Luna Élete/ Befejezett

67.rész

Ma megyek últrahangra sajnos egyedül ,mert anyu nem tud jönni.
Ma végre hallhatom a picikém szívverését.
Bárcsak Matteo is el tudna jönni.
Biztos ő is nagyon örülne neki, hogy hallhatja a picikénk szívverését.
Ultrahang után megyek körmöshöz, aztán ha Matteo hazajön akkor kéne venni a babának pár dolgot.
Felmentem a fürdőszobába és elkezdtem készülődni.
Pont mostam a fogamat amikor megcsörrent a telefonom.
Ámbar volt az.
- Mit akarsz?
- Neked is szia , nem jönnél el velem vásárolni?
- Ezt komolyan gondoltad?
- Igen.
- Hát te nem vagy normális.
- Miért?
- Azt hiszed, hogy miután összejöttél Alexal aki nem mellesleg megkeserítette az életemet és pluszba még tegnap meg akarta ölni a babámat, ezek után még szóba állok veled?
- Igen, mivel a testvérem vagy.
- És a tegnapi viselkedésed velem szemben az testvéries volt?
- Nem.
- Na látod, most mondok neked valamit .
- Mit?
- Amíg együtt vagy az Alexal addig nem akarok veled beszélni.
- Ezt te sem mondhatod komolyan.
- Márpedig komolyan mondom.
- Hát jó, ha így gondolod akkor szia.
- Hello.
Feldùltam kèszülődtem tovább.
Egy tíz perc múlva már készen is voltam.
Gyorsan lementem a konyhába és főztem egy kávét meg csináltam egy szendvicset.
Miután ezeket elfogyasztottam felvettem a kabátomat és már indúltam is.
Mikor beértem a váróterembe leültem egy székre.
Rajtam kívül egy ember sem volt itt.
Furcsának is találtam, mert mikor jöttem akkor mindig tele volt.
Pár perc múlva be is hívott a doktornő.
Felfeküdtem az "ágyra " és felhúztam a pólómat.
Rákente azt a zselét a hasamra és elkezdte mozgatni azt a "fejet" a hasamon.
- Nagyon szépen fejlődik és egészséges. A szívhangját szeretné hallani?
- Persze.
Megnyomott egy gombot a gépen és hallani lehetett a picikém szívének egyenletes dobogását.
Elkezdtek folyni az örömkönnyeim.
Felülmúlhatatlan érzés, hogy hallgatom a szívhangját.
- Képeket kérhetek?
- Persze , egy pillanat.
Míg a doktornő nyomtatott ki pár képet ,addig én letöröltem a hasamat és rendbe szedtem magamat.
Odaadta a képeket és elindultam a körmöshöz.
Egy bő fél óra múlva oda is értem.
Bementem, levettem a kabátomat és leültem a körmösömhöz.
- Szia Luna, ma milyen körmöt szeretnél?
- Ilyet.

- Vagy ilyet, nem tudok dönteni.

- Szerinted melyik legyen?
- Szerintem a második, de neked kell érezni.
- Igen , inkább legyen a második.
Egy óra múlva már kész is lett.
Kifizettem és kimentem.
Odasétáltam a zebrához és megvártam míg megállnak a kocsik.
Majdnem átértem mikor egy hangos dudaszót hallottam, de már nem volt időm átfutni.
Erős fájdalmat éreztem.
Hallottam ,hogy odafutnak hozzám az emberek és mentőt hívnak, de utánna elnyelt a sötétség.

/ Matteo szemszöge /

Éppen hazafelé tartottam a munkából mikor megcsörrent a telefonom.
Ismeretlen szám volt.
- Igen, tessék ?
- Jó napot , a korházból hívom önt .
A feleségét autóbaleset érte .
Be tudna most jönni ?
- Igen , persze .
Letettem a telefont és azonnal a korház felé vettem az irányt.
Mégis vele kellett volna mennem ultrahangra .
Remélem se neki, se a picinek nincs semmi baja.
Amint a korházhoz értem, rohantam a recepcióshoz.
- Jó napot, körübelül egy fél órája hozhattak be egy lányt, neki vagyok a férje. Meg tudná mondani, hogy hányas szobában találom?
- Persze, 98. szoba.
- Köszönöm.
Kettesével szedtem a lépcsőket , nem volt most türelmem a liftre várni.
Amint felértem, elkezdtem keresni Luna szobáját.
Pont onnét jött ki az orvos.
- Jó napot doktorúr, Luna férje vagyok. Ugye ős is meg a pici is jól vannak?
- Hát.........