Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

14.fejezet

Reggel olyan kipihenten keltem mint még soha. Ilyen még eskü nem volt, hogy hét órakor teljesen magamtól pattanjak ki az ágyból, és hét óra harminc percre, már teljes harci díszben álltam az ajtó előtt, és azt latolgattam, hogy most legyek e gonosz, és trombitázzam fel a többiekeket, vagy szépen csendben masírozzak le a hajórol, és járjam körbe a Roxfortot. 

Úgy döntöttem, hogy ezuttal nem leszek olyan rossz, mint ahogy az tőlem megszokott. Hanem szépen csendben és láthatatlan elszívárgok a hajórol. 

S csodás módon sikerült. Mundjuk a legénység igencsak meglepődött a hajótávozásom láttán, de nem szóltak egy kukkot sem. Gondolom, hogy nemsokára jelentik majd Karkarvanak. De most komolyan? Mi bajom is származhatna nekem ebből! Nem elég, hogy Karkarov egyik kedvence vagyok, de nem is mondhat semmit. Minden cuccom rendben van, ugyhogy még rendetlennek sem mondhat. 

Ahogy földet értem, azon gondolkoztam, hogy merre is kéne menjek. A végén az erdőn állapodott meg a pillantásom, s gondoltam, hogy benézek. Az erdő szélénél volt a Beaunxbutons csotrogány. Jól szemügyre vettem, majd megindultam az erdőbe.

-Héj! Te ott! - hallottam kiáltást a hátam mögül. Ahogy hátra fordultam egy hatalmas félóriást pillantottam meg. Ha nem tudnám, hogy roxforti, megesküdnék rá, hogy Madame Maxima testvére, vagy legalábbis valamilyen szinten rokona.

Amikor hozzám ért, mert én természetesen megvártam, s mivel annyira érdekes kinézetű ,,emberke" volt, hogy akarva akaratlanul is jól megbámúltam, amitől az óriás valószínűleg zavarba is jöhetett, mert irulva pirulva cövekelt le előttem.

-Tud angolul... Miss... Khöm... Miss...? - dadogta el a kérdést.

-Szép reggelt! - üdvözöltem vigyorogva. - A nevem, Araya Poller... És a tanár urat..., hogy hívják?

-A nevem Rubeus Hagrid. - húzta ki melkasát, amivel néhány centitt mintha még nőt volna. Atyagatya! - Én vagyok a Roxfort kulcs- és háztájőrzője. No, meg persze a Legendás Lények tanára. - tette hozzá vidoran.

Eszembe őtlött az ideál, hogy mi lenne ha három barátomról kérdezném őt, mert ugye, ha úgyanúgy működnek a dolgok, mint nálunk, akkor ő az egyedüli Legendás Lények tanár itt.

-Uram - kezdtem, mire az óriás hatalmas bogár szemeit rámfüggesztette, s barátságosan mosolygott rám. -, nem ismeri véletlenül a roxforti barátaimat?

-A Patil ikrek lennének talán? - kérdezte miközben szorakozottan végigmért.

-Nem! - ráztam meg a fejem. - Az akiket én keresek különlegesek...

-No, ha különlegesek, akkor már megértem miért a Roxfortba jöttek... Már nem mintha a ti iskolátok nem lenne valami jó... Nem úgy értettem... -vakarta meg bozontos üstökét. Majd szidalmazni kezdte az okos fejét.- Én szerencsétlen! Hogy lehetek ilyen eszement...

-Uram... Uram! Nyugodjál le az istenit! - toppantottam egyett a lábammal. Amire az óriás felkapta a fejét és érdeklődve nézett rám. - Bocsánat professzor...

-Semmi sem történt! - rázta meg busa nagy üstökét. - Hanem... - itt lehajolt hozzám. - Tényleg jobban szeretem, ha Hagridnak szólítanak.

-Ez esetben, Hagrid... Ismered-e Hermione Grangert, Ronald Weaselyt és Harry Potter? - az óriás olyan elképedt arcot vágott, hogy a szemei majd kigurultak a helyükről.

-Mit akarsz te Hermionéval, Ronnal és Harryvel? - hangja hirtelen feszülté és védelmezővé váltott, ezért úgy gondoltam, hogy valószínűleg jobban járok ha elmesélem az egész történetet az elejétől a végéig, ha ugyan nem akarom, hogy a fejem leesve nyugodjon.