Luna Élete/ Befejezett

71.rész

Elösször az esküvős ruhát mentünk el megnézni.
Mivel Ámbarnak ezüstös a ruhája, így én egy kékes ruhát szeretnék.
Amint bementünk a boltba, leültettem Ámbart.
- Most én fogok választani többet és te majd kiválasztod, hogy melyik legyen.
- Hát jó, bár nem értem, hogy miért nem akarod felvenni azt a ruhát.
- Azért, mert túl kihívó és mert a felső rész szinte semmit sem takar.
- Pedig tök jól állt. Na megyek választok ruhákat.
Elösször egy fehér felsős szürke aljas ruhát találtam arany mintákkal a derekán.

Ez nagyon megtetszett, de úgyis Ámbar fogja kiválasztani, hogy melyik legyen.
Tovább mentem és most egy kékes-rózsaszínes ruhát találtam.

Ez mégjobban nézett ki mint az előző.
Remélem Ámbar ezt választja.
Kerestem még egy ruhát.
Hasonló színű volt, mint az előző.

Visszamentem Ámbarhoz és bementem a próbafülkébe.
Felpróbáltam mindegyiket és megmutattam Ámbarnak.
- Az utolsót választom.
- Miért ez választod?
- Mert ez fogott meg. Na menjünk, mert a vacsorára is kell neked ruha.
Kifizettem a ruhát és utánna átmentünk egy másik ruhaboltba.
Sok keresés után megtaláltam a megfelelő ruhát.
Egy szürkés-kékes térdig érő ruhát találtam.

Miután ezt is kifizettem elmentünk ebédelni.
Cipőt egyébként azért nem vettem, mert úgyis feketét fogok felvenni az pedig van otthon.
Én ebédre csirkemellet ettem krumplipürével.
Ámbar is ugyan ezt kérte csak rizsel.
Miután megebédeltünk hazaindultunk.
- Luna, milyen érzés a terhesség?
- Csodálatos, főlleg mikor megtudod, hogy fiú vagy kislány lesz.
- És meddig tudok ilyen ruhákat hordani ?
- Ez mindenkinél változó, attól függ, hogy milyen gyorsan nő a hasad.
Mikor kimondtam ezt a mondatot akkor értünk hozzánk. - Bejössz vagy mész haza?
- Megyek haza, mert Alex már vár.
- Rendben.
Elköszöntünk egymástól aztán bementem a házba.
- Megjöttem.
- Fent vagyok a szobánkban- kiáltott le Matteo.
Letettem a cuccaimat és felmentem a szobánkba.
Matteo a rajzaimat nézte.
- Hogy, hogy nézed a rajzaimat?
- Rendbet akartam rakni és megtaláltam.
- Ja, jó. Melyik tetszik a legjobban ?
- A Jungkookos.
- Tényleg ?
- Igen, nagyon jó lett.
- Köszönöm. Kiváncsi vagy a ruhákra?
- Igen, megnézhetem ?
- Persze, egy pillanat és itt vagyok.
Lementem a ruhákért ,de találtam köztük valamit.
Nem fogjátok elhinni...egy fekete csipkés fehérnemű szett, volt ott.
Ámbar én egyszer ki foglak nyírni.
Volt rajta egy cetli is, ez állt rajta:
Ha nem ezt veszed fel ma a ruhád alá, mert úgyis megtudom, hogy fel vetted vagy sem... akkor neked annyi.
Xoxo Ámbar.
Hát én nem hiszem el ezt a lányt.
Jól tudja, hogy a terhesség miatt nem tudjuk csinálni.
Nem is tudom, hogy honnét tudná meg, ha nem ezt venném fel a ruha alá.
Na mindegy, muszáj leszek ezt felvenni.
De nem tudom, hogy most meg mutassam vagy ne ezt a, fehérnemű szettet Matteonak.
Mindegy megmutatom neki és kész.
Úgyse lesz belőle semmi, mert tudja nagyon jól ,hogy most még egy ideig nem csinálhatjuk.
Felvittem ezeket a szobába.
-Ámbar készült nekünk egy kis meglepetéssel.
És előhúztam a hátam mögül a fehérnemű szettet.
- Azt mondta, hogyha nem ezt veszem fel akkor kinyír, mert úgyis megtudja.
- És mégis honnét tudná meg? Amúgy nagyon szexi ez a fehérnemű szett.
- Nem tudom, hogy honnét tudná meg. Akkor ezt vegyem fel?
- Igen.
- Hát jó, amúgy itt vannak a ruhák.
- Ezek nagyon jól néznek ki.
- Amúgy az esküvői ruha alá is felvehetnéd ezt a fehérneműt.
- Miért akarod ennyire, hogy azt vegyem föl?
- Mert nagyon szexi lennél benne.
- Hát, ha te azt mondod akkor hiszek neked .
- Nem lazítunk egy kicsit mielőtt elmegyünk vacsorázni?
- Mit szeretnél csinálni ?
- Nem is tudom, talán nézhetnénk valami filmet vagy csak úgy feküdhetnénk és beszélgethetnénk.
- Nekem van egy jobb ötletem.
- Mi lenne az?
- Csinálnék forrócsokit és utánna bekuckózhatnánk a kandallóhóz és ott beszélgethetnénk.
- Igazad van, ez tényleg jobb ötlet.
Kimentem a konyhába és felraktam a vizet forrni.
- Matteo, hogy akarod inni a forrócsokit.
- Pillecukrosan.
- És mennyit rakjak bele?
- Hármat.
Beletettem a feldarabolt csokikat a vízbe.
/ 20 perc múlva /

Most itt ülünk a kandallónál és nézzük a havas tájat.
- Tudod, hogy min gondolkodtam?
- Min?
- Azon, hogy hogyan fogok kibékülni Alexal.
- Ki akarsz vele békülni ?
- Hát Ámbarral össze fognak házasodni, így családtag lesz.
- Ez igaz, de nem a te hibádból vesztetek össze.
- De ő önszántából soha nem fog velem kibékűlni.
- Akkor vessen magára.
- De tudod jól, hogy nem szeretek senkivel rosszba lenni.
- Akkor békülj ki vele, de vess magadra, ha megint csinál veled valamit.
- Most meg mi a bajod?
- Az, hogy olyannal akarsz kibékülni aki megkeserítette az életed.
- Muszáj, hisz családtag lesz.
- Attól még nem muszáj vele kibékülni.
Ez a mondat után felemelt az öléből, visszaültetett és felment a szobánkba.
Valyon utánna menjek? - kérdeztem magamban.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek utánna, hisz nem én kezdtem el vele veszekedni.
Bár nem tudom, hogy így az esti vacsorával mi lesz.
Megittam a forrócsokimat és néztem tovább a havas tályat.
Közben szép lassan elálmosodtam így elaludtam a fotelban.
Este hat felé arra ébredtem, hogy Matteo jön le a lépcsőn és a kabátjához megy.
- Hova mész?
- Valahova, majd jövök.
- És a vacsorával mi lesz ?
- Semmi, már szóltam, hogy visszamomdjuk az asztalfoglalást.
- Mégis miért?
- Nem gondolod, hogy úgy viszlek el vacsorázni, hogy össze vagyunk veszve. Na elmentem.
Azzal kilépett az ajtón és elment.
Hát én nem értem Matteot.
Na mindegy, gondoltam felhívom Ámbart , hogy ezt elmeséljem neki.
Harmadik csöngésre fel is vette.
- Szia Luna, mizújs?
- Matteo lemondta a vacsorát.
- Mégis miért?
- Veszekedtünk, megsértődött és most elment valahova.
- Min vesztetek össze ?
- Az most nem lényeges .
- Átmenjek?
- Nem kell, hagyd csak, valahogy lefoglalom magam.
- Jól van, ha bármi van hívj.
- Rendben, szia.
- Szia.
Úgy döntöttem , hogy felmegyek és nézek valami filmet.
- Ezzel az ötlettel nem is lett volna semmi gond, ha fel tudtam volna állni.
Hát igen, mostmár elég nehezen tudok felállni.
Akkor most mit csináljak?
Úgy rajzolnék, de a rajzcuccom is fönt van.
Na jó, erőt veszek magamon .
Felálltam és felmentem a szobába.
Amit viszont ott láttam arra nem voltam felkészülve.