Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

22.fejezet

- Biztos, hogy jó ötletet ez, Harry? - érdeklődtem.

- Csak csináld azt amit mondtam. - mondta bőszen bólogatva. - A jelszó: Pacsuli.

- Oké. Ma éjjel meglátogatom a fűrdőtt. - bólintottam komolyan majd tankönyveimet a táskámba helyezve felálltam, elköszöntem Harryéktől és elhagytam a könyvtárat.

Amikor ma reggem felébredtem, Vikor kipirosodatt arccal hadarta el nekem az összes bocsánatkérést amit ismer, s belátta, hogy igazán adhatna nekem szabadterett, hiszen olykor, sokkal bölcsebben tudok dönteni mint ő. Megcsinálta a karkötőinket és újra a kezemre adta. Most is épp hozzátartok. Megosztom vele az információmat.

~••~•~•~•~•~•••~•~•~••~••~•~•••~•~•~••~•~

- Hogy is van az első két sor? - kérdezte Hancy. Összevont szemöldökkel probáltuk kigobozni azt a nyavajás versikét. Ma hétfő van. Tehát kábé két napja törjük a fejünket, hogy mi a francot fogok csinálni.

- ,,Ott várunk, hol szól e dal
   Fent füll minket sosem hall. " - idéztem abból a nyavajás versből, amit már annyiszor hallgattam meg, hogy kívűlről fújom.

- Nem tudom mire utalhat. - rázta a fejét.

Ahogy figyetem a víz tükrét, megláttam egy fényes hosszú uszonyt, ami egy pillanatra kibukott a vízből. Mégis milyen hal lehet, aminek ekkora az uszonya? Hirtelen beugrott valami.

- Te Hannah! Azt hiszem tudom, hol lesz a Tusa! - kaptam hirtelen a fejemhhez. - a Sellők énekelnek. S ha fent hallod nem érted szavát. Ezaz Hannah!  Sellők! Szóljunk gyorsan Viktornak.

Rohanvást indultam meg a hajó gyomrába, de a lejárathoz vezető ajótnál egy testbe ütköztem. Melynek következtében, mind a ketten leestünk. S kettőnk közül én jártam rosszabbul. Ugyanis rám esett.

- Viktor, a fenébe is! - nevettem fel és lependerítettem magamról a fiút.

- Bocs, Ary! - vigyorgott, és felállva a földről lenyújtotta nekem a kezét.

- Mindegy! - ráztam le gyorsan magamról a bocsánatkérését, és kalimpálva magyarázni kezdtem. - Ahogy itt sétáltunk a hajón, és a vereset mondogattuk, megfejtettem hova kell mennünk és kik az ellenfeleink. Sellők, Viktor! Sellők!

- Jól van nyugodj meg, mert bedoblak a vízbe, hogy máris gyakorolhasd a vízben való lélegzésedet. - csitított nevetve.

- Nem lennél te olyan gonosz! - vigyorogtam rá kacéran.

- Igazad van. Jelenleg, tényleg nem lennék olyan gonosz, ugyanis még nem erősödtél meg teljesen. De ha jobban leszel...

- Tudom, tudom. Vehetem a koporsót, áshatom a sírt.

- Egyébként én is most jöttem rá erre. Titeket jöttelek megkeresni. - vigyorgott mint a tejbetök.

- És azt tudod már, hogyan fogsz egy órán keresztül lélegezni a víz alatt? - érdeklődtem.

- Persze, hogy tudom. Transzformációs bűbájjal. McGalagony professzor említett egy ilyet. Én pedig végre fogom hajtani.

- És mivé akarsz válni? Aranyhallá? - kérdeztem elfojtott nevetéssel.

- Nem igazából én a cápára gondoltam, de lehet, hogy az aranyhal jobb lesz. Hermijóninak biztos jobban fog tetszeni. - válaszolt vissza, mire Istenigazából felnevettem.

- Te fülig belezúgtál, ugye? - kérdeztem vigyorgva. A fiú elpirult. - Te jó ég! Viktor Krum elpirult, ezt fel kell valahova írni. Hú atyám!