Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

★Prologus★

Szia, kedves ide tévedő! Nagyon örülök, hogy hozzám is belestél. Csak annyit szeretnék kérni tőled, hogy ne az első fejezetek alapján, ítéld meg a könyvet hiszen több mint két éve tettem fel az utolsó részt. Ha úgy döntesz, hogy maradnál, akkor rengeteg kalandban lesz részed.

Jó olvasást!

A Kezdetek

Egy fekete ruhás alak, került elő a semmiből London sötét sikátorai egyikében.

Csúkjája teljesen elfedte arcát,semmi nem látszott ki belőle,csak egy görbe orr,és egy lefelé konyuló száj.Valamiféle fehér csomagott tartott a kezében. Úgy járt vele mintha tojásokon lépkedne.

Hirtelen megmozdult a csomag és egy gyermek keze nyúlt ki belőle,egyenesen a férfi arca felé.Meg akarta érinteni az arcát,de nem ért fell odáig. Szája lefelé görbült,szeme megtelt könnyel,de nem sírt hangosan,csak halkan szipogott.A férfi fél kezével leszedte fejéről csukjáját és a gyermek apró kezét az arcára tette.

A kislány egy képet mutatott meg neki,amin ő és testvére játszottak,az anyuk és apjuk pedig nézte őket,majd egy másikat amikor Lily Voldemortal szembe szegődik.Harmadiként az anyja életelen testét a földön heverve,és végül még egyet. Amikor egy bozontos óriás megvizsgálja azt a különös rajzott a kezén,és elviszi testvérét.

Egy könnycsepp csordul ki a férfi szeméböl,homlokoncsókolta a kislányt,és leül egy ház küszöbére.

-Óh...Lily...-sírja. A kislány mivel nem tudja mit csináljon,követi a férfit és ő is sírva fakad.

A férfi egy pillantra felkapja a fejét,körülbepillant a sikátorban és a gyermek felé pillant. Egyik kezével letörli saját könnyeit,majd ugyanazzal a mozdulattal,a kislányét is.

-Nyugodj meg Katniss!-gügyögte a gyermeknek.-Semmi baj! Minden rendbe fog jönni...-az utolsó mondattal,inkább magát akarta nyugtatni. Végtére is sikerrel járt mert a kislány megnyugodott,és fáradtan hajtotta a fejét a férfi melkasára.

Egy pukkanás hallatszott,és egy újjabb férfi tünt fel eme sötét sikátorban.Már régóta nem mosolygott enyire barátságosan,mint most,ahogy elnézte a férfit a gyermekkel az ölében.

Hosszú kék talárt viselt,a fején süveget,szakálát akár a nadrágjába is betürhette volna,de ami igazán különleges rajta,az a félhold alakú szemüveg,amit éppen megtörölt.Miután helyére tette szemüvegét,zsebéből egy öngyujtóra hasonlító fekete tárgyat vett ki. Maradjunk annyiban,hogy ez egy elfuserált öngyújtó.

Katintott vele egyett és az út végén lévő lámpából,a fény,gömböt formálva az öngyújtóba repült. Nem is annyira elfuserált ez az öngyújtó!

-Dumbledore!-állt fel a gyermeket a karjaiba helyezve a férfi.

-Szervusz Perselus-biccentett Albus Dumbledore.

-Azt hittem,már sosem fog ideérni!-panaszkodott Perselus Piton.

-Bocsáss meg Perselus. De az ifijú Harryt, kellet Dursleyéknál letennem.Hagrid is késett egy kicsit.-mondta Dumbledore felemelve a kezét.

-De Katniss akkor mi...

-Nagyon jól tudod az okát Perselus!-vágott a szavába Dumbledore. Hirtelen a tekintete is elkomorodott.-Ezt a lányt megbéjegezték,jobb ha nem ismerik meg egymást.