Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

13.fejezet

-Hívtál apám? - fordultam egyenesen apa felé.

-Igen. Meg kell beszéjünk néhány dolgot az utazásoddal kapcsolatban. - mondta higgadtan.

-Ne, hogy már most nyögjétek ki, hogy nem engedtek! - fakadtam ki, anyára vezetve a pillantásom. 

-Nem erről szó, sincs. - mondta mosolyogva. - Egy régi tanáromnak szeretnék levelet írni, és azt kell elvinned neki. 

Csálkozva néztem anyámra, aki talárja ujját szorongatta.

-Mégis mélyik tanár lenne az? - kérdeztem. Azt hiszem, anyám remélte, ha nem teszem fel neki ezt a kérdést.

-Albus Dumbledore professzor...- jelentette ki nehézkesen.

-Szent szalamandra! - a szemem a kétszeresére tágult, és úgy meredtem az anyámra.

-Nem kell semmi mást csinálnod, mint átadni neki ezt a levelet. - mondta, és a kezembe nyomott egy lepecsételt borítékot.

-De hát, ott van Karkarov! Miért nem külditek vele? - kérdeztem csodálkozva. Anya és apa összenézett. Volt valami furcsa a pillantásukban.

-Mond csak fálj még a bal csuklód fölött? - kérdezte szórakozottan, más témára terelve a szót.

-Ritkán, de még szokott... - feleltem lassan, és újra szemügyre vettem a csuklóm fölött lévő színes pontokat, amik elszorva helyezkedtek el egy bizonyos területen. - Szóval miért is nem külditek Karkaroval?

-Mert ez nem olyan dolog, mint amiről Karkarovnak tudnia kellene! - felelte anyám szárazon. Megrémitett a hangulatváltozása, és csodálkozva pislogtam rá, de mivel észrevette, hogy ,,megijedtem" visszaváltott kedves mosolygosra, és apával együtt megölelt.

-Sok sikert a Roxfortban! - mondta aztán anya.

-Nem hozok én szégyenbe senkit se nem! - mosolyogtam ravaszkásan. Mire ők elneveték magukat. Már az ajtóban voltam amikor anyám utánam szólt.

-És tényleg postabagoly vagy! - mondta nevetve, utalva a reggeli utána szólásomra, amit reméltem, hogy nem hallot meg. Ezek szerint de. Grimaszt vágtam, és nyelvet is öltöttem anyámra. Ő vissza nyújtotta, és becsukta az orrom előtt az ajtót.

Még morogtam valami nem igazán említésre méltót, majd fogtam magam, és normális iramban indultam vissza a mi emeletünkre.

Ezalatt a majdnem négy év alatt rengetegett változtam. Megválasodtam, erősebb lettem mind pálcával mind pálca nélkül. Rengeteg átkot, ártást, bűbájt és rontást tanultam. Emelett igazi bájitaltündér lettem. Jó itt az élet!

***

-Minden Roxfortba utazó diákot várok az étkezőben! Minden Roxfortba utazó, jöjjön az étkezőbe! - kiáltotta a falakból hallatszódó Karkarov hangja.

Meg igazítottam magamon vörös kabátom, és kiléptem a fűrdőszobából. Hancy már seprűjével kezében várt az ajtóban.

-Na végre! Esküszöm, hogyha menyasszony leszel valamikor, nem megyek el az esküvődre! - mondta és kitárta az ajtót. A ládáink és egyébb cuccmuccaink már lent voltak. Durcisan vágtam vissza Hannahnak.

-Azt hiszem, én hamarabb leszek a tiéden! - mondtam és a képébe vigyorogtam.

Persze ezért nem szólt hozzám semmit az étkezőig. Ott is csak Viktor kérdésére felélt, miszerint mitől lett paradicsomfejű?

-Fogd be! - szólt rá barátném.

Itt Viktor rám nézett, de én csak vigyorogtam, amiből rögvest tudta ki a tettes, s persz nem csak ő volt így ezzel, hanem Teo is.