₩ Matteo szemszöge ₩
Ma sem jött Luna iskolába ezért gondoltam elviszem neki a tanúlni valót.
Elindúltam a házukhoz.
Odaértem és kopogás nélkül bemetnem a nappaliba.
Ms. Saront találtam ott.
-Jó napot, meghoztam Lunának a leckét.
-Rendben , menj fel hozzá nyugodtan , de szerintem alszik.
-Köszönöm.
Felmentem a szobájába és tényleg aludt, olyan aranyos volt.
Leraktam az éjjeliszekrényre a papírt amin a házik voltak.
Mikor leraktam, megláttam egy igazolást.
"Fölmentem erre a hétre Lunát nagyon nagy láz , szédülés és hányinger miatt."
Mikor elolvastam csak arra tudtam gondolni , hogy minnél hamarabb meg kell gyógyúlnia.
Elmentem tőlük és lementem a kedvenc helyemre ami egy nyugis forrás volt.
Leűltam egy fa tővébe és elkezdtem gondolkozni.
Azt hiszem , hogy szerelmes vagyok Lunába , csak még túl korai lenne elmondanom neki.
Mivel már sötétedett ezért elindúltam haza.
Mikor hazaértem nem vacsoráztam.
Felmentem a szobámba és úgy ahogy voltam Lunára gondolva elaludtam.
₩ Luna szemszöge ₩
Mikor felkeltem nagyon fáztam.
-ANYAAAAAAA!
-Igen , kislányom ?
-Nagyon fázom.
-Csinálok neked meleg teát.
-Köszi.
Anya kiment a szobából én pedig elkezdtem gondolkodni.
Azt hiszem szerelmes vagyok Matteoba , de félek neki elmondani.
Aisss , olyan nehéz ez az egész.
Aztán hirtelen beugrott, hogy 5 hét múlva itt a verseny.
Gyorsan meg kell gyógyúlnom , mert ez így nem lesz jó.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
A képernyőn Matteo neve volt.
-Szia Matteo , mizujs ?
-Velem semmi különös , de jobb lenne ha minnél hamarabb meggyógyúlnál mert 5 hét és verseny.
-Igen , tudom ugyhogy , hogyha meggyógyúltam elkezdünk gyakorólni.
-Tetszik ez a lelksedés -nevetett.
-Hamar meg fogod szokni.
-Rendben , most viszont mennem kell mert mingyárt kezdődik a matekóra.
-Sok sikert , Puszi!
-Köszi , Puszi!
Mikor letettem majd kiugrottam a bőrömből.
Eközben anya felhozta a teámat , és elkezdtem meginni.
₩ fél óra múlva ₩
Már fél órája itt fekszek az ágyamban és marhára unatkozok.
Egyszer csak kipattant a fejemből egy ötlet.
Írok egy dalt .
Cím: Siempre Juntos
Végre készen lett a dal.
Mondjuk elégge soká tartott mire megírtam.
Már fél 11 van és még mindig nem alszok.
De nem is kellett sokat várnom , mert egyből elnyomott az álom.
