Már reggel hét óta itt ülünk bent a korházban, mert anyunak ma fogják elkezdeni az első kemoterápiás kezelését. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz neki. Elvileg ez az egész kezelés fél órás. Hát majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
- Kicsim, ne hozzak valami kaját a büféből? Eddig nem ettél semmit és nem szeretném, hogy elájulj- mondta Matteo.
- Igazából, de . De inkább jövök veled és akkor a többieknek is hozzunk.
- Rendben, akkor gyere.
- Mindjárt jövünk a büfébe ennivalóért. Ti kértek valamit?- kérdeztem Ámbartól.
- Jó lesz nekünk az is amit ti esztek.
Lementünk a büfébe és mindenkinek kértünk két szendvicset, plusz egy üdítőt. Amint ezekkel megvoltunk visszamentünk a többiekhez. Mindenkinek odaadtuk az ennivalóját és leültünk a székre.
- Még egy orvos sem jött ki ?- kérdeztem érdeklődve.
- De pár perce és azt mondta, hogy nemsokára végeznek és, hogy elvileg jól sikerült a kezelés.
- Na ennek örülök. És akkor ma már haza fogják engedni?
- Igen csak előtte be kell mennünk a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszereket.
( Negyed óra múlva )
Anyut most fogják kiengedni a kezelésről. Viszont mi még nem haza megyünk. Hanem ultrahangra. Ez lesz az utolsó, úgyhogy itt most már csak azt fogják megmondani, hogy mikorra várható a baba.
- Apu mi szerintem elindulunk az ultrahang vizsgálatra. Majd hívj, hogy mi van anyuval.
Adtam mindenkinek egy puszit és kimentünk a korházból. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Bementünk és a lifttel felmentünk a második emeletre. Megvártuk míg behívnak minket.
- Jó napot- köszöntem vidáman.
- Sziasztok. Ez lesz az utolsó vizsgálat igaz?
- Igen.
Felfeküdtem az ágyra, az orvos pedig rákente a zselét a hasamra.
- Most lehet körülbelül a kilencedik hónap közepén szóval én olyan két hétre saccolnám a baba érkezését.
- Olyan hamarra?- kérdeztem csodálkozva.
- Igen. - ez olyan meglepő?
- Igazából igen. Mi olyan három hétre számítottunk.
- Kérnek képet a babáról?
- Ez csak természetes.
Amíg kinyomtatta a képeket addig én letöröltem a hasamat. Elvettük a képeket és haza indultunk.
- Hát erre nem számítottam- mondtam lesokkolva.
- Én se, de gondolj arra, hogy így hamarabb a karodban tarthatod a kislányunkat.
- Igazad van. Nem ülünk be valahova enni? Éhes vagyok.
- De beülhetünk valahova, mondjuk egy jó kis gyrosra?
- Ahhoz most nincs kedvem. Együnk mondjuk enchiladat.
Az első étteremnél megálltunk és bementünk. Leültünk egy asztalhoz és vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket.
/ Egy óra múlva /
Most már tényleg hazafelé tartunk. Úgy terveztük, hogy felhíjuk anyuékat és elmondjuk nekik, hogy két hét múlva várható a baba. Viszont ezzel apu megelőzött.
- Szia apu, pont most akartalak hívni- mondtam vidáman.
- Igen, és mit szeretnél mondani?- kérdezte kiváncsian.
- Előbb hangosíts ki, ezt mindenkinek hallania kell.
- Rendben egy pillant, na most már ki vagy hangosítva.
- Szóval azt szeretném vagy szeretnénk mondani, hogy két hét múlva megszületik a baba.
- Nahát kicsim, ez nagyszerű- hallottam meg anyu hangját a háttérben.
- Na és apu te, miért hívtál?
- Csak azt akartam mondani, hogy anyád nagyon jól van.
- Huh, ennek örülök. Mit csináltok most?
- Anyád tévézik, én veled beszélek, Áámbarék pedig fönt vannak a szobájukban. És ti mit csináltok?
- Én veled beszélek, Matteo pedig fönt van a dolgozószobájában.
- Mostanában sokat dolgozik igaz?
- Igen és van olyan, hogy még itthon is dolgozik- szomorodtam el.
- Pedig lazítania is kéne egy kicsit.
- Tudom, de hajthatatlan.
- Elhiszem. Figyelj, én most megyek, de ha gondolod akkor később felhívhatsz.
- Okés, szia apu- szakítottam meg a vonalat.
Letettem a telefont az asztalra és felmentem a szobába. Nagyon unatkozok és azt se tudom, hogy mit csináljak. Lehet, hogy felhívom Ninát, úgyis rég beszéltem vele. Lementem a konyhába telefonomért és felhívtam. Viszont csak a hangrögzítő szólalt meg. Ez különös. Soha nem szokta kikapcsolni a telefonját. Lehet, hogy el kéne menni hozzá és megnézni, hogy mi van vele. Gyorsan felszaladtam Matteo dolgozószobájába.
- El kéne menni Ninához és meg kéne nézni, hogy mi van vele, mert nem veszi fel a telefont- mondtam aggódva.
- Egy perc és végzek, utána mehetünk. Addig készülj el.
- Jó, de siess.
Kimentem a szobából és lementem az előszobába felöltözni. Ma túl sokat rohangálok, kezdek elfáradni. Eközben Matteo is lejött és elkészült. Beszálltunk a kocsiba és azonnal mentünk Ninához. Mikor odaértünk az ajtó be volt zárva. Szerencse, hogy tudom, hogy hol van a pót kulcs. Elvettem az ajtó melletti virágcserép alól a kulcsot és kinyitottam a zárat.
- Nina, itthon vagy?
Semmi válasz. Aggódva ránéztem Matteora és felrohantam Nina szobájába. Hát az ami ott volt az valami borzasztó volt..................
