Úgy tűnik, hogy ezt a részt elfelejtettem publikálni😅😅😅
Hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.
Apu volt az.
- Szia apu, hogy-hogy ilyen későn hívsz?
- Kicsim, nagy baj van............
Amit ezek után mondott mindenkinek megváltoztatta az életét.
- Mi a baj apu?
- Be kell jönnöd a korházba.
- De mégis miért?
- Anyádnál rákot diagnosztizáltak- kezdett el sírni.
- Hogy mi?? Ez tuti csak egy vicc.
- Nem viccelek, tényleg be kéne jönnöd.
- Felébresztem Matteot és megyünk.
Nem vártam míg elköszön, azonnal letettem a telefont.
Csak most jutott el a tudatomig, hogy apu mit mondott. Rögtön sírva fakadtam. Az nem lehet, hogy anya rákos legyen. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy az aki felnevelt rövid időn belül meghal és itt hagy.
Bár lehet, hogy még nem olyan súlyos az állapota.
Odafordúltam Matteohoz és elkezdtem ébreszteni.
- Matteo fel kéne kelni .
Elkezdett mozgolódni aztán kinyitotta a szemeit . Rámnézett és azonnal felült .
- Valami baj van ? - nézett rám aggódva .
- Azonnal be kell mennünk a korházba .
- De mégis miért ?
- Anyunál rákot diagnosztizáltak .
- Ezt most nem mondod komolyan . Az nem lehet hisz makk egészséges .
- Igen , de kehet , hogy örökölte valakitől a családban . Na öltözzünk fel és menjünk . Minél előbb oda akarok érni.
Gyorsan átöltöztünk ezután pedig elmentünk a korházba.
A portán megkérdeztük az ott álló idős hölgytől, hogy anyut melyik szobába vitték és felsiettünk.
A szoba elött aput találtuk kisírt szemekkel.
Odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem.
- Nagyon súlyos állapotban van? És mégis, hogy találtak nála rákot.
Örökölte valakitől?
- Sajnos igen, az apukája is rákos volt. Még nagyon az elején van szóval azt mondták, hogy nagyon nagy esély van arra, hogy meggyógyul.
- Hál istennek. Bemehetek hozzá?
- Most alszik, de nyugodtan menj be hozzá, addig hozok kávét.
Odamentem az ajtóhoz és benyitottam. Hát a látvány valami borzalmas volt.
Leültem az ágy melletti kis székre és megfogtam a kezét.
Nem akarom elveszíteni, azt nem bírnám ki. Hiába fogadtak csak örökbe akkor is felneveltek.
- Anya kérlek ne hagyj itt minket. Azt se én, se Ámbar meg apu se bírná ki.
Akarva vagy akaratlanul, de eleredtek a könnyeim. Egy kezet éreztem meg a vállamon. Matteo keze volt az.
- Nyugodj meg . Nem fogjátok elveszíteni . Meggyógyítják és megint olyan egészséges lesz , mint volt .
- Remélem , hogy igazad lesz . Szeretném , hogy lássa az unokáját és , hogy még sokáig itt legyen velünk . Hogy amikor valami gondom van akkor át tudjam hívni és segítséget tudjak kérni tőle . És , hogy lássa Ámbarék kisbabáját is felnőni . Erről jut eszembe . Fel kéne hívnom és elmondani neki , hogy mi történt anyuval . Addig beküldöm aput . Kijössz velem ?
