fog meghalni.
- De nagyon sok vért vesztett és a gyógyszerekből is nagyon sokat vett be.
- Ha nem nyugszol le most azonnal akkor itt hagylak- mondta teljesen komoly arcal.
- Hogy mi, meg ne merd tenni- mondom neki kétségbeesetten.
- Akkor meg nyugodj le.
- Te ilyen helyzetbe le tudnál nyugodni?
- Nem hiszem, de már itt van Nina anyukája és miatta muszáj leszel lenyugodni.
- Jólvan, lenyugszok.
- Én is így gondoltam, na beszélj Nina anyukájával, én addig felhívom anyuékat, mert rég beszéltem velük.
Mikor Matteo elment Nina anyukája leült mellém.
- Szia, lehet már tudni valamit?- szólalt meg aggodalommal teli hangján.
- Sajnos még semmit sem lehet tudni- sóhajtottam egy nagyot.
- Figyelj, menjetek haza, majd ha lehet tudni valamit akkor felhívlak.
- Hogy mondhat ilyet? Hogy várhatja el őlem, hogy menjek haza miközben a legjobb barátnőm élet és halál között lebeg?
- Ne most kezd el a szentbeszéded, az esküvődre se hívtad meg, fél éve nem is beszéltetek és így nevezed magad a legjobb barátnőjének? Amikor a legjobban lett volna rád szüksége te nem voltál ott mellette. Azt hitte, hogy vele van valami baj amiért fél éve nem beszéltetek. Részben miattad csinálta ezt az egészet.
- Ebben teljesen igaza van és hatalmas bűntudatom van miatta.
- Hát most már mindegy, ha fél évig nem kerested akkor most se tedd.
- Tudja maga nagyon megváltozott, nem értem, hogy mi lett magával.
- Az, hogy az egyetlen szem lányom miattad akart öngyilkos lenni és lehet, hogy sikerült is neki- kezdett el zokogni.
- Sajnálom, inkább haza megyek, de kérem, hogy hívjon fel azonnal ha lehet már valamit tudni.
- Ezt az egyet megteszem neked, de semmi többet most pedig lódulj, menj haza.
Ez az egész most nagyon meglepett. Nem így ismertem meg, de igaza van. Nagyon is.
Kimentem a kocsihoz ahol Matteo várt.
- Hát te, hogy hogy nem odabent vagy?- kérdezte meglepetten.
- Nina anyukája elmondta, hogy Nina miattam akart öngyilkos lenni és lehet, hogy össze is jött neki ezek után pedig szó szerint hazaküldött.
- Egyébként valahol őt is meg lehet érteni. Lehet, hogy az egy szem lánya meg fog halni.
- Így is nagyon nagy bűntudatom van az egész miatt, nem kell, hogy még te is tetézd. Inkább menjünk haza. Teljesen elfáradtam, le szeretnék feküdni aludni.
- Te képes vagy nyugodt szívvel lefeküdni aludni miközben a legjobb barátnőd élet és halál között lebeg?
- Képzeld nem, de nem tehetek mást- folytattam volna még a mondatot, de megszólalt a telefonom. Nina anyukája az. Azt hiszem, hogy fel kell készülnöm a legrosszabbra.
- Igen?- szóltam bele félve a telefonba.
- Remélem, hogy felkészültél a legrosszabbra, ugyanis Ninát nem tudták megmenteni. Túl sok vért vesztett és a gyógyszerek is megtették a hatásukat- szólalt bele sírva a telefonba.
- Az nem lehet, nem veszíthetem el- és itt éreztem, hogy el fogok ájulni és ez be iz bizonysodott ugyanis elnyelt a sötétség.
