《Matteo szemszöge》
Hagytam Lunat pihenni.
Megkerestem a dalos mappáját és kivettem a dalokat amiket írt.
Beleolvastam az egyikbe.
Ezek nagyon jók.
Nem hittem volna , hogy ilyen tehetséges.
Végig olvastam az összeset , ámúltan néztem Lunara .
Lassan elkezdte nyitogatni a szemeit.
Gyorsan visszatettem a mappába a dalokat.
-Nem sokat aludtál.
-Hát ,majd este alszok , most többet nem tudok.
-Oké.
-Mit akarsz csinálni?
-Nem tudom , mit szólnál hozzá ha elmennénk a Jam&Rollerbe ?
-Ez jó ötlet , de én nem nagyon erőltethetem meg a lábam mert mostmár el is törhet.
-Akkor ez azt jelenti , hogy soha többé nem korizhatsz ?
-Dehogy , korizhatok csak még nem nagyon erőltethetem meg a lábam.
-Jaj akkor megnyugodtam.
-Na akkor mehetünk ?
-Persze.
Lementünk a honyhába , és felvettük a korinkat.
-Anya elmentünk.
-Jó , de ne legyetek el sokáig.
-Rendben.
Elindúltunk , de út közben találkoztunk Alexel.
-Luna , de jó , hogy látlak , nem tudod , hogy merre lehet Anna?
-Sajnos nem , miért ? Baj van ?
-Az van , hogy összevesztünk és nem találom.
-Figyelj , váljunk szét és keressük meg -mondtam neki.
Nem szivesen segítek neki , de Luna állítása szerint már kibékűltek.
-Köszönöm , Luna te tudod a kedvenc helyeit meg én is. Te menj egyedül én pedig megyek Matteoval.
-Rendben.
《Luna szemszöge》
Szétváltunk , én elindúltam az egyik folyóhoz , ami egy rét mellett van.
Mikor odaértem megláttam összekuporodva egy fa tövében.
Azonnal felhívtam a fiúkat.
-Matteo gyertek meg van Anna , add Alexet.
-Meg van Anna ?
-Igen , gyertek a réthez ott pedig a folyóhoz.
-Rendben.
Odamentem Annához és átöleltem.
-Ha Alex vagy akkor el is mehetsz.
-Luna vagyok.
-Te hogy hogy itt vagy ?
-Matteoval meg Alexel kerestünk téged.
-Alexet nem akarom látni.
-Min vesztetek össze ?
-Amikor átmentem hozzájuk láttam egy lánnyal ölelkezni.
-Milyen színű volt a haja ?
-Barnás szőke.
-Te buta , az a huga.
-Jó hát honnét tudhattam volna ?
-Még soha nem láttad a hugát?
-Nem igazán.
Idő közben megérkeztek Matteoék is.
-Szerintem ezt beszéljétek meg . Mi meg megyünk haza , mert Matteo anyukája már vár haza minket.
-Rendben , sziasztok.
-Sziasztok.
Elindúltunk haza.
-Fájnak a lábaim .
-Megerőltetted őket ? Felvegyelek a hátamra ?
-Az most jó lenne , köszi. Amúgy nem erőltettem meg a lábaimat.
-Akkor jó. Na gyere .
Felvett a hátára , és így mentünk tovább haza.
Út közben elszundítottam , még éreztem , hogy Matteo lerak az ágyra és betakar.
Aztán végleg elragadott az álmok világa.
